Beletörődni

28.

Elkészülök a sminkemmel és köntösben lépek ki a fürdőből, tisztán és illatosan.
-Hmm, mandula?-kérdezi majd átölel. Úgy, mint eddig még soha. Mintha, attól félne, hogy ha nincs túl közel hozzám elhagyom.
-Mandulatej. Majdnem.-szorítom magamhoz, látszólagos nyugodtságot színlelve.-Mi lesz ha mégis megutálnak?-dünnyögöm Harry mellkasába amíg ő az állát teszi a fejemre.
-Nem fognak, nem is tudnának. Szerintem azért a többségük engem szeretne boldognak látni. Bár mondjuk nem lehet náluk tudni. Az egyik pillanatban sírnak a másikban meg nevetnek.-simogatja a hátamat. Aztán a szobába beront Niall és látva minket úgy csinál, mint aki nagyon meghatódott. Utána csatlakozik az öleléshez. Ezer másik pillanat jobb lenne csak ne a mostani. Harryn is látom, hogy valami nincs rendben, én pedig csak szimplán izgulok az este miatt.
-De gyönyörű perc volt Niall.-mondja Harry ugyanolyan csöpögősen.-Mit szeretnél?
-Először egy barátnőt. Utána elmondani, hogy fél hétkor indul a busz.-mondja, most pedig nekem kell megölelnem őt. Olyan kis aranyos.
- Ohh, Rosie, most itt van Harry majd később.-szivatja a barátomat a szőkeség.
-Nagyon vicces. Niall. Kifele!-mutat az ajtó felé Harry. Niall elkullog, de azért még rákacsint Harryre aki vissza rá.
-Nem értelek titeket.-sóhajtok majd elkezdek öltözni. Egy piros harisnyát egy fekete szoknyát és egy szintén piros felsőt veszek fel, fekete magassarkúval. És még így sem lóg ki semmim. Nem is fázok és nem tűnok emosnak sem. Egy aranyszínű nyakláncot is felveszek és legvégül egy fekete magassarkút. Harry aki időközben bement a fürdőbe kijön és eltátja a száját.
-Jó lenne, ha többször öltöznél így.
-Nem ígérek semmit. Szerintem azért egy kicsit sokat mutat.
-Ó nem, annyit mutat amennyit én szeretnék látni. De az én kabátomat veszed fel. Más nem akarom, hogy lássa.-bújtat bele a szövetkabátjába ami természetesen 4 számmal nagyobb. De jó meleg így magamon hagyom és amikor ő is kèsz lesz-ami egy mackót és egy pólót jelent, mondván, hogy bent úgy is átöltözik-elindulunk.
A buszon még Niallre kell várni egy kicsit utána, viszont csendben ülünk én Harry hajával játszva. A lábaimat pedig felhúzta az ölébe. Remeg a lába, de miért? Nem izgul ennyire fellépések előtt soha. Puszikkal próbálom elterelni a figyelmét, de nem használ.
-Mi a baj?-kérdezem halkan.
-Semmi, csak..áh nem semmi.-mosolyodik egy gyengén.
-Kit szeretnél átverni engem vagy magadat?-hajolok rá a vállára.
-Senkit se, csak így jött ki a lépés.-suttogja vissza. Kint csak a lámpák és házak fényei égnek. Olyan szép és nyugodt minden, idilli ez a pillanat. Aztán, mint minden jó, ez is véget ér. Hacsak öt perccel tovább tartott volna ez a kis csönd. Le kell szállnunk a buszról. Harry takarásában a vakufény elől az arénába megyünk. Szerintem ők is sokat adnának még több ilyen nyugodt percért.

Lassan minden elkészült és a fiúk a színpadra mennek fel. Harry visszafordul és ad egy hatalmas, hosszú csókot. Mosolyogva sok szerencsét kívánok majd bemegyek az öltözőjébe a telefonomért. Kiveszem és visszamegyek Louékhoz meg a büféasztalhoz. Elképesztően éhes vagyok.
-Milyen érzés?-kérdezi hirtelen Quash.
-Micsoda?-értetlenkedek egy kicsit.
-Milyen érzés Harry Styles barátnőjének lenni?-fogalmazza át.
-Ugyanúgy ember, mint egy normális párkapcsolat.-válaszolok. Nem mondom az igazat mert azért elég rossz tud lenni. Én csak Harry Styles barátnője vagyok. Nem Rosalia Honeys, hanem a barátnője Harrynek.