I hate you i love you *Átírás Alatt!!*

33. rész Csók

-Ne Thomas!-
Kiálltottam a fiú felé aki szomorú mosollyal arcán hátrált a világosságba miközben én sötét oldalon maradtam.

Nem hagyhattam el! Nem veszíthettem el! Most nem!
Sírva rohantam a fiú után aki mosolyogva tárta szét kezeit így én a nyakába ugrottam. Olyan erősen szorítottam ahogy csak tudtam.

-Tudtam hogy a jó oldalt fogod választani!-
Suttogta érzékien fülembe. Engedtem szorításomon és elválva tőle csókoltam meg halvány rózsaszín ajkait. Lassan és óvatosan csókolt ami megnyugtatott. Nem akartam hogy vége legyen ennek a pillanatnak!

Thomas szemszöge

-Ne Thomas!!-
Sírt keservesen a mellettem fekvő, barna hajú lány. A szívem szakadt meg érte de nem tehettem semmit. Hiába keltegettem nem ébredt fel csak zokogott amibe iszonytosan bele fájdúlt a szívem.

Hirtelen támadt egy ötletem. Lehet hogy nem a leg....jobb megoldás de megért egy próbát.

Fölé hajolva közeledtem telt ajkaihoz és megcsókoltam.
Megcsókoltam a lányt akit szeretek. Először egy szájra puszinak indult.

De ami a legjobban meglepett hogy vissza csókolt. Szó szerint.
Ajkaink szinkronban mozogtak egymással lassan és ráérősen. A szívembe melegség költözött miközben ajkaink falták egymást.

Levegő hiány miatt elváltunk és egy csukott szemű, mosolygó Sam-el találtam szemben magam.

-Hm......milyen jó álom!-
Mosolygott és kinyitotta szemeit amik mikor megláttak hatalmasra kerekedtek.
Muszály volt felkuncognom olyan aranyos volt őzike szemeivel.

-Te.....te mióta vagy itt?-
Kérdezte döbbenten.
Várjunk akkor azt hiszi....azt hiszi hogy csak álmodta a csókot?

-Mióta behoztak!-
Bólintottam komoran. Bántott hogy nem emlékszik rá. Hogy azt hiszi csak beképzelte azt a csókot.

-Megyek szólok Stelléknek.-
Mondtam megfordulva és ki akartam menni de a kezem után kapott.

-Várj!-
Mondta de pont a fájó karjával kapott utánam így a fájdalomtól felszisszent. Ijjedten fordultam hozzá és ültem le a székre.

-Tudod....az elöbb....-
Kezdte lehajtott, vörös fejjel de nem bírtam tovább és közbe szóltam.

-Megcsókoltalak!-
Bukott ki belőlem és kisiettem a teremből. Nem tudtam volna a szemeibe nézni. Hihetetlen volt számomra hogy nem...hogy azt hitte álmodta. Pedig nekem igenis sokat jelentett az a kis csók.

-Felkelt.-
Szóltam oda Jack-éknek és végig baktattam a folyosón feldúltan. Ideges voltam. Ideges voltam saját magamra hogy ezt tettem. Nem szabadna közel kerülnöm ehez a lányhoz. Olyan ártatlan és törékeny. Nem szabad!

Stella szemszöge

-Felkelt!-
Szólt oda nekünk bunkón Thom és mérgesen trappolt ki a korházból. Ebbe meg miütött?! Egy a lényeg! Felkelt!

Mosolyogva pattantam fel ülő helyemről bátyámmal együtt így ketten rohamoztuk meg Sam kortermét. Szinte beestünk az ajtón mire az ágy felől halk kuncogást hallottam.

Nagy mosoly terült szét arcomon amint megpillantottam az ágyon ülő, kissé piros barátnőm.
Nem tétovázva futottam oda hozzá és jó szorosan megöleltem.
Végre!

-Sajnálom!-
Csak ennyit tudtam kinyögni ugyanis könnyeim utat törtek maguknak és újra végig folytak arcomon.

-Én sajnálom!-
Mondta és éreztem hogy ő is a sírás szélén áll. Elhajoltam tőle de éppen csak annyira hogy arca előtt legyek és elkezdtem össze-vissza puszilgatni. Erre ő hangosan felnevetett.

-Khmm...-
Köszörülte meg torkát hátam mögött tesóm mire össze húzott szemöldökkel fordultam felé.

-Azért ne sajátísd ki!-
Tette ölbe két kezét összehúzott szemöldökkel. Mi az hogy ne sajátítsam ki?

-Na ide figyelj öcsi!-
Tettem mutató ujjam a mellkasára.
-Nekem te....-
Nem tudtam végig mondani a mondandóm ugyanis valaki közbe szólt.

-Hol van Thomas?-

Sziasztok!!
Itt is lennék az új résszel😁
Remélem tetszik!
Puszi😘😘😘😘😘