I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

25. rész Ez nem lehet igaz!!!!

Olyan gyorsan futottam ahogy csak tudtam. A táskámat valahol útközben elhagytam de nem is érdekelt.

Mikor az utcánkba éretem hirtelen megálltam.
Ez nem lehet!!

A látvány borzalmas volt.
Az egész ház lángokban állt.
Két tűzoltó is oltotta a lángoló otthonom mely most ég porrá a szemem előtt.
Az összes ember aki az utcánkban lakott a ház előtt állt és kíváncsian nézelődött.

Mikor felfogtam az eseményeket olyan gyorsan kezdtem el szaladni ahogy csak bírtam.

-APA!!!-
Ordítottam torkom szakadtából.
Könnyeim utat törtek maguk és versenyautóként száguldottak végig arcomon.

-APA!!!-
Mostmár zokogtam.
Próbáltam magam átverekedni a tömegen de valami megállított.
A sárga szalag.

-APA!!!-
Ordítottam még jobban miközben próbáltam átszakítani azt a hülye szalagot.

Már azon voltam hogy átmászom alatta mikor egy kéz ragadott meg és vonszolt arébb.

-ENGEDJ!!!!!!
APA!!!APA!!!!-
Ordítottam kétségbeesetten.
Ütöttem és rugtam ahol csak tudtam de nem engedett.

Mikor vagy 50 méterre voltunk a háztól megállt és letett.
Akkor vettem észre hogy egy rendőrt vertem majdnem agyon.

De pont most leszartam.
Csak oda akartam menni apához hogy megölelhessen.
Hogy azt modhassa 'semmi baj megoldjuk'

-Kisasszony figyeljen!!-
Fogta meg a rendőr a két karomat így esélyem sem volt kiszabadulni.

Már pedig én nem adtam fel.
Rugtam, ütöttem ahol csak tudtam miközben keservesen zokogtam.

-APA!! APA!!!-
Kiabáltam ahogy a torkomon kifért.

Ez így ment úgy öt percig mikor is a rendőr két keze közéfogta arcom és úgy kezdett el magyarázni.

-Kisasszony jól figyeljen rám!!
Az ön édesapja meghalt!!-
Mondta végig a szemembe nézve mire bennem megállt az ütő.

-NEM!! NEM!! APA!!! APA!!!!
APÁT AKAROM!!!!-
Ordítottam miközben újra elkezdtem rugni.

Egy ideig ezt csináltam utána a rendőr mellkasába zokogtam tovább.

-Apát akarom!-
Zokogtam keservesen.
Ez nem lehet igaz!!
Ez nem történhet meg!
Ilyen nincs!!

-Meghalt?-
Kérdeztem félve miközben felnéztem a két méter magas, kigyúrt rendőrre.
Ő csak szomorúan bólintott.

Ekkor tudtam mit kell tennem.
Kitéptem magam férfi fogásából majd elkezdtem futni.

-Kisasszony!!-
Kiabáltam a férfi utánam de nem érdekelt.

Csak szaladtam és nem figyeltem semmire. Pontosan tudtam hova megyek és senki sem állíthat meg! Most nem!

Mikor elértem úti célom hosszasan kifújtam a benntartott levegőt.

A híd.
A város hídja.
Vagyis a város egyetlen hídja.
De ahoz képest hatalmas.

Nem sokan szoktak erre járni úgyhogy nem kell attól félnem hogy valaki megakadályoz a tervemben.

Gondolom már rájöttetek de ha nem hát elmondom.
Leugrom.
Leugrom erről a nagyon magas rozoga hídról.

Hogy miért?!
Mert semmi értelme az életemnek.
Apa és anya meghalt.
A szerelmem utál.
Nincs semmim a szó szoros értelmében.

Már csak egy dolgot kell meg tennem mielőtt végleg lenyugszok.

A farzsebemből előkotorásztam a telefonom. Ilyenkor adok hálát az istennek hogy nem a táskámban tartom.

Majd megnyitottam a skypot és felhívtam a legjobb barátnőm hogy végleg elbúcsúzhassak.

-Szia csajszi minden rendben?-
Ment át rögtön aggódóba amint meglátta hogy nézek ki.
Én csak megráztam a fejem majd nagy nehezen sikerült kinyögnöm ezt az egy szót.

-Meghalt!-
Mondtam és újra felzokogtam.

-Sam ha ez egy vicc akar lenni ak....-
Mondta de én közbe vágtam kiabálásommal.

-MEGHALT  APA!!!-
Kiabáltam a telefonba és újra elkezdtem keservesen zokogni.
Így nehéz lesz elmondani amit akarok.

Sziasztok!!!
Hoztam egy új részt is a díj mellé amit mégegyszer nagyon köszönök EgyszeruenAtlagos-nak!!!!
Ma még lesz egy rész!!😘😘