Beletörődni

13.

-Harry, fázom.-veszem le róla a takarót reggel.
-Én is.-dünnyögi és aztán lerántja rólam a takarót. Na de, kettőn áll a vásár. Megpróbáltam visszaszerezni de ebből az lett, hogy most én fekszem az oldalán. Magára rántott.
-Így meg kényelmetlen.-fészkelődök. Megfordul és most én vagyok alatta.
-Agyon nyomsz.-fuldoklok.
-Neked semmi se jó?-ül fel morcosan.
-Nem.-vigyorgok és kikapom a kezéből a takarót majd betekerem magamat.
-Rendben, te akartad.-mondja és felkap takaróstul.
-Harold, tegyél le!-ficánkolok mint egy hal. Levisz a lépcsőn egészen a nappaliban lévő kanapéra.
-További szép álmokat.-puszil meg és ott hagy. Legalább én nem fázom. Visszaaludnék de aztán Harry lejön és bebújik mellém. Adok neki a takaróból.
-Hiányoztál.-mosolyog.
Én vagyok a kanapé külsején ő pedig mögöttem. Kicsit fészkelődök mert elzsibbadt a kezem. Aztán a fenekemnél valami keményet kezdek el érezni. Azonnal kipattannak a szemeim.
-Mi a baj?-kérdezi ijedten Harry.
-Semmi.-felelem cincogó hangok. Olyan szorosan ölel magához, hogy csak előretolom a csípőm így próbálok segíteni a helyzeten.
-Ez nem segít a merevedésemen, de azért aranyos vagy.-mosolyg Harry és belepuszil a hajamba. Fene azt hittem alszik.
-Kinek van merevedése?-jön le a lépcsőn Louis.
-Rosienak nincsen farka, szóval kizárásos alapon nekem.-válaszol Harry. Feléfordulok, hogy senki ne lássa a piros arcomat és beletemetkezem a mellkasába. Szerencsére rövidrezártuk a témát. Egy olyan fél óra múlva Louis elmegy készülődni.
-Izgulsz?-kérdezi Harry.
-Inkább félek.-mondom miközben kitöltök magamnak egy pohár teát.
-Mitől? Tőlünk vagy a rajongóktól?-vonja fel a szemöldökét.
-A jövőtől. Ezer másik megoldás lett volna, de én veletek tartok.-kortyolok bele a piros gyümölcsös italomba.
-Sajnálom.-húzza fel magát.
-Harry, nem történt semmi.-ijedek meg. Most mi a baja?
-Ja.-veti oda majd feláll a székről és elmegy. Mi törtènt itt fél perc alatt? Lemaradtam valamiről?
Utánamennék de becsukja az ajtaját, legalábbis hallom ahogy a zár kattan.
Átmegyek a saját szobámba és felhívom Bloomékat.
-Sziasztok, hogy vagytok?-köszönök.
-Szia, jól, máris hiányzol.-mondja Maya.

Harry

A szobámban leülök az ágyamra és bedobálok még nèhány cuccot a bőröndjeimbe. Közben Rosien gondolkozok, ha nem akar jönni akkor ne jöjjön. Èn csak magam mellett szeretném őt tudni.
Leviszem a bőröndjeimet és átkopogok a barátnőmhöz.
-Nini, a taxi mindjárt itt van értünk!-kiabálok át. Zaj hallatszik majd kinyitja az ajtót. Egy olyam felső van rajta amit legutoljára a nagymamámon láttam, szűk farmerrel és szandállal.
-Nini?-ráncolja a homlokát.
-Ne haragudj, csak nekem tetszik. Ha zavar akkor...-kezdem el de ráteszi a kezét az enyémre.
-Nem, nem semmi gond.-mondja és aztán ketten együtt levisszük az ő bőröndjeit.
-Ennyi cuccod van?-kérdem. Nekem 4 táskám van neki 2.
-A többi otthon van.-legyint.
-Van bármelyikben olyan ami nem 50 éves?-incselkedek vele.
-A te fejedben van bármi?-nyújtja ki a nyelvét.
-Igen, te.-mosolygok rá. Ő az én kis szájhősöm.
-Azzal nem sokra mész.-puszil meg, a szájam mellet pár mm.-el. Ezt vegyem célzásnak? Felelnék de bejön Louis a nappaliba és szól, hogy itt van a taxi. Bepakolunk aztán elvisz minket egy buszállomáshoz ahol a turnébusz vár ránk. Mi, Liam a táncosok és a mindenféle menedzserek ès embrek vannak itt. Niall sehol, a szokásos. Betesszük a cuccunkat a busz aljába aztán felmegyünk rá. Ott vannak a testőreink és Paul.
-Hol van a lány?-kérdi kedvesen.
-Iiitt.-fordulok meg de nincs mellettem. Baszki, elhagytam. Lemegyek és látom, hogy a táncosokkal beszélget. Odamegyek majd kedvesen köszönnek.
-...szerintem nem látta, de jobb ez így.-hallok meg egy mondatfoszlányt Rosie szájából. Biccentek, mosolygok meg ilyenek aztán arrébb húzom Ninit.
-Miről beszéltetek?-kérdezem.

-Semmi fontosról.-legyint és aztán köszön az épp megérkező Niallnek. Az ő cuccát is betesszük majd aztán felszállunk a buszra. Louis és Liam éppen a hűtőt fosztják ki amikor bemegyünk. A buszsofőr is beszáll. Rosie kedvesen köszön neki, de az ősz hajú, vékony, ingbe öltözött férfi csak morog egyet. Rosie kicsit sértetten arrébb megy majd leül és kifele néz az ablakon. Odamennék hozzá de Paullal van fontos beszélgetni valónk. A táncosokat nézi, vajon min gondolkodhat? A busz halkan és gyorsan elindul utána elalszik.
-

Nézzünk tévét!-kapcsolja be Niall a készüléket és hátradől a székén a lábát az előtte levőre feltéve. Elkezdek vele harcolni a távirányítóért amikor Liam kiveszi a kezünkből.
-Az van amit én nèzek.-tartja fel.
-Vagy én.-szerzi meg Quash az egyik testőrünk. Vele senkinek sincs kedve veszekedni kivéve Louisnak.
-Megállapodhatunk.-nevet.
-Ja, szóval én megnézem a tegnapi ismétlését a Got Talentnek mert nem láttam, a koncert miatt. Jöttök eggyel.-érvel és senkinek nincs ellenvetése, lehet a szélessége a magassága miatt.
-Maga nagyon határozott fiatalember.-veregeti meg a karizmát Louis, mert odáig ér fel a kinyújtott karja. Levágódom Rosie mellé, megnézem, hogy alszik-e de nem, ugyanúgy az ablakon néz kifelé. Ha épp nem haragudnék rá akkor megkérdezném mi a baj. Nem fogok engedni, eljött, de akkor ne viselkedjen úgy mint egy rab. Szabadon választhatott volna.
-Tegnap adott Golden Buzzert a két műsorvezető.-tájékoztat mindenkit Charles mire Rosie egyből felpattan.
-Kapcsoljunk el, még úgy is ismétlik.-nyúl el rajtam keresztül a távirányítóért de nem éri el. A combomon támaszkodik és teljesen kinyújtja magát. Meglenne de Quash elhappolja előle.
-Kicsilány, csak nem képzeled?-mosolyog.
-Megpróbálni meg lehet.-mondja csalódottan aztán visszamászik. Pont beletenyerel az érzékeny pontomba.
-Úristen Harry, ne haragudj. Véletlen volt. Ne haragudj.-hadarja a szája elé kapva a kezét. Fülig pirosan.
-Semmi baj, csak ne mégegyszer.-lihegem, baromira fáj. El se lehet képzelni.
-Bocsánat.-cincogja.
-Tényleg semmi gond Nini.-simítom meg az arcát és amikor enyhül a fájdalmam felülök a széken. Tovább nézzük a tévét és a karomat a combján pihentetem. Megfeszül a teste amikor egy csomó színes pulcsis fiú jelenik meg. Na, náluk azért jobban nézek ki. Előadják az amúgy elképesztően menő táncot aztán kiszaladnak a fiúk és megnyomják 'A' gombot. Örülnek egy kicsit aztán behoznak egy lányt akinek a barnás-vöröses tincseit akármikor felismerem. Pláne, hogy ugyanolyan fehér gipsz van az ujjain és a kezén. Rosiera kapom a tekintetem aki idegesen babrál. Aztán kimegy a mosdóhoz hátra.
-Harry, a barátnőd koreográfus?-kérdezi a fodrászunk egy színes hajú, nagyon jó fej nő, Louis.
-N-nem vagyis nem tudom.-dadogom.
-Ha igen, nagyon jó lehet.-teszi hozzá Charles. Hátramegyek Rosiehoz aki csak ott ül.
-El mondtam volna meg minden csak nem úgy jött össze.-magyarázkodik.
-Miért?-kérdezem.
-Mert tegnap nem tudtam, ma meg haragszol rám.-mondja.
-Haragszom? Honnan gondolod? Onnan, hogy eljössz és aztán meg játszod a hattyú halálát?!-kérem ki.
-Csak gondolkoztam, reméltem, hogy azért hozol el mert fontos vagyok!-fakad ki.
-Igen? És min gondolkoztál? Azon mikor menj vissza?-teszem karba a kezem.
-Nem te idióta! A jövőn. Mi lesz akkor ha a szüleim felkelnek? Vissza kell majd mennem! Vagy esetleg, mi lesz ha soha többé nem kelnek fel?!-sírja el magát. Ó, hogy innen fúj a szél. Akkor ez a baja, én hülye. Gondolhattam volna rá, csak olyan erősnek tűnt ő tartotta bennem is a lelket.
-Nem törhetsz össze Nini.-figyelmeztetem. Felnéz rám én pedig az ajkait nézem. Hevesen az ajkaira tapasztom az enyémeket és aztán csak csókolózunk. Szerintem ez életem eddigi legjobb csókja, szenvedélyes és spontán.
-Fontos vagy, hogy ne lennél fontos?-suttogom az ajkaira. A könnyei az én arcomon fojnak le. Beletúr a hajamba és utána levegővételig nem szakadunk el egymástól. Kipirulva egy csintalan mosollyal néz fel rám aztán belesuttog a fülembe: