Beletörődni

2.

10 perce a kórházban vagyok és a szüleim kezét szorongatom. Ideje lenne már menni, elvégre nem most találkoztunk utoljára. Harry is biztosan dühös már. Elpakolom a holmijukat és átadom a nővérkének elköszönök majd lesétálok. Félek a liftekben,felfele jövet nem akartam mondani és akkor volt velem valaki. Tehát ha megáll vagy valami nem egyedül ragadok bennt. Nem klausztrofóbiás vagyok vagy hasonló,csak nem akarom,hogy leszakadjon vagy megálljon két emelet közt. A cetlit mélyen a farmerom zsebébe csúsztatom. Elköszönök a recepción és mielőtt a fotocellás ajtó kinyitódna nagy levegőt veszek, megnyugszom és kilépek. Hátra hagyva az addigi életem. Megkeresem az autót majd beszállok. Harry kapucniban és napszemüvegben ül a volán mögött. A haja előrecsúszik és olyan mintha göndör szakálla lenne.
-Mi történt? Láthatóan jobb a kedved.-néz rám én pedig szó nélkül átnyújtom neki a cetlit. Ő is megmosolyogja.-Nini?-vonja fel a szemöldökét.
-A becenevem a Honeysből.-válaszolok.
-Sajnálom hogy, nem voltam jó keresztapád. De alig van köztünk pár év, és amikor megszülettél 4 éves voltam. De szerettem volna ha közünk van egymáshoz. A szüleid az én keresztszüleim.-kér bocsánatot.
-Semmi baj, így is teljes az életem. Most,hogy ismerlek már pluszt is kaptam.-legyintek kedvesen. Bár azért kicsit zavar,hogy anya nem beszélt a keresztfiáról.
-El kell mennünk hozzátok és össze kell csomagolnod. Hozzám kell költöznöd. Legalábbis ezt az utasítást kaptam.-mondja sajnálkozóan. Válaszul bólintok és eleresztek egy könnycseppet. Megfordulok, hogy ne láthassa.
-Harry, te hol laksz?-kérdezem.
-1 órára a sulidtól. De gondolom nem szeretnél iskolát váltani szóval vonattal kell bejárnod. Remélem nem baj.-néz rám.
-Ha neked nem baj a havi 54 font vonatbérletre akkor nekem sem.-mondom. Aztán esik le. Ennek a fiúnak milliói lehetnek. Biztos nem fogja zavarni.-Ohh,várj semmi.-javítom ki magam.
-Egyébként nem egyedül élek. Louis is velem lakik. Az egyik bandatag.-jut eszébe egy információ. Aztán megáll a házunk előtt. Nem is vettem észre szinte semmit az útból.
-Honnan tudod, hogy itt lakom?-kérdezem.
-A papírokból, meg azt is tudom, hogy hova jársz iskolába meg hasonlók.-válaszol.-Menjünk, segítek összepakolni.
Kiszállunk és előveszem a lakáskulcsomat belépek a házba ami annyi sok emléket rejt. A barna falai, a sok hely ahol elestem,minden apró kis zeg-zugát kiismertem már és most itt kell hagynom nagyon hosszú időre. Egyenesen felrohanok a szobámba. Nagyon rendetlen vagyok és nem akarom,hogy Harry meglássa az esetleg elölhagyott fehérneműket vagy valami hasonlót. Gyorsan összerámolok majd lemegyek Harryhez. Aki a gyerekkori képeimet nézegeti.
-Van olyan csontod ami még nem tört el?-kérdezi somolyogva. Anyáék szinte csak olyan képeket tettek ki rólam amin gipszben vagyok. Bár nem is nagyon találni rólam olyat amin egészségesnek mondhatnak.
-Combnyaktörésem még nem volt azt tartogatom nyolcvan éves koromra.-válaszolok mosolyogva.-Segìtesz lehozni a bőröndjeimet?-kérdezem.
-Persze.-válaszol és feljön velem. A padlásra irányítom őt majd lassan leadogatja őket. Egy nagy szürke bőrönd és egy kis piros. Beviszem őket a szobámba majd elkezdem bepakolni a ruháimat. Először a kényeseket amiket nem akarok,hogy meglásson. Amint belép megtorpan és eltátja a száját.
-Ez gyönyörű.-veszi le a napszemüvegét. A szobámat nem mondhatnám hétköznapinak. Az egyik sarokban van a kiskertem ami tele van növényekkel a kert közepén pedig egy világoszöld babzsák. Közvetlen mellette a könyvespolcom áll. Az ajtó mellett a ruhászekrényem van,amit még 4 éve kifestettem virágmintásra. Az íróasztalom és az ágyam. Van egy hatalmas üres folt oda szoktam írni,vagy festeni amihez éppen kedvem van. 3 tetőablakom van. Amiért szerintem Harry eltátotta a száját az a plafon. Szereltem rá egy polcot és azon van a lemezjátszóm mellette a legkülönfélébb lemezekkel. A szoba egyik végéből a másikba sok,sok fonál vezet át. Az ágyam mellettivel a lámpát tudom le és fel kapcsolni. Másikkal az ajtót tudom kinyitni, némelyik pedig csak díszítésként lóg. Mert színesek és valamelyik még csillog is.
-A lemezjátszóm jöhet velem?-kérdezem.
-Igen, ha kipróbálhatom.-csillan fel a szeme. Mosolyogva bólintok majd leviszi az autójába. Ameddig ő lent van összepakolom a ruháimat és a tisztálkodós felszereléseimet és a sminkjeimet. A cipőket beteszem a nagy bőröndöm zipzáros részébe. Ami ezzel és kismillió másik cuccal megtelt. Majd ha jövök haza az iskolából még el tudom őket szállítani a táskámban. Meg a hűtőben is van romlandó étel. A festős dolgaimat a kis piros fém táskába helyezem, de azért néhányat hagyok itt. A szoba amiben eddig olyan jól elvoltam amit felépítettem,hogy kuckós legyen...itt kell hagynom.
Harry visszaér és ameddig ő a lemezeket pakolja én leviszem a szürke bőröndöt. Beteszem az autó csomagtartójába a lemezjátszóm mellé. Amikor én bemegyek Harry jönne ki így egymásnak ütközünk. Lefejeltem a mellkasát, nem úgy látom mintha neki fájt volna, de nekem annál inkább. Felkapom a kis bőröndöt és elteszek egy képet a szüleimről. Bezárom az összes ablakot és ajtót. Beriasztok majd beülök ismét a Range Roverbe. Harry beindítja a motort és elindulunk a 10. szótlan perc után kezdem egy kicsit unni magam.
-Megnézhetem a papírjaimat?-kérdezem.
-Nyugodtan, a tied.-válaszol én pedig elveszem a közöttünk lévő ülésről.
Minden kis csekélység le van írva. Nagyon alaposak voltak. Harry nem hazudott, le van írva a lakhelyem a születési dátumom, hogy mire vagyol allergiás stb. A harmadik oldalon egy dolgon megakad a szemem. Az is le van írva, hogy mikor jött meg először, és ha ezt Harry tényleg elolvasta akkor tud róla. Érzem ahogy tiszta vörös lesz a fejem.
-Mit találtál?-kérdezi, nem válszolok csak lehajtom a fejem és igyekszem nem újból elpirulni. Gyorsan elpakolom, visszacsúsztatom a borítékjába és bámulok ki az ablakon.
-Figyelj, vallanom kell.-kezdi el Harry én pedig megijedek.-Szóval csak annyi,hogy nem bírtam ki és meghúztam egy fonalat. Az pedig meglocsolta a növényeidet úgyhogy most vizes a szobádban a padló.-néz rám egy pillanatra aztán vissza az útra.
-Semmi baj, de így most nem érzem fairnek a dolgot. Te mindent tudsz rólam én pedig semmit se rólad.-mondom.
-Azért mindent én se.-szabadkozik. Ó, dehogynem! Tudja, hogy mikor menstruáltam először. Szerintem mindent tud. Elnevetem magam a gondolatra.
-Mi történt?-kérdezi.
-Semmi...-felelem és előveszem a telefonom beírom,hogy Harry Styles érdekességek és rányomok egy oldalra.
-Például nem tudom, hogy miket szeretsz csinálni.-mondja.
-Szeretek kosarazni és festegetni meg a barátnőimmel lenni.-rántok vállat.-De én mostmár tudom rólad, hogy...beszélsz franciául, tudsz kötni és szeretsz meszt...-az utolsónál elhallgatok. És ijedten nézek rá.
-A mesztelenkedés nem bűn.-nevettet meg.
-Rendben, nem szereted a káromkodást. Ohh azt én se. De a kedvenc sorozatod a Family Guy. Tök logikus. Jó mondjuk Peter tényleg elég nagy forma.-sorolom a tényeket.
-Milyen oldalon vagy?-kérdezi.
-Egy rajongótok csinálta, én sem tudom. De tényleg érdekes. "Az idősebb nőket is szeretem, a kor csak egy szám!"-utánzom a hangját-Ezt mikor mondtad?
-Nem tudom, de igazam van. És mostmár elég lesz.-veszi ki a telefonomat a kezemből majd ráül. Hitetlenkedve nézek rá, aztán megáll a pirosnál majd megpróbálom kivenni. Ezzel pedig azt érem el, hogy megnevettetem.
-Visszakaphatom?-mosolyodom el angyalian.
-Majd, nálam.-feleli.-Örülök neki, hogy ilyen jó fej keresztlányom van.
-Kösz papa.-ülök vissza a helyemre.
-Papa?-vonja fel a szemöldökét
-A kis Tommy beleesett a kútba!-kiáltom. Nem tudom magam sem miért mondtam papát, csak jött. Ezért inkább csak összezavarom.
-Mi?-kérdezi.
-Milyen kacsák?-játszok ijedtet.
-Szörnyen infantilis vagy.-mond le rólam. Lebiggyesztem az ajkam, lehet igaza van. De kit érdekel? Engem, megszólalnék de késő mert hívja valaki telefonon. Addig beszél azzal a valakivel amíg le nem pihenek. Túlságosan, kiszáradt a szemem a mai nap folyamán, nem győzök pislogni az lesz a legjobb ha alszom egyet.

-Rosie, itt vagyunk.-kelt fel.
-Hol?-dörzsölöm meg a szemem és kinyitom. Pislogok párat és kitisztul a látásom.
Egy hatalmas fehér színű ház fogad. Nagy kerttel és lebetonozott résszel. Fogom a kis bőröndöt Harry a nagyot majd bevezet a házba. Belépünk és alig hiszem el amit látok. Annyira tágas és gyönyörű. Fényes, a sok ablak miatt. A bútorok tökéletesen passzolnak egymáshoz.
-Tetszik?-kérdezi miközben felmegyünk a lépcsőn.
-Nagyon.-bólintok. Elmosolyodik és benyit egy szobába aminek a közepén egy baldachinos ágy van. 2 ablak a falon és szekrények, meg egy asztal. Elképesztően gyönyörű az egész.
-Nem olyan mint a tied sajnos, de remélem azért megfelel.-teszi le a cuccom. Bólintok majd lemegyek vele a lemezjátszómért. Én a lemezeket hozom ő a gépet. Leteszi és amint lehajol láthatom a fenekét. Hirtelen levegőt venni is elfelejtek. Nem szabad ilyenekre gondolnom.
-Ezt gondolom nem alakíthatom át.-sóhajtok.
-Nem,mert csak béreljük a turn...-nem fejezi be a mondatot hanem kikerekedett szemekkel rámnéz.-Mi hamarosan turnézni megyünk de akkor...te...?