Beletörődni

22.

Nem kell csalódnom az esti gondolataimban. Amint kinyitom a szemem meglátom Harryt. Olyan 11 lehet...hogy aludtam ennyit? Mellettem fekszik és telefonozik. Szebbé tegyem a reggelét?  Naná!
Hirtelen kibújok a takaró alól átölelve őt és elkezdem puszilgatni. Kivéve az arcát, végtére is. Még nem mostam fogat.
-Szia Nini!-mondja amikor átveszi az irányítást és felém kerekedik. A fejem mellett pedig megtámaszkodik.
-Már nagyon hiányoztál.-mondom a szemébe nézve.
-Te is nekem. Mennyit is  voltunk külön? Kb. 15 órát?-kuncog.
-Jó. Akkor csak örülök, hogy itt vagy.-nevetek.
-Én is örülök, mi jót csináltál míg én nem voltam itt?-mosolyog.
-Semmi különöset. Hallgattam a koncertet.-füllentem.-Te?
-Kiénekeltem a lelkemet. Nagyon jó volt. Az egyik rajongó feldobott nekem egy plüss teknőst.-mutatja büszkén a zöld, hátán barna páncélos kisteknőst. Hatalmas szeme van és kis bújkáló mosolya.
-Nagyon kis édes, olyan az arca, mint neked.-mondom. Mire odatartja maga mellé és elkezdi kapkodni a tekintetét köztem és a játék között.
-Tényleg?-kérdezi.
-Csak a mosolya, ravasz. Mint a tied.-mutatok rá amihez fel kell állnom.
-Tetszik?-vág olyan kèpet, mint a plüss.
-Nagyon.-nevetek és megütögetem a pociját aztán elmegyek fogat mosni ahova követ.
-Tetszik a bugyid, jól áll a piros.-kuncog. Válaszul csak megrázom neki a fenekemet majd számban a fogkefèmmel kimegyek a bőröndömhöz és felkapok egy rövidnadrágot. Visszafele adok Harrynek egy puszit, hogy jól összehabozzam. Aztán már egyedül befejezem a dolgaimat és újra átöltözöm utcai ruhába. Ami egy kosaras mez és egy farmer. Kimegyek és Harry még mindig az ágyban fekszik.
-Szörnyű vagy.-bújok vissza mellé.
-Elmondasz nekem valamit amit más nem tud rólad?-kérdezi hirtelen.
-Honnan a hirtelen ötlet?-értetlenkedem.
-Csak mert...nem szeretem. Hogy nem tudok rólad olyan sokat.-feleli komolyan.
-Néha nem értelek.-gondolkozom el a válaszon.-Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi szeretnék lenni. Ami azért egy kicsit már kellemetlen.-mondom ki végül azt ami az eszembe jut.
-Pedig, olyan határozottnak tűnsz.-lepődik meg.
-Tűnök. Belül teljesen kétsègbe vagyok esve. Te is mondasz nekem valamit?-kérem meg.
-Persze...ömm...mindigis zavart, hogy ha rosszul beszélnek egy nővel.-mondja.
-Olyat mondj amit nem tudok. Ez látszik.-nevetek.
-Akkor...kiskoromban vèletlen elloptam egy nyalókát. Szörnyen emészt a bűntudat. Senkinek se mondtam el.-nézi a plafont.
-Szerintem ha eddig nem kerestek ezután se fognak. Ne aggódj emiatt.-mosolygok majd adok neki egy hosszú csókot.
-Miért kapom?-kérdezi.
-Mert szeretem az apróságaidat.-válaszolok majd felállok összepakolni.

                       *

Kb. másfèl óra múlva már a buszon vagyunk Anglia egy másik részére. Fél egy van ami azt jelenti, hogy hamarosan számíthatok a hívásra. Csak azt nem tudom, hogy fogom elintézni. Ismét tèvézünk csak most, valami filmet tettek be. Nem igazán nézem inkább csak idegesen nèzegetem a telefonomat.
-Minden rendben kicsim?-kérdezi Harry kirángatva a gondolataimból.
-Persze...miért ne lenne? Minden tök oké.-válaszolok gyorsan.
-Rendben csak kérdeztem mert remeg a lábad.-fordul felém teljes testtel.
-Minden oké. Mikor leszünk ott?-fújom ki a levegőt és magamra erőltetek egy mosolyt.
-Órák kérdése.-válaszol Louis pattogatott kukoricát dobva a szájába.
De jó, akkor mégis itt kell elintèznem. És ha mondjuk beszökök a vécébe? Az talán nem fog kihallatszani. De nem lesz feltűnő, hogy sok időt töltök majd bennt? De, dehogynem az lesz.
Mindegy, megoldom. Mint mindig.