Beletörődni

9.

Az iskola után, Troyal ülök a padon és a barátait várjuk. Ma lesz az első próba.
-Mikor lesz a válogató?-kérdezem.
-Szombaton.-süti le a szemét.
-Szombaton?! És még csak most kezdetek el gyakorolni?-akadok ki.
-Eddig nem volt bátorságom megkérni téged.-feleli.
-A nagy Troynak nem volt bátorsága? Aki szembeszállt az igazgatóval de még Patrickal is?-mosolygok a hülyén hangzó igazságon. Troy olyan ember akire fel lehet nézni, elképesztően bátor. Bár kicsit buta is szóval nem érdemes.
-Az egész más.-legyint. Majd felkapja a fejét amikor meglátja a barátait. Èn is felnézek és meglátok 4 izmos és zavarba ejtően helyes fiút. Egyik sem egy Harry de...nincs de Harry nem szeret engem. Kész. Megmondta és hallottam a 2 fülemmel. Leszidom magam azért amiért a mai napon ezredszerre jutott eszembe. Lejjebb húzom piros szoknyámat a lábaimon, nem mondom kicsit alulöltözöttnek érzem magam. Egy virágmintás póló térdig érő szoknya és egy hozzá illő cipő meg a margarétamintás hátizsákom.
-Nos Rosie ők itt  Dylan, Corey, Jaih és Mikey.-mutat végig a fiúkon. Jaih egy sötétbőrű és okosnak tűnik. Ő lehet a csapat esze. Dylan egy magas szórakozottnak látszó fehérbőrű szőke fiú. Corey egy barna hajú sapkát viselő fiú. Mikey pedig egy ázsiai kedvesnek látszó mosolygós alak.
-Sziasztok, én Rosie vagyok.-intek nekik majd felállok a padról.
-Nos, hol gyakorlunk?-csapja össze a tenyerét Mikey.
-Az iskola tükrös termében.-vágja rá Troy.
Bemegyünk ők átöltöznek én pedig baromira elfelejtettem cuccot hozni így csak kilépek a magassarkúmból és mezitláb mászkálok tovább. Legalább van a szoknyám alatt kisgatya. Nyújtok egy kicsit, bemelegítek és aztán vissza is érnek. Elkezdenek ők is bemelegìteni de nem olyan alaposan, sőt csak fejkörzést csinálnak és megrázzák a testüket.
-Ne nézz így, nem szoktunk nagy figyelmet fordítani neki, mi nem sérülünk le soha.-mondja nagyképűen Dylan. Csak nevetve megforgatom a szemem...férfiak.
-Ja és a táncba szaltók ugrások meg mindenféle kellene.-emlékeztet Troy. Bólintok, hogy vettem az adást.
-Tudjátok mire szeretnétek táncolni?-kérdem.
-Aha és itt is van.-válaszolja Mikey kezében egy hangszóróval és a telefonjával.
Elindítja én pedig
azonnal elkezdek gondolkozni. Szinte már össze is állt a kép a fejemben. Megmutatják a fiúk miket tudnak és megállapítom, hogy nehéz dolgom lesz. Rendkívül ügyesek de a biztonságra nem figyelnek. A tánclépéseken csak kicsit kellett igazítani, totál egyszerre csinálják.
-Mist mutass te valamit.-kér meg Corey. Csinálok egy pár spárga átfordulást és ugrást. Ők is megdícsérnek engem, de lehet csak azért maradt tátva a szájuk mert kilátszott a melltartóm alsó része. A végére mindenki teljesen elfárad a fiúk a sarokban ülnek én pedig fülhallgatóval a fülemben tánclépéseket gyakorolok. Aztán hirtelen bevillan, cukahara.
-Valaki tud cukaharát csinálni az nagyot ütne!-villanyozódom fel.
-Ha megmutatod mi az akkor biztos.-terül szét a földön Jaih.
Beállok az egyik sarokba és nekifutok majd megcsinálom a mozdulatot de elesek a végén mert nem jó valami. A fiúk odarohannak hozzám.
-Jól vagy?-segítenek fel.
-Igen, oké a cukahara nem a legjobb de valami hasonlót valaki?-mondom miközben ráállok a szerintem kibicsaklott bokámra. Dylan bemutat egy ugrást én pedig teljesen elámulok. Miért ilyen tökéletesek ezek a fiúk?
-Ez tuti benne lesz tesó.-pacsiznak le majd összeszedelőzködnek és aztán elindulunk. Olyan este 7 óra lehet.
-Akkor holnap ugyanakkor ugyanitt.-köszönnek el egymástól majd tőlem is és én botladozva elindulok Troyra támaszkodva.
-Sajnálom, hogy megsérültél.-hajtja le a fejét.
-Semmi baj, igazából nagyon élveztem és annyira tehetségesek vagytok, biztos tovább fogtok jutni.-mondom.
-Hát ha nem is legalább mi fogjuk èlvezni.-ránt vállat és aztán begördül a vonat az állomásra. Lassan odabicegek majd találunk egy helyet és leülünk.
Az egész út alatt a táncról beszélgetünk aztán valahogy kijukadunk a rossz táncosoknál.
-Ú, tudod kik híresek mégis szörnyű táncosok?-kérdi. Ötletem sincs így csak vállat rántok.
-A OneDirection. Mondjuk őket nem lehet nem szeretni.-mondja.
-Jah, ömm igen.-vakarom meg az orromat zavartan.
Tényleg szereti őket? Mostmár illene valamelyik számukat meghallgatnom.-Mik a kedvenceid?-teszem hozzá.
-Sok van, de a kedvencemLive While Were Young, abból lett csinálva egy jó remix.-hajol előrébb a széken.
-Aha.-bólintok, semmi érdemlegeset nem tudnék hozzátenni a beszèlgetéshez.
-Mi a baj? Talán megijesztettelek a múltkor?-aggodalmaskodik.
-Dehogy, csak fáradt vagyok.-válaszolok.
-Értem, de amit múltkor mondtam én komolyan gondolom.-néz bele a szemembe, rögtön el kell kapnom a fejemet. Az ilyenre lehet mit mondani? Nekem Harry tetszik....igaz reménytelen de valahogy mégis. Egyszerűen nem tudom őt kiverni a fejemből.
-Ne haragudj Troy, de nem szeretnék most kapcsolatot.-mondom azt ami először jut az eszembe.
-Oké, akkor várok.-mosolyog.
-Tényleg ne haragudj rám, én így érzek.-ölelem meg.
-Megértem, csak ne nehezítsd meg. Ne aggódj nem változik semmi.-mondja kedvesen.-Neked viszont le kellene szállnod.-bök az ajtó felé én pedig felkapom a fejem és megköszönöm majd a táskámat felkapva kirohanok a vonatból. Nagyon nőies látványt kelthettem.

-Hol voltál eddig?-kérdezi Louis amikor belépek az ajtón.
-Pár barátommal. Harry itt van?-suttogom.
-Az emeleten.-mutat felfele.
Leveszem a cipőm, majd a kabátomat és lassan lépkedve elindulok a lépcsőn. A szobámban felkapcsolom a villanyt majd aztán bepakolok holnapra. Tanulni most nem fogok, nem érdekel. Nem tud érdekelni, annyi minden történik mostanában.
-Szia, bejöhetek?-kopog az ajtón Harry. Mély levegőt veszek és beengedem. Máris elkezd remegni a lábam, de jó, hogy ülök.
-Hogy vagy?-kérdezi. Ezért jött be? Miért érdekli?
-Jól.-felelem a tőlem telhető legnagyobb ridegséggel de így is elcsuklik a hangom.
-Ne utálj engem.-kérlel.
-Nem utállak Harry, csak szomorú vagyok miatta.-sóhajtok lemondóan.
-Akkor ne légy szomorú, szeretem a mosolyodat.-mondja. És? Én pedig őt, nagy pech.
-Elmondod, hogy miért?-kérdem. Tudni szeretném, hogy mi a baja velem és akkor javítanék rajta.
-Az égvilágon semmi, csak magamat tudom okolni. Én nagyon kedvellek de félek, hogy bántanálak.-böki ki. Harry Stylesnak problémája van magával? Ilyet még nem hallottam, de ha esetleg igaz...
-Harry, sokkal jobban fáj az, hogy ilyeneket mondasz.-motyogom.
-Mi tart vissza?-kérdi inkább magától mint tőlem.
-Saját magad Harry, mert annyi érzelmi intelligenciád van mint egy csempének!-kiabál át Louis.
-Nem szép dolog hallgatózni!-válaszol Harry.
-De hát olyan kis bénák vagytok!-sajnál le minket Louis.
-Igaza van, bénák vagyunk.-mondom. Egyszerre nevetünk fel a kialakult helyzet miatt.
-Akkor mutassuk meg neki.-mosolyog Harry.
-Biztos?-kérdőjelezem meg.
-Úgy fogok veled viselkedni, mint ahogy Charlieval. Sőt, jobban. Csak hát tudod, olyan soknak tűnik az a 4 év.-mondja.
-Harry, a kor csak egy szám.-húzom csintalan mosolyra a számat.
-Nem tudod ki mondta?-játtsza meg magát.
-Valami balfék egy nevenincs bandából. Starry Hayles azt hiszem.-nézek elgondolkodóan.
-Figyelj...én tényleg nem szeretnélek bántani, se semmi. Az érzéseimet én sem tudodm irányítani.-fordítja komolyra a szót.
-Mióta megláttalak belépni az ajtón, azóta nem telik el úgy nap, hogy ne jutnál eszembe. Tudom, miyen nehéz.
-Starry, gőzöm sincs mit érzek. Eddig jól elvoltam egyedül most pedig jöttél te és a baleset és az életem a feje tetején áll.-kezdem el de közbevág:
-Akkor engedd meg, hogy segítsek.-fogja meg a kezem. Mielőtt válaszolhatnék Louis jelenik meg az ajtóban egy hatalmas mosollyal.
-Na végre, szörnyű volt nézni titeket. Mint két esetlen madárfióka. Akkor viszont, most mindenki boldog és szerelmes?-csapja össze a kezét.
Oldalra nézek Harryre ő elmosolyodva bólint és én is ugyanezt teszem.