Beletörődni

10.

A legutolsó nap a tavaszból. Egy hónap és itt van a nyár. A virágok, az illatok. A bogarak, amik arra várnak, hogy lecsaphassanak rád. Nos, mint ember aki allergiás a méhekre és a darazsakra elmondom: utálom a tavaszt. Többen járkálnak az utcákon, így nő a rablások száma. Nem is tudom, hogy lehet ezt kibírni. Nos, már csak egy hónapom maradt kiélvezni a telet. Meg az iskolát, vasárnap már nem leszek itt. Indul a turné, vagy mi. Amihez semmi közöm, de ott leszek. Feleslegesen, de ott. Majd megeresem azt a helyet ahol a lekkevesebben vannak.
-Min gondolkodsz?-legyezget előttem a kezével Maya.
-Tavasz.-sóhajtok és mint aki együttérez velem, megveregeti a vállamat.
-Gyere, menjünk tesire.-állít fel a lépcsőről.
Elindulunk az öltözőbe, útközben kidobom a szendvicsem csomagolását és kiveszem a tornazsákom. Majd Maya zsebében a telefon elkezd rezegni és felveszi a amint eltelik 10 másodperc sikít egyet.
-Átteszem kihangosítóra.-mondja bele majd behúz egy wc fülkébe és magunkra zárja.
-Harry Styles megváltoztatta az állapotát "kapcsolatban"-ra!-mondja Bloom. Akkor ő hívta, istenem, de jó hallani a hangját. Bloom 2 napja nem jött suliba beteg lett szegény.
-Nem hiszem.-rázom a fejemet. Kikapom Maya kezéből a mobilt és megnézem. Nekem nincs twitterem se semmi-a facebook kivételével- hasonlóm mert felesleges lenne, csak időpazarlás. Legalábbis nekem, valakinek tényleg fontos lehet.
-Megkérdezhetem, hogy itt rád utal-e?-suttogja Maya.
-Szerintem igen.-bólintok. Sok nap telt el azóta mióta beszéltünk erről. Bár még nem volt se randink se csókunk. Ő is este szokott hazaérni és én is, a táncpróbák miatt. Ami már remekül megy a fiúknak, elképesztően jól tudják előadni. Biztonságosan hajtják végre a mozdulatokat és egyszerre mozognak. Nem volt egy fáklyás menet a begyakorlás mert hát, férfiak. Egy szó mint száz nem sokszor látom Harryt, de minden egyes kis alkalmat megragad, hogy éreztesse a szeretetét. Ez is egy ilyen gesztus lehet, vagy csak egy véletlen.
-Úristen! Már is kihozta a lehetséges jelölteket a főoldalra!-sikkant Bloom és elkedte felolvasni, Kendall Jenner, Taylor Swift és másik 2 sztár. Megnéztem őket és mind jóban vannak Harryvel. Szebbek, vékonyabbak és nyílván szexisebbek is. Jobbak nálam. Modellek, énekesek...egyidősek Harryvel.
-Most, hogy tudom az igazságot utálom ezt az oldalt. Pedig nemrég hozta ki azt is, hogy Harry elvileg örökbefogadott valakit. Ami amúgy sem igaz. Nagyot csalódtam.-sóhajt Bloom.
-Mi is, nekünk mennünk kell, jó lébecolást!-köszön el Maya.
-Én tényleg beteg vagyok...-kezdené el védeni magát Bloom, de Maya bontja a vonalat.
Átöltözünk majd kimegyünk a terembe és a tanárnő behirdeti a kosarazást. Legalább az majd felvidít.

Maya

Felosztottuk a csapatokat és elkezdtünk játszani. Rosie nagyon felszabadult mikir kosarazik. Pedig tudom, hogy mennyi baja van mostanában. A szüleitől kezdve minden. Tegnap előtt amikor meglátogattuk őket a kórházban erősnek akart mutatkozni de előttem nincsenek titkai. Hallom a hangján ha problémája van. Bár ez oda-vissza igaz. Például tavaly a büfében beszélgettünk a bálról és el se mondtam neki, de távoltartotta attól a fiútól a lányokat akivel szerettem volna menni. Nem tudnánk átvészelni egymás nélkül a középiskolát.
Egy magas fiúnál Marcellnél van a labda és megpróbálja bedobni de Rosie felugorva kiüti a kezéből és elkezdi vezetni a labdát miközben egy izmos fiú fogja: szinte ráfekszik a gyerek Rosiera de lepasszolja nekem én pedig ziccert dobok. 16-22 az állas nekünk. A tanárunk megfújja a sípját és ők jönnek az alapról. Cody megszerzi a labdát és átpasszol Tiának ő pedig nekem.
-326-os rántotthús?-szalad oda hozzám Rosie.

-Mehet.-csapok bele a tenyerébe. Ezt a trükköt együtt neveztük el. Annyi a lényege,hogy én futok rádobom a palánkra és a visszapattanóból Rosie bedobja. Most is így van ez csak annyi különbséggel, hogy roppanni hallom az ujjait. Rosszul fogta meg. Mintha mi sem történt volna tovább játszik csak "kicsit" rosszabbul. A passzokat egyből átadja és nem dob rá. Utálom amikor fáj neki de nem szól. Az óra végén leül a padra amikor mindenki elmegy. Látom odamenni hozzá a tanár urat így nyugodt szívvel elmegyek öltözni. Összepakolok neki, szinte biztos, hogy a délután egy részét a sebészeten fogja tölteni. Szinte mindig ez van. A szekrényét a kódjával-amit még régebben elmomdtunk egymásnak- kinyitom, a táskájába pakolok. Indulnék vissza mire ő már ott áll egy szemüveges,sapkás, nyakig felöltözött férfi mellett. Biztos ő Harry Styles, ha nem tudnám, hogy ő az tuti nem ismerném fel. Ügyes álca, már csak ki kell állnom a sikítás utáni vágyat. Egy rejtegetni próbált vigyorral közeledek feléjük a táskájával és kabátjával. Olyan kis aranyosak így egymás mellett. Rosie pillangós ruhája és Harry Styles...nos Harry Stylesos stílusa abszolút különbözik.

-De a cuccom...-kezdi el Rosie és aztán abba hagyja mert meglát engem.
-Hallottam ahogy tesin elestèl, bátorkodtam összepakolni neked.-ölelem meg.
-Köszönöm.-mondja.
-Aztán vigyázz Csizmás Kandúrral.-suttogom mire teljesen elpirul és cincog valamit. Jót nevetek majd továbbállunk.

Rosie

-Mit mondott neked?-kérdezi Harry mikor már kényelmesen az autóban ülünk és leveszi magáról az "álcáját".
-Semmi különöset, amúgy megzavartam valamit? Mert ha kiteszel a szakrendelőnél és visszamész nem haragszom meg. Sőt.-fordulok felé.
-Ma már csak a technikai dolgokat néztük át szóval a fiúk most ott vannak Louissal.-ránt vállat.-Különben meg, nem sokszor látlak.
-Még jó. Hamar rám unnál.-mondom.
-Szerintem nem. A ruháidról tudnánk beszélgetni. Mi ez a kis izé?-nevet ki és megpiszkálja az egyik kiálló pillangót a hasamnál. Csak hitetlenkedő szemekkel nézek rá.
-De amúgy nagyon ötletes. Nagyon tetszik.-bólogat-Hol vetted?-úgy tesz mint akit tényleg érdekel pedig csak nem szeretne megbántani.
-Tudom, hogy nem tetszik.-teszem kereszte a kezeimet a mellkasom előtt.
-Dehogynem, különösen ez.-teszi rá a combomon lévő pillangóra a kezét. Térdig érő a szoknya így nincs nagyon intim helyen. Szerencsére. Megfeszül a testem az érintésre de ellazul amikor lassan elkezdi simogatni. Az utat nézi, de néha-néha lopva rám pillant. Egyszer összetalálkozik a tekintetünk mire ő elmosolyodik és meglátom a szája szélén a gödröket. Fél kézzel leparkolja az autót. Finoman belemarkol a combomba és közeledik felém. Meg fog csókolni, oké semmi pánik.
Gyorsan kicsatoltam magam és kiszaladtam az autóból. Elővettem a szükséges igazolványokat és átkoztam magam azért amiért ilyen hülye voltam. Mit gondolhat most rólam? Azt, hogy csak egy 18 éves kislány vagyok. Kavarogtak a gondolatok a fejemben amikor beléptem a liftbe. Megnyomtam a záródó ajtó gombot de rgy csizma az útját állta. Charlie. Mekkora szerencsém van most is. Pont utolért engem. Az álcája tökéletes, egy fekete kabáttal eltakarja a teste többi részét is.
-Mi történt?-kérdezi amikor megnyomom a hatos gombot.
-Semmi, csak félek.-vallom be őszintén és előre nézek.
-Tőlem?-kérdezi, szembefordít magával de így inkább mellé nézek.
-Nem...hanem...-magam sem tudom, hogy fejezzem be de nem is kell mert ő igen.
-A szexualitás legkisebb formájától?-mosolyog. Majd az állam alá nyúl behajlított mutató ujjával.
-Uhum.-biccentek és lesütöm a szemem. Szerintem, ez csak nekem kínos.
-Nézz a szemembe.-mondja, én pedig most először ráemelem a tekintetem és belenézek zöld csillogó szemébe.-Észrevettem, és ezt aranyosnak találom, csak ne reszkess mint egy nyárfalevél ha hozzádérek. Próbálkozni fogok, hogy leküdjem a félelmedet.-puszil meg óvatosan. A lift csilingelve kinyílik.
-Szeretlek Harry.-motyogom magamnak amikor kilépünk, úgy, hogy még véletlenül se hallja meg. Nagyon rosszul jönne ki ha ezt máris elmondanám. Különben is, lehet azért mond ilyeneket, hogy ágybavigyen. De ott vannak neki a modellek és szinte mindenki.
Most pedig bűntudatom van amiért így vélekedem róla. Miért kell mindennek bonyolultnak lennie? Vagy csak én teszem azzá?