Beletörődni

12.

Miután kitomboltuk magunkat kimentünk volna a barátainkhoz és a fiúk családtagjaihoz de megállítottak minket az interjút készítő emberek.
-Milyen érzés a Golden Buzzer?-kérdezte egy szőke hajú cicás nő.
-Állat!-kiáltották egyszerre.
-Titeket már ismerünk, de ki vagy te?-fordult felém.
-Ő Rosalia Honeys a világ legaranyosabb lánya, és a legjobb koreográfusa.-mondta helyettem büszkén Troy.
-Milyen lesz a nap további része srácok?-kérdezte a mellette álló manökenre hajazó férfi.
-Alszunk.-felelte Corey.-Jövőhét szombaton pedig a halálunkig bulizunk!-kiáltja bele a kamerába. A fiúk vállfogással állnak egymás mellett és közbevesznek engem.
-Igen, de előtte megszeretnénk köszönni Rosienak a munkát és jobbulást kívánni a szüleinek!-mondja Jaih majd egyszerre megpuszilnak. Nem számítottam erre így csak belepirulok a zoknimba.
-Hölgyeim és uraim a Golden Buzzeres BoyBand!-fejezi be a férfi és pekapcsolják a kamerát. Megköszönik és aztán arrébb mennek. Mi pedig ki az ismerősökhöz. Az anyukák és az apukák büszkén fogadják fiaikat. Az én szüleim is büszkék lennének, összeszorul a szívem, hogy nincsenek itt. Nincsenek velem. A szomorú merengésemből a lányok ébresztenek ki.
-Gratulálunk!-ugranak a nyakamba.
-Ne nekem, a fiúknak.-mosolygok. Bloom átadja a táskámat és aztán gratulálnak a fiúknak is. Mikey és Maya nagyon szemeznek egymással. Majd később rákérdezek. A szülők is megköszönik a munkát majd Troy elvezet engem egy félreeső helyre.
-Tudom, hogy holnap elmész csak el akartam köszönni illően.-ad át egy kis dobozkát. Megölelgetem őt és aztán elteszem a táskámba. Majd otthon bontom ki ahol nyugodtabb a helyzet.
-De akkor hogyan fogjuk előadni művészet órán a dalt?-kérdezem. Az jövőhét pénteken lesz és a tanárunk képes beírni karót neki. Pláne egy olyan társal, mint Patrick.
-Megoldjuk...Skypeon.-ötletel.-Engem jobban zavar az, hogyan fogjuk majd megoldani a táncpróbákat.
-Kitalálunk valamit.-legyintek. Majd megfogja a kezemet, megszorítja és szó nélkül elmegyünk egymástól.

-Nagyon fogsz hiányozni.-ölel meg Bloom, a hatalmas épület előtt. Amiben nemrég még izgatottan vártuk a jelenést.
-Tudod mennyire uncsi lesz nekünk?-teszi fel a költői kérdést Maya.
-Hé!-sértődik meg játékosan Bloom.
-Amint felkelnek a szüleim visszajövök.-ölelem meg őket. Látom a szemükön, hogy nem hiszik el, hogy valaha még beszélhetek anyával és apával. De én tudom, egyszerűen érzem.
-Boldog további életet.-sírja el magát Bloom.
-És soha ne hagyjon el titeket a remény!-teszi hozzá Maya szipogva. Ők is sírnak így én is rákezdek. Öt percnyi összeborulós sírás után megérkezik a taxijuk a lányoknak. Megpuszilnak és beszállnak. Elhajt a sofőr és magukkal viszik a szìvem egy darabját. Átsétálok a másik centerhez egész pontosan az O2-höz és hátra megyek a művészbejáróhoz. Előbányászom a jegyemet amit becsipognak és aztán bemegyek. A zenét már kívülről hallani lehet. A fények áttörik az ablaküvegeket és megtöltik az üres éjszakát. Sikítást, nevetést és sírást is hallok. Meg ahogy énekelnek az fantasztikus. Annyira jól, azt a rohadt. Ezer meg egy ember sürög-forog a színfalak mögött.
-Louisnak új póló, valaki szóljon neki.-mondja egy kreol bőrű, zöld szemű nő.
-Te ki vagy?-állít meg egy 2 mèter magas és kb. ugyanilyen széles testőr.
-É-én izé, Harrynek a izé...-dadogom.
-Á, Rosie hát itt vagy végre gyere pakolj le.-ment ki szorult helyzetemből egy szőke hajú lány. Tudja a nevem de én életemben nem láttam még őt.-Velünk van, nyugi Pool.-mondja a testőrnek majd elvezet egy öltözőhöz.
-Gemma Styles, Harry nővére mondta, hogy jönni fogsz.-mutatkozik be.
-Ohh, értem köszi. Rosiala Honeys.-fogom meg a kinyújtott kezét.
-Nagyon sajnálom a balesetet, megverném az idiótát aki okozta.-mondja Gemma aki máris szimpatikus. Lehet a kisugárzása miatt. Körbenézek az öltözőben és a kanapéra ezer meg egy drágábbnál drágább dolog van letéve. "Boldog szülinapot" felirattal. Ezek az ajándékok csodálatosak, mind olyan tökéletes. Az enyém mellettük eltörpül.
-Nekem mennem kell, akaszd a nyakadba a jegyet és úgy mászkálhatsz.-megy ki az ajtón. Lepakolom a táskám, és magamhoz veszem a telefonomat. A nyakamba teszem a jegyet ès elindulok én is. Megnézem előlről is a koncertet. Oldalt elszlalomozok a hangosítók mellett és aztán beállok oldalra egy csapat ugyanúgy kinéző lány mögé. Ugyanolyan a cipőjük és zöld kabátot fognak a kezükben. Miért nem adták le, túl drága volt ahhoz? Jó oké hagyjuk nem akarok bosszankodni.
Felnézek a színpadra ami hatalmasabb mint Harryék háza. Mind a négy fiú észveszejtően néz ki. Végül Harryn állapodik meg a tekintetem aki éppen összemegy Louissal és aztán összekulcsolják a kezüket és úgy mondják a magukét most pont nem énekelnek.
-A Larry igaz!-kiáltom be jó hangosan mire mindketten felémkapják a fejüket és a rajongók pedig nevetnek. Harry észrevesz és megkönnyebbülten elmosolyodik. Én is rámosolygok majd egy kisebb gombóc nőtt a torkomban. Valami rosszat tettem, de nem tudom mit. Bűntudatom van, talán mert nem szóltam neki a Got Talentről? Vagy fontos lett volna neki az, hogy itt legyek a szülinapján és én pedig már reggel leléptem. Bloom és Maya miatt. De hát...minimum egy évig nem fogunk találkozni.
A gondalataim azonnal elterelődnek amint meglátom a háttértáncosokat annyira összeszedettek anyira ügyesek. Annyira tökéletes az összes lány olyan furcsa, hogy a fiúk még csak rájuk se néznek.

1 óra múlva a fiúk lejönnek a színpadról a rajongók pedig elszállingóznak. Elég sokat kèstem erről a koncertről este 11 van és 7 fele kezdődött. Éppen pakolok a táskámba amikor egy kéz hátulról átölel. Harry az, érzem az illatán.
-Szia, tetszett a koncert?-kérdezi.
-Nagyon.-bólintok.
-Most muszáj találkoznod a fiúkkal, remélem nem baj.-mosolyog.
-Itt alszom.-fordulok felé hirtelen ami miatt kiesik a táskámból az ajándék amit Troytól kaptam. Harry csillogó szemekkel figyeli azt, ahogyan visszateszem a táskámba. Annyira gáz, szegény Harry azt hiszi ő kapja. Én hülye a gyűrűjét pedig ott hagytam a szekrényemben.
-Indulhatunk?-kérdezi a lufikkal és csokival és csomagokkal felszerelt Harry. Bólintok majd néhányat átveszek tőle. Olyan lufikat, amik nagyok, hogy takarják az arcomat annyira kómásan nézek ki.
-Sziasztok!-köszönnek el a hangosítók meg másik kismillió ember. Már csak a bandatagok és a hangszeresek maradnak.
-Sziasztok!-köszönök illedelmesen a fiúknak.
-Szia Rosie, Liam vagyok.-nyújtja a kezét a legkomolyabbnak tűnő fiú. Egy kicsit tartok tőle.
-Szia én Niall.-mosolyog kedvesen a szőke tag. Nagyon aranyos és kissé szórakozott ez a fiú. Gemma is mosolyog majd elköszön és elmegy. Mindenki eléggé fáradt és izzadt.
Hazamegyünk és aztán lefürdünk, már úgy értem külön-külön. Aztán felöltöztem egy pólóba és rövidnadrágba és átmentem Harryhez a kis ajándékdobozkával. Kopogok majd egyszál alsóban nyit ajtót. Lehet megzavartam valamit.
-Szia, mi történt?-karol át a fél kezével majd az ágya felé húz.
-Semmi csak még mindig elseje van. Gondoltam átadom ezt.-nyújtom át neki a kis dobozkát ami az ezüst, feketés zománcozott, keresztes gyűrűt rejti.
-Nem haragszol meg ha azt mondom azt hittem nem tudod mikor van a szülinapom?-kérdezi ásítva.
-Nem, mert egèsz nap nem voltam veled és bűntudatom van.-vonok vállat majd leülök mellé az ágyára. Elkezdi kicsomagolni majd felcsillan a szeme és azonnal megölel engem.
-Nagyon tetszik, de honnan tudtad?-kérdezi.
-Sokszor láttam rajtad gyűrűt és tudtam, hogy számodra fontos a vallás így összevetettem a kettőt.-mosolyodom el. Tetszik neki, tényleg tetszik neki.
-Köszönöm.-puszil meg.
-Szívesen.-állnék fel de visszaránt.
-Nem alszol ma itt?-néz rám.
-Csak egy alsó van rajtad.-nevetek.
-Az se lenne ha nem lennél itt.-mondja.
-Kár.-kacsintok minden bátorságomat összeszedve. Majd befekszem az ágyába, hogy ne is lássa mennyire elpirultam. Bár mondjuk sötét van. Megilletődve a korábbi bátorságomon beugrik mellém majdnem összenyomva engem. Átölel és a nagy kifli pózban elfoglalja a helyét mellettem, vagy rajtam. Kinek mi.
-Tudtam, hogy jó választás vagy.-dünnyögi majd mindkettőnket elnyom az álom.