Nem kell csalódnom az esti gondolataimban. Amint kinyitom a szemem meglátom Harryt. Olyan 11 lehet...hogy aludtam ennyit? Mellettem fekszik és telefonozik. Szebbé tegyem a reggelét? Naná!
Hirtelen kibújok a takaró alól átölelve őt és elkezdem puszilgatni. Kivéve az arcát, végtére is. Még nem mostam fogat.
-Szia Nini!-mondja amikor átveszi az irányítást és felém kerekedik. A fejem mellett pedig megtámaszkodik.
-Már nagyon hiányoztál.-mondom a szemébe nézve.
-Te is nekem. Mennyit is voltunk külön? Kb. 15 órát?-kuncog.
-Jó. Akkor csak örülök, hogy itt vagy.-nevetek.
-Én is örülök, mi jót csináltál míg én nem voltam itt?-mosolyog.
-Semmi különöset. Hallgattam a koncertet.-füllentem.-Te?
-Kiénekeltem a lelkemet. Nagyon jó volt. Az egyik rajongó feldobott nekem egy plüss teknőst.-mutatja büszkén a zöld, hátán barna páncélos kisteknőst. Hatalmas szeme van és kis bújkáló mosolya.
-Nagyon kis édes, olyan az arca, mint neked.-mondom. Mire odatartja maga mellé és elkezdi kapkodni a tekintetét köztem és a játék között.
-Tényleg?-kérdezi.
-Csak a mosolya, ravasz. Mint a tied.-mutatok rá amihez fel kell állnom.
-Tetszik?-vág olyan kèpet, mint a plüss.
-Nagyon.-nevetek és megütögetem a pociját aztán elmegyek fogat mosni ahova követ.
-Tetszik a bugyid, jól áll a piros.-kuncog. Válaszul csak megrázom neki a fenekemet majd számban a fogkefèmmel kimegyek a bőröndömhöz és felkapok egy rövidnadrágot. Visszafele adok Harrynek egy puszit, hogy jól összehabozzam. Aztán már egyedül befejezem a dolgaimat és újra átöltözöm utcai ruhába. Ami egy kosaras mez és egy farmer. Kimegyek és Harry még mindig az ágyban fekszik.
-Szörnyű vagy.-bújok vissza mellé.
-Elmondasz nekem valamit amit más nem tud rólad?-kérdezi hirtelen.
-Honnan a hirtelen ötlet?-értetlenkedem.
-Csak mert...nem szeretem. Hogy nem tudok rólad olyan sokat.-feleli komolyan.
-Néha nem értelek.-gondolkozom el a válaszon.-Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi szeretnék lenni. Ami azért egy kicsit már kellemetlen.-mondom ki végül azt ami az eszembe jut.
-Pedig, olyan határozottnak tűnsz.-lepődik meg.
-Tűnök. Belül teljesen kétsègbe vagyok esve. Te is mondasz nekem valamit?-kérem meg.
-Persze...ömm...mindigis zavart, hogy ha rosszul beszélnek egy nővel.-mondja.
-Olyat mondj amit nem tudok. Ez látszik.-nevetek.
-Akkor...kiskoromban vèletlen elloptam egy nyalókát. Szörnyen emészt a bűntudat. Senkinek se mondtam el.-nézi a plafont.
-Szerintem ha eddig nem kerestek ezután se fognak. Ne aggódj emiatt.-mosolygok majd adok neki egy hosszú csókot.
-Miért kapom?-kérdezi.
-Mert szeretem az apróságaidat.-válaszolok majd felállok összepakolni.*
Kb. másfèl óra múlva már a buszon vagyunk Anglia egy másik részére. Fél egy van ami azt jelenti, hogy hamarosan számíthatok a hívásra. Csak azt nem tudom, hogy fogom elintézni. Ismét tèvézünk csak most, valami filmet tettek be. Nem igazán nézem inkább csak idegesen nèzegetem a telefonomat.
-Minden rendben kicsim?-kérdezi Harry kirángatva a gondolataimból.
-Persze...miért ne lenne? Minden tök oké.-válaszolok gyorsan.
-Rendben csak kérdeztem mert remeg a lábad.-fordul felém teljes testtel.
-Minden oké. Mikor leszünk ott?-fújom ki a levegőt és magamra erőltetek egy mosolyt.
-Órák kérdése.-válaszol Louis pattogatott kukoricát dobva a szájába.
De jó, akkor mégis itt kell elintèznem. És ha mondjuk beszökök a vécébe? Az talán nem fog kihallatszani. De nem lesz feltűnő, hogy sok időt töltök majd bennt? De, dehogynem az lesz.
Mindegy, megoldom. Mint mindig.
VOUS LISEZ
Beletörődni
FanfictionNem szabadna elveszítened a szeretted. Senkinek sem kellene. De van úgy, hogy az élet váratlan dolgokat sodor elénk. Meg kell tanulni együttélni velük, vagy tenni ellenük. Sok esetben bezáródik egy ajtó és van úgy, hogy nem nyílik ki másik van aki e...