Beletörődni

15.

*Rosie*

Át sem tudom gondolni a történteket így szinte azonnal elengedem Harry kezét és az arcomat kezdem el takarni. Hogy kerültek ezek ide? A lépcsőről már látni lehet az ebédlőt, de akkor még nyomuk se volt, vagyis úgy hiszem. Nem láthatnak meg együtt a fotósok. Nem szeretnék én is a rajongók által kitaszított barátnő lenni.  Mit gondolna az iskola? A barátaim? Az...egész világ számára nem szeretnék ismert lenni. Maximum önerőmből. Nem azért mert illegetem a popsim egy fiú mellett. Még ha ez a fiú Harry is. De most bánt, hogy ilyet mondtam róla. Újra kerülget a sírás, de itt mások is vannak. Nem csak Harry. Akinek úgy érzem bármit, elmondhatok és bármilyen érzést kimutathatok. Nem akarom, hogy ő tönkremenjen ebbe, ezért sokszor nem mondok el neki se mindent. A fiú megfogja a vállamat és elvezet egy kisebb elrejtett részhez. Ahol asztalok vannak a többiek is oda jönnek míg a testőrök elvezetik a paparazzokat az étteremből. Leülök Harry mellé. Aki Niallal szemben ül, mellette Liam. Harry másik oldalán pedig Louis. A fodrász hölgy leül velem szembe. Mellette a menedzser és még sokan mások. A testőrök külön asztalnál ülnek. Nekünk kihozzák a levest ami nagyon finom, időközben pedig megérkeznek a táncosok. Én kedvesen intek nekik, páran visszamosolyognak, vagy köszönnek, de akadnak olyanok is akik válaszra se méltatnak. Ők jól elbeszélgetnek bár látszik, hogy fáradtak. Ők is megeszik a levesüket azután pedig sültestálat hoznak salátával, rizzsel, krumplival. Szabad a sztároknak ilyet enni?
Kiszedek magamnak egy jó nagy adag salátát és egy rántott sajtot. Harry szemforgatva elveszi a fél salátámat és pakol még húst a tányéromra. Körbenézek és adok egy puszit az arccsontjára. Harry magasabban ül mint én így ő a fejem búbjára ad. Rámosolygok és nekikezdek a salátámnak. Pillanatnyilag ez esik jól, de ő a saját rántotthusából vág és addig nem tágít míg meg nem eszem a villájáról. Lenyem és ő ad egy puszit a számra.
-Mi a baj? Látom, hogy sírtál.-kérdezi kedvesen Lou a fiúk hajáért felelős nő.
-Semmi sem.-legyintek. Szegény Harry se tudta mi van velem. Igazából én se, csak annyi, hogy én ilyen jól érzem magam. Sőt, remekül míg a szüleim a kórházban fekszenek. Valahogy nem érzem így jónak azt, hogy boldog vagyok. Mondjuk éjjel-nappal sírni sem megoldás. Úgy viselkedtem Harryvel mint egy hibbant, ő pedig elviselt engem. Mivel mindketten tele vagyunk- legalábbis szerintem- összekulcsolom a kezünket és adok egy puszit a nyakára.
-Ezt miért kapom?-lepődik meg.
-Mert elviselsz.-súgom a fülébe.
-Örömmel teszem. A barátnőm vagy.-szorítja meg a kezem.
-Rosie, azt még megeszed?-kérdezi a tányéromra nézve Niall.
-Felejtsd el, én akartam.-csap rá a kezére Harry. Egyikükbe se férne, csak a szemük kívánja. A drága párom még a nadrágja övét is kicsatolta. Hogy ehetnek ennyit? Felnevetek és átrakom a majdnem mellettem ülő testőr tányérjára.
-Köszönöm.-biccent.
-Szivesen.-mondom és a fiúk szörnyülködve néznek rám.
-Már levegőt is alig kaptok.-hitetlenkedem.-De salim még van.-ajánlom fel mire fintorogva elutasítják. Niallre rámosolygok és Harrynek adok egy puszit. Aztán a tekintetem Louisra vándorol. Szomorú ahogy minket néz. Biztosan hiányzik neki Eleanor. Bár ő is itt lenne. Nem...nekem nem kellene itt lennem. Nem érdemlem meg, mit is keresek én itt? A szomorú gondolataim elterelésében a barátnőim nyújtanak segítséget, ugyanis a telefonom csörög. Csoportos hívást kezdeményeztek. Elnézést kérve és elköszönve felveszem a telefont.
-Szia!-üvöltenek bele egyszerre. A hotelszobánk felé veszem az irányt.
-Sziasztok!-köszönök bele én is. Majd engedélyezem az elülső kamerát.
-Na milyen?-kérdezik.
-Az egész napos utazás? Vagy a tanulás?-nevetek.
-Visszahívjunk később, ha izgalmas lesz az élet arra?-nevet Maya.
-Ne, örülök, hogy hallom a hangotokat.-tiltakozom. Majd bemennék a szobába de nem nyílik. Elkezdem rángatni. Ahj, Harrynél van a kulcs. Letelepszem az ajtó elé és úgy kommunikálok tovább.
-Zárva van.-döntöm neki a fejemet.
-Mecsoda probléma!-csapja össze drámaian a kezét Bloom.-Ja amúgy leírtam a házikat. Az órai pedig Mayánál van.
-És történt még egy érdekes dolog!-villanyozódik fel az előbb említett.
-Troy megkérdezte mikor jössz haza!-tájékoztat Bloom.
-Igen hiányoztok nekem is!-mondom mert meglátom a közeledő Harryt.
-Mi?-vonja fel Maya a szemöldökét.
-Itt van Harry.-suttogom a mikrofonba aztán pedig felállok az éppen megérkező fiúnak az útjából. Lehalkítom a telót és a lányokat nézem elnézést kérve. Majd le is némítom őket. Bloom feltart egy papírt, nagy nehezen kiolvasom.

"Válts át első kamerára, és csináld úgy, hogy halljuk!
Látni szeretnénk Harry Stylest!"

Sóhajtva megteszem amit kér. Szinte azonnal kikerekedik a szemük. Én csak nevetek rajtuk.
-Mi ilyen vicces?-kérdezi Harry.
-Semmi, csak láttam egy viccet a telefonomon.-legyintek. Úgy utálok hazudni! Ez kiskoromból bennem maradt.
-Lefekszünk?-somolyog. Most rajtam van a sor, hogy nagyobbak legyenek a szemeim.
-Ja...öhm...igen?-hadarom.
-Nem úgy gondoltam. Aludni. Hol jár az eszed?-ül le az ágyra míg én a széken vagyok. "Alig" feltűnően kamerázva őt. Nem válaszolok csak lángba borul az arcom. Ez a piszkos fantázia dolgot Bloom nevelte belém.
-De ha már itt tartunk, nem lenne jó. Mert fáradt vagyok.-mosolyog kajánul.
-Aha.-bólintok. Majd rávigyorgok. Ő elkezdi levenni a nadrágját a lányok csillogó szemekkel nézik. Eltátogok egy bocsánatot és megszakítom a hívást.
Odamászok Harry mellé hátradőlök és elfordulok. Majd elmotyogom azt, hogy még egy ideig nem is lennék rá felkészülve.
-Még egyszer légyszi, nem hallottam.-kéri meg kedvesen.
-Soha.-nevetek és elmennék fürdeni de megfogja a kezem.
-Én akartam, mit gondolsz miért vettem le a nadrágom?-mosolyog. Direkt, biztos, hogy direkt kérdezte így.
-Sok lesz ez mára.-nevetek. Elenged, megpuszil és elmegy fürdeni. Én vissahívom a lányokat. Amint felveszik indul a videochat és elkezdenek velem kiabálni.
-Hogy tehetted?!
-Pont a legizgalmasabb résznél?!
-Folytatta?!
-Utálunk!-ilyesmi szitokszavakkal bombáznak engem.
-Ne haragudjatok rám, amúgy nem, nem folytatta-kérek bocsánatot.
-Én teljesen megértem, Bloomot viszont elvakítják a hormonjai.-nevet Maya.
-Jól van, de legközelebb kérek egy képet. Vagy videót. Rád bízom.-mosolyog.
-Szóval Troy megkérdezte hol vagy mert fontos lennél neki.-tapsikol Maya.
-Biztos csak a feladat miatt.-legyintek. Majd felállok, hogy a bőröndömből kiszedjem a pijimet. Közben nyitódik az ajtó és egy hosszúnadrágos, pólós Harry jelenik meg. Ráugrik az ágyra és elveszi a telefonom.
-Sziasztok!-mosolyog bele a kamerába. Semmi válasz nem jön így gondolom a barátnőim teljesen lefagytak. Majd egyszerre kitör belőlük a nevetés.
-Úristen, ne haragudj. Csak á, lescreenshotolhatom?-kérdezi izgatottan Maya.
-Ha nem teszed ki sehova, bátran.-bólint majd vág egy grimaszt.
-Elképesztően nagyon szeretjük a bandát.-mondja Bloom is.
-Na szép, eltűntek a barátaim és csak ezek Directionerek maradtak.-ugrom Harry mellé.
-Pff, ugyan.-legyint Maya.
-Mondtam, hogy kérek tudod azt. Ez bőven elég.-mosolyog Bloom.
-Nagyon örültem lányok, annak is, hogy szerettek minket. De engem hívott a menedzser. Mennem kell.-küld puszit a kamerának majd nekem ad egyet és elmegy.
-Hogy vagytok?-váltok témát. Hamarosan leragadnak a szemeim érzem. De nem hagynám őket itt. Semmi pénzért.
-Rosszul, hiányzol. Meg nehéz volt a kémia doga. És most beszéltünk Harry Fuckin' Stylesal!-ugrándozik Bloom.
-Igen, szörnyű volt a suli nélküled. Ja és képzeld. Patrick ma megvert egy gólyát azért mert ránézett. Fú, egyszer őt kéne megverni.-bosszankodik Maya.
-Kéne, csak senki nem mer odamenni hozzá.-sóhajtok ezután elgondolkodva csöndben maradunk kicsit.
-Megmutatod a hotelszobát?-kérdezik. Igazából én sem néztem körbe nagyon.
-Persze.-vágom rá. Sorban megmutatom a szobákat, a fürdőt amihez van zuhanysapka, kis samponok, minden. Ezeket tuti elhozom. Aztán az ágyat, az előteret meg az asztalt és végül a nagy szobai tükröt. Ott megállok és úgy beszélgetünk tovább.
-Te hogy vagy?-kérdezi Bloom.
-Nem jól, nem érzem, hogy itt lenne a helyem. Ha nem lennék itt akkor Harryt felelősségre vonnák. De ma is láttam Louis arcát és ő szomorú volt Eleanor Calder miatt. Eszembe juttatta, hogy nekem nincs keresni valóm itt. Szerintem, ha majd Amerikában leszünk elmegyek a nagyiékhoz.-mondom el azt ami a szìvemben van.
-Én nem tudtam, hogy így érzel.-szomorodil el Maya.
-Én se.-mondja egy mély hang mellőlem. Harry.

Napokat késett ez a rész, mert jelszó lett a wifin amit eddig használtam, de most egy hajón ülök ahol van így fel tudtam rakni.
Nagyon sajnálom, hogy  csak most hoztam! :(