Beletörődni

18.

-Mutassátok meg a felvételeket.-kéri Harry a többiektől. Most látom jónak, hogy kimenjek.
-Sziasztok!-köszönök meglepettséget játszva. Nos, nem vagyok színész nem is szeretnék lenni, de most ez egynek elmegy.
-Szia.-köszönnek vissza. Harry csak kétségbeesetten néz engem a zöld szemeivel.
-Itt van.-mondja Niall és felénk fordítja a telefonját. A képeken valóban mi vagyunk, nem éppen előnyösen, de mi vagyunk.
-Úgy tűnik mintha éppen bevernénk egymásnak.-állapítja meg Harry.
-Határozottan.-bólintok.
-Igen, és ez rossz fényt vet mindkettőtökre. Szóval innen s tova kerüljétek a kamerákat. Harry te pedig mond azt ami valóban történt és amit érzel. Úgy igazán szívből a mai interjún.-vázolja fel Paul.
-Akkor gondolom én nem mehetek.-hajtom le a fejem.
-Nem feltétlen. De jobb lenne, vagyis biztonságosabb.-mondja Paul.
-Maradok.-sóhajtok.
A fiúk elköszönnek és mi kettesben maradunk.
-Ha azt mered mondani ez csak a te hibád és elmész Istenemre mondom felakasztom magam.-emeli fel az ujját figyelmeztetően.
-Rendben.-megyek oda hozzá.-De én nem szeretnélek egyedül hagyni. Felemésztem itt magam egyedül.-szomorodom el.
-Édes szivem ne mondj ilyeneket. A végén mèg megszánlak.-mosolyodik el én pedig sértettséget tettetve hátat fordítok neki. Majd ezután lassan elkezdi csókolgatni a nyakamat. Egyre lejjebb a végén beleborzongok az érintésébe. A karomat is simogatja. Majd kedves szavakat súg a fülembe. Nem akarom hagyni magam, de egyszerűen nem megy. Visszafordulok és a kezemet az arcára tève megcsókolom.
-Szörnyű vagy.-motyogom az ajkára.
-Tudom és élvezem.-mosolyog.
-Éhes vagyok.-válik el tőlem.-Elvihetem a hölgyet egy....estebédre?-hajol meg előttem gondolkozva a kérdésen.
-Örömmel, de a fotósok?-pukedlizek.
-Ahh, tényleg. Akkor rendeljünk valamit.-vágja le magát az ágyra.
-Igazából mivel elaludtam így tanulnom kellene.-bújok mellé és átadom neki a telefont. Rendel magának spagettit nekem pedig carbonarat.
Hamar megjön az étel és aztán átteszem az ágyra a könyveimet, hogy legyen helyünk.
-Figyelj...lehet egy érdekes kérésem?-nèz rám kicsit feszengve.
-Persze, mond.-mondom.
-Tényleg?-lepődik meg.
-Mi ebben olyan furcsa?-mosolygok.
-Hát csak, az hogy feltételek nélkül megtennéd.-mondja letaglózva.
-Mert bízom benned. Másnak nem tettem volna meg.-mosolygok.
-El sem hiszed milyen jól esik ez a pár szó...-teszi a combomra a kezét.
-Csak tudnod kell, hogy bízom benned. Feltètel nèlkül. Na de mondd mert már kíváncsi vagyok.-nevetek.
-Szóval tudod van a jelenet a Susi és tekergőben. A spagettis. És hát ömm izé...-vakargatja a tarkóját. Olyan aranyos amikor fél a reakciómtól. Válaszul csak a számba veszek egy hosszú tésztát a tányérjából a másik végét pedig neki adom és ártatlanul nézelődöm, mint Susi. Elkezdjük rágcsálni és közeledünk egymás felé majd a szánk teljesen összeér.
-Istenem, de szeretlek.-mondja mikor a nyakamat fogva közelebb húz magához.
-Én is szeretlek Harry.-mosolygok.
Miután megettük lefekszük az ágyra. Én a hasának támasztom a német füzetet és törökülésben tanulok. Ő teljesen elnyúlva.
-Mondasz nekem valamit németül?-kérdezi.
-Mit?-kérdezek vissza.
-Szeretlek Harry Styles.-kuncog.
-Ich liebe dich Harry Styles.-nevetek a hiúságán.
- Je t'aime Rosie Honeys.
-Tudsz franciául?-lepődöm meg.
-Tanultam általánosban és gimiben. Mondj mèg valamit németül.-kéri
-Deutsch ist nicht so schön, wie Französich. Aber ich denke du sprichst fantastisch Französich. Niemand kann so lächeln wie du.-mondom mire egy félig felhúzott szemöldököt kapok. Elmondom neki mit mondtam(A német nem olyan szép mint a francia, de én úgy gondolom fantasztikusan beszélsz franciául. Senki sem tud úgy mosolyogni ahogy te.)  amin csak mosolyog még egyet. Aztán kopognak az ajtón majd Quash szólal meg.
-Gyere Harry, megyünk!-kiáltja. Feláll az ágyról.
-Majd még folytatjuk.-búcsúzik el tőlem egy szájrapuszi kíséretében.
Szeretem az ilyen hosszú pillanatokat amikor minden rendben. Amikor senki sincs kórházban. Senki nem utálja Harry Styles barátnőjét aki emiatt nem mehet sehova. Aztán ezeknek a pillanatoknak hirtelen vége és újra itt maradok a hotelszobában.
Egyedül.