Az eddigi keszekusza életemben Harry jelenti most a legnagyobb megnyugvást. Ez a nap, ez a pillanat. Nem tudom mit csináltam volna nélküle az elmúlt időkben. Erős volt és kitartott mellettem. Akármikor elhagyhatott volna, de nem tette meg. A hála az nem a megfelelő kifejezés arra amit érzek. Egy egyszerű köszönömmel ezt a gondoskodást, figyelmet és szeretetet nem lehet elintézni. Remélem nem szeretne megszólalni a közeljövőben, nem tudnék mit mondani. Nem lehet kifejezni ezt a szerelemmel sem. A legjobbat nem tudnám megtalálni, legalábbis mégegyszer. Mert a legjobb most itt fekszik mellettem. A frissen mosott ágyneműben, a haja szétterül a párnán a plafont fürkészi egyik keze a feje alatt van, a másikkal az én kezemet fogja. Nem is hiszem el, hogy megtörtént. Vajon illene megszólalni? Lassan 5 perce fekszünk csöndben egymás mellett, vagy baj ha megszólalok?
Vagy ha csak odabújok hozzá és talán megszólal?
A fejemet átteszem a mellkasára és a fel-le mozgással együtt lélegzek tovább.
-Szivem.
-Igen?-vajon mit szeretne mondani, lehet, hogy nem ilyennek kéne lennie?
-A lapockád egy kicsit húzza a hajam.
A nem várt mondatra csak elnevetem magamat és felülök a takarót a meztelen testemen tartva.
-Mi az?-kérdezi.
-Azt hittem, valamit rosszul csináltam vagy esetleg elrontottam.-nevetek tovább.
-Nem dehogyis, bár érthető lett volna. De most gyere vissza, fázom nélküled.-eleresztve a fülem mellett a mondatát a fejemet a térdeim közé teszem és beletemetem a paplanba, úgy gondolkozok tovább. Érzem, hogy feláll mellőlem majd elém térdel. Szinte rámfekszik és utána csak megölel.
-Miért kapom?
-Mert nem tudom elmondani, hogy mit érzek.-dünnyögi.
-Èn igen, pillanatnyilag agyon nyomod a kis testem.
-Jaj, a kis teste szegénynek.-tápászkodik fel.
Felnézek rá és ekkor veszem észre, hogy teljesen pucér.
-Harry, tudod, hogy szeretlek, de vannak határok.-nevetek.
-Mire gondolsz?-kérdezi és elmegy a fürdőbe.
-Jó, hogy közvetlen vagy, de ne ennyire!-kiáltom utána.
Választ nem kapok így összeszedem a cuccomat és a fürdőbe bepakolok utána a telefonommal játtszva várom Harryt. Kijön és én is elmegyek fürdeni. A takarómban csoszogok el félútig ahol Harry megszól, hogy ez bizony így nem fog menni. Durcásan visszanézek rá és aztán a legcsábosabb mosolyommal leejtem a takarómat és megpróbálva, hogy életemben először szexi legyek elsétálok az ajtóig. Ott rákacsintok a meglepődött Harryre és lezuhanyzok.Nem is tudom mi lett volna, ha Harry nem keres fel. Ha nem beszélünk meg mindent tegnap este. Most kézenfogva esszük a reggelinket. Mióta felöltöztünk folyton valamilyen fizikai kontaktusba kerülünk. Muszáj, mert, ha nem fog félek, hogy elmegy.
-Min gondolkodik az okos fejed?
-Mikor lesz a következő turné?
-Csak nem jönni szeretnél?
-Isten ments, dehogy! Csak kíváncsi vagyok mikor hagysz el megint hosszú hónapokra.
-Ah, figyelj a következő még egy év és addig új számokat is fel kell venni.-süti le a szemét.
Megcsókolom ès aztán belenézek a gyönyörű zöld szemeibe.
-Majd megnézek egy-kèt koncertet. Közben bevásárolok ezt azt. Elélek a hotel és szálloda szobákban. Néha-néha.-incselkedek.
-Az én barátnőmnek a legszebb gyémántkarkötőt és a legnagyobb lakosztályokat.-nevet és homlokon puszil.
Felállunk én elmosogatok és aztán a kanapéra heverünk. Egymás mellett fekszünk, és mindketten a plafont bámuljuk.
-Tudod, adtam volna életjelet akkor is, ha nem hívnak a kórházból. Előbb vagy utóbb.
-A mi lett volna, ha... már régen nem izgat. A lényeg, hogy így alakult. Okkal történt és megtörtént. Ha nem akkor személyesen fogom tökön rúgni a karmát.
-Honnan tudod, hogy fiú?-néz rám.
-A fiúk csinálnak ilyen dolgokat.
-De ne mondj ilyet. Kérlek. Ok vagy nem ok. Így történt igen, de lehetett volna rosszabb.
-Szinte mindegy Harry. Én már beletörődtem.Vége
Ömm szóval egy ellaposodó sztori kapott egy még laposabb befejezést. Nem szerettem volna így, de annyi motivációm sem volt, hogy a vége értelmes legyen.
Köszönöm annak aki elolvasta és nem tudom mit kellene még mondani, de ennyi lett volna a kis fikcióm. :)
CITEȘTI
Beletörődni
FanfictionNem szabadna elveszítened a szeretted. Senkinek sem kellene. De van úgy, hogy az élet váratlan dolgokat sodor elénk. Meg kell tanulni együttélni velük, vagy tenni ellenük. Sok esetben bezáródik egy ajtó és van úgy, hogy nem nyílik ki másik van aki e...