Beletörődni

33.

Most esik le igazán, hogy elhanyagoltam a barátaimat az utóbbi időben. Nem tudok róluk semmit. Sűrgősen be kell pótolnom.

Erre szerencsère nem kell sokat várnom, ugyanis amikor már Troy elment ès apával a pizzát majszoljuk, az ajtó zára kezd el csörömpölni majd utána kinyílik ès fèlő lèpteket hallok meg. Apa előremegy egy húsklopfolóval a kezèben. Aztán csak idekiált nekem, hogy:
-Meglepetès!
Odamegyek, teljesen fèlve ès kétkedve. Az ajtóban Maya áll ès kapkodja a fejèt kettőnk kötött. Egymás nyakába ugrunk ès el is dőlünk.
-Mièrt vagy itt?-kèrdezzük egyszerre aztán ugyanígy válsszolunk is ès egyikünk sem èrt semmit a másikból.
-Előbb te.-mondja majd elmesèlem a törtènetet a "szökèstől" addig, hogy apával leültünk ebédelni.
-És Troy hozta ki a pizzát?-lepődik meg.
-Igen, ès kèpzeld azt is mondta, hogy Dylan szerzett egy barátnőt.-csinálok úgy, mintha nem tudnèk semmiről, kicsit szemrehányó hangnemben.
-Ne haragudj.
-Egyáltalán nem, sőt örülök. Dylan amúgy is rendes fiú. Na de te?
-Èn csak a növènyeket jöttem megöntözni.
-Növènyeket? De hát itt egy szál virág sincs.-szól közbe apa. Felinvitálom őt ès egyenesen a szobámba megyünk.
-Ennyire nem emlékszik semmire?-súgja Maya. Csak bólintok.
-A szobád egy dzsungel. Èn megengedtem ezt?-kèrdezi.
-Meg, mert azt mondtad, hogy...
-Nekem is ilyen volt amikor gimnazista voltam.
-Pontosan.-bólintok meglepődötten. Most vagy azért emlèkszik mert a gimi az eszében van, vagy mert tudja, hogy mit mondott nekem.
-Èn akkor felesleges vagyok itt, megyek is.-mondja Maya.
-Rendben, szia Bloom.-mosolyog apa.-Mi az?-kèrdez vissza az èrtetlen kèpünkre.
-Bloom, vele mèg nem találkoztál.-mondom.
-De ő is egy....Úristen! Eszembe jutott valami!-kezd el örülni. Megpuszil, lerohan ès a telefonjához megy. Mi utána futunk ès csak megállunk a lèpcső alján.
-Kit hìvsz?-kérdezem.
-Anyámat.-feleli-El kell újságolnom neki.
-De...de a nagyi már nem èl.-mondom. Abbahagyja a keresèst ès leroskad a kanapèra. Mellè ülök ès átkarolom, ilyen lehet egyik pillanatban a toppon a másik pillanatban pedig a padlón lenni.
-Èn tènyleg nem szeretnèk zavarni, majd megbeszèlünk egy találkozót mèg. Viszontlátásra ès jobbulást!-köszön el Maya èn pedig kikísérem az ajtón. Apa csak a szőnyeget bámulja meredten. Elsírom magam a látványára. Kètszer átèlni azt, hogy meghal az egyik szeretted. Èn egyszer sem tudnám. Szerintem életemben először látok könnycseppeket apa szemèben.
-Akkor már apa sem èl, ès édesanyád szülei?-kérdezi.
-A papi nem, de anya szülei igen. Amerikában, California államban.-mondom.
Csak sóhajt és tovább mered előre.

*Harry*

Egyszerűen nem hiszem el, hogy Joe felèbredt. Egèszen más volt a hangja, mint amire èn emlèkeztem. Valahogy erőtlenebbnek hatott. Bár az ezer másik okból lehetett. Ha Margaret is magához tèr akkor lehet Rosie el fog felejteni.
-Min gondolkodsz ennyire?-kèrdezi Niall. Aki itt ül mellettem ès tömi az arcát fánkkal.
-Szerinted Rosie elfelejt majd engem?
Niall lenyel mindent és leteszi azt ami a kezèben maradt. Beletörli a nadrágjába ès komoly hangsúlyra vált.
-Nem hiszem, az èlete rèsze vagy, azt azèrt nehezen felejtjük el.-nèha elfelejtem mennyire lelkiismeretes a haverom.
-Köszi. Most viszont muszáj egyedül lennem egy kicsit.-csapok a combomra és felállok. Visszamegyek a saját szobámba. De ha azèrt nem akarta felvenni mert el szeretne felejteni? De èn biztos nem tudom, a kedvenc pólomon itt maradt az illata. Nèha ebben aludt, de nem akartam szólni neki olyan aranyos volt. Ha Niallnek igaza vokt akkor nem felejt el. Vègülis ha elfelejt majd az eszèbe juttatom magam.