Beletörődni

4.

Semmi pánik, csak be kell mennem a szobájába és kihoznom a telefonomat. Menni fog. Lassan kiosonok és megkeresem az ajtaját. Hatalmas ez a ház, azt hittem eltévedtem, de meglett. Nyitnék be amikor valaki megfogja a vállam. Összerezzenek és megfordulok.
-Szia.-cincogom Harrynek.
-Mit szeretnél?-kérdezi visszafolytott mosollyal. Hogy vágom ki magam innen?
-Én, csak a mosdót kerestem.-felelem. A filmekben általában bejön, egy próbát megér.
-De az van a te szobádban is.-mosolyog mindenttudóan.-Szóval?
-Szóval, csak meg szerettem volna nézni, milyen sampont használsz.-viszem fel a hangsúlyt a mondat végén, így inkább kérdésként hat.
-Ohh, akkor gyere.-ránt vállat majd előre enged. Oldalra pillantok az asztalához és nincs ott a telefon. De akkor hol lehet?
-Tudod mit? Meggondoltam magam maradok a sajátoménál.-motyogom majd kifutok. Át a szobámba. Lehet lent hagytam, de ott pedig Elenourék vannak. Fél tíz van, aludnom kellene, majd holnap megkeresem. Ha nem lenne lenémítva akár fel is hívhatnám.
Lezuhanyzok és felveszem a Star Warsos pijamámat. Ezt mèg apával vettük. Direkt 2 számmal nagyobb, hogy sokáig tudjam hordani. Lefekszem aludni, hosszú volt a mai nap.
Ki tudja...ha holnap felkelek talán a saját ágyamban ébredek és anya felkelt, hogy menjek iskolába. Szép is lenne.

*Harry*

Direkt hamarabb kelek fel mint Rosie. Tegnap megtaláltam a telefonját az asztalomon. Ma számonkérem mit keresett ott. Tegnap igen vicces volt látni őt ahogy az arca pírban úszik. Kikászálódok az ágyból és megcsinálom a reggeli szokásaimat. Kihagyva belőle Louis indokolatlan felkeltését. Legalább ő aludjon egy kicsit. Lemegyek és csinálok szendvicseket, magamnak és Rosienak is. Lejön a lépcsőn, úgy látszik ő sokkal frissebb mint én.
-Jó reggelt.-köszön majd felém fordul. Pirosak a szemei és kicsit püffedtek. Sírt, szegény nem lehet a szüleivel. Erre hozzám rakják, ahhoz aki elvileg a gyámja de 18 évig nem is hallott felőlem. Ha nem lenne amerikai állampolgársága akkor most egyedül lenne valahol. Én pedig mit sem tudnék róla. De így, hogy 21 éves korában számít csak felnőttnek. Szerencsétlent hozzám rakta a sors. Mintha nem lenne így is épp elég baja. Legutoljára akkor láttam amikor nagyon apró volt, most pedig már kész nő. Ugyanolyan természetes barna hullámos haja van mint Margaretnek. Szép arca, szép mosolya és csilingelő nevetése. Lehet meg kellene próbálni felvidítani.
-Ebben nem engedlek el iskolába.-nézek rá. Ő közben pedig keres valamit.
-Mi? Miért?-ijed meg.
-Mert úgy nèzel ki mint a nagymamám.-mutatok rá. Egy mintás, lógós barnás nadrágban van egy fehér blúzzal amit betűrt a nadrágjába és felvett hozzá egy barna szandált, meg ékszereket. Elég érdekes a stílusa, nem hétköznapi. De nagyon jól áll neki, kiemeli az alakjának a fontos részeit és eltünteti azokat amik nem annyira előnyösek. Bár én tetőtöl-talpig imádom őt. Tény, hogy nem egy Eleonur inkább olyan Beyoncés. És Beyoncé azért elèg jól néz ki. Mondjuk, ő a keresztlányom...
-Mondja ezt a csizmás férfi.-mosolyodik el kedvesen.
-A csizmám a védjegyem.-rántok vállat.
-És indok arra, hogy melegnek gondoljanak.-nevet ki. Aztán megrázza a fejét.-Sajnálom, nem állt szándékomban megbántani se téged se Charliet.
-Charlie?-kérdezem. Miről beszél?
-A csizmád Charlie. Olyan Charlies feje van.-magyarázza, el kell hogy mosolyodjak nagyon aranyos ez a lány. Mikor észreveszi, hogy még mindig nem értem abba hagyja a gesztikulációt és lesüti a szép csillogó barna szemét amiben van néhány zöld pont.-Szóval, Charlie lett a neve.
-Értem, viszont azt nem, hogy ez mit keresett a szobámban.-veszem elő a farzsebemből  telefonját amit este maxra feltöltöttem, a biztonság kedvéért. Tágra nyílik a szeme és aztán fülig vörösödik.
-Csak, izé nyitva volt a szobád én pedig közben takarítottam remélve, hogy nálad van a porszívó, letettem az asztalodra és ott maradt.-nézeget zavartan mindenfele a házban, csak a szemembe nem.
-Elhiszem, tessék.-nyújtom át neki ő pedig megkönnyebbülten rám emeli a barna szemeit. Nem hiszem el neki, de nem kínzom tovább. Majd később elmondja ha szeretné.
-Indulhatunk?-kérdezi. Bólintok ő pedig elteszi az egyik szendvicset a virágmintás hátizsákjába. Elviszem az állomásra és közben mutatom neki a hazavezető utat. Sétálva is maximum 8 perc. Odaadom a pénzt a bérletre és elköszönök tőle. Meglepetésemre megölel és úgy száll ki az autómból. Mi történt vele? Majd délután rákérdezek, megnézem egy közeli táblán, hogy mikor jön a vonata. 4-re elvileg itthon lesz. Megvárom míg megveszi a jegyeket és aztán felszáll a vonatra. Leül egy kupéba, és összekuporodik. Nem akarnám azt átélni amit ő, várni, hogy a szüleid felkelnek-e vagy sem. Ami a szülőket illeti az én anyukám vajon meg fog látogatni minket? Tegnap felhívtam és elmondtam neki a történteket. Nem is tudom mi lenne velem, ha Rosie egy vad tinédzser lenne, biztos belehalnék.
Visszahajtok a házba és ledobom a ruháimat majd visszafekszem egy kicsit.

A nap megnyugtató sugarai helyett Louis kelt fel egy elemlámpával.
-Haver, mennünk kell próbálni.-rázza meg a vállam.
-Rendben!-vágok hozzá egy párnát és megnézem mennyi az idő, fél tíz. 10-re kell ott lennünk.
-Jobb lenne ha nem mesztelenkednél míg itt van a lány.-jegyzi meg és elmegy. Ebbe bele se gondoltam, meddig lesz itt?

                      *

A turné első helye a londoni O2 aréna. Ahonnan 1 hét múlva elkezdődik az utazás és a koncertek. Szerintem ez a legjobb része annak, hogy énekelhetek. Csak most lesz még egy személy a repülőn és a buszon is. Aki kicsit megbántott azzal, hogy ő nem fog a hangjából megélni. Ez nem igaz, csak részben. Mi kemény munkával készülünk mindenre. Csak épp nem az iskolában.
-Hazza, mi van veled?-kérdezi Liam.-Megint elfelejtettél belépni. Minden rendben?
-Szerintem Rosie körül forognak a gondolatai.-mondja Louis.
-A kislány? A keresztlányod?-kérdezi Niall tele szájjal mert már 2 órája nem evett.
-Itt vagyok, folytathatjuk.-mondom. Nem válaszolok, csak folytatjuk a munkát.
Egészen este hétig. Olyanok vagyunk, mint a csapzott kutyák. Mindannyian, a táncosok, mi, a technikusok. Mikor lassan elszállingóznak az emberek én odamegyek Paulhoz a turnémenedzserünkhöz.
-Szia, kérdezhetek valamit?-állok elé.
-Szia, persze. Sajnálom a lányt, ami a szüleivel történt. Nos hát az ellenségemnek se kívánnám.-érzékenyül el. Biztos Louis mondta el nekik, hogy legyenek együttérzőbbek.
-Köszönöm, de nem kell sajnálni. Rosie nagyon kitartó és pont róla lenne szó. Velünk jöhet a turnéra? Csak azért mert megölne a Gyámügy ha egyedül hagynám.-kérem meg Pault.
-Nincs semmi akadálya.-vakargatja a tarkóját.
-Köszönöm.-ugrok a nyakába. Mint egy kisgyerek, gyorsan leszed aztán hazaindulok. Louis ma Elenournál alszik. Minden időt együtt töltenek amit csak tudnak, most, hogy hosszú hónapokig nem látják egymást. Bár nekem is lenne egy barátnőm, már rég nem volt senkim és kicsiz azért hiányzik. Minden amit egy barátnővel lehet, minden.
Beülök az autóba és hazafele meg se állok. Beparkolok és benyitok a házba.
-Szia, itt vagyok!-köszönök és leveszem a csizmám. Síri csend majd egy ideges sikoly fogad és szitkozódás. Felszaladok megnézni mi történt. Rosie egyedül ül az ágyán a telefonján böngész valamit.
-Mi történt?-kérdezem.
-Semmi.-felel ridegen. Odaülök mellé.
-Komolyan kérdem.-emelem rá a tekintetem.
-Csak, hiányoznak a szüleim.-teszi a vállamra a fejét majd egy könnycsepp legurul az arcomon.
-Ne aggódj miattuk, erősek mint te.-karolom át. Gőzöm sincs mit kellene mondanom, ezek a szavak maguktól törnek elő.
-Persze, bárcsak velem történt volna. Ők fontos emberek. Én senkinek sem hiányoznék.-gördül le még egy csepp az arcán.
-Nekem a szüleidnek és a barátaidnak igen. Meg Charlienak is.-ütögetem meg a hátát.
-Persze, Charlie ki nem állhat engem, a pakolásnál direkt rámlépett.-mosolyodik el halványan.
-Szerintem véletlen volt, és Charlie bocsánatot kér.-mosolyodom el én is. Nem akartam rálépni és még csak észre se vettem.
-Semmi baj.-törli meg a szemét és feláll. Majd én is így teszek.
-Egy igazi bunkó ez a Charlie.-ingatom a fejem-18 évig nem ismerted, most pedig összetapos.
-Azért elég jó fej, kicsit lehet kettyós szegény de kedves. Pillanatnyilag pedig itt van, itt van a bajban és nem hagyott egyedül.-ölel meg én pedig azonnal hozzábújok. Most kaptam választ a bennem megfogalmazódó kérdésre. Azt szeretném, hogy örökre itt legyen velem.