Beletörődni

36.

Az eddigi keszekusza életemben Harry jelenti most a legnagyobb megnyugvást. Ez a nap, ez a pillanat. Nem tudom mit csináltam volna nélküle az elmúlt időkben. Erős volt és kitartott mellettem. Akármikor elhagyhatott volna, de nem tette meg. A hála az nem a megfelelő kifejezés arra amit érzek. Egy egyszerű köszönömmel ezt a gondoskodást, figyelmet és szeretetet nem lehet elintézni. Remélem nem szeretne megszólalni a közeljövőben, nem tudnék mit mondani. Nem lehet kifejezni ezt a szerelemmel sem. A legjobbat nem tudnám megtalálni, legalábbis mégegyszer. Mert a legjobb most itt fekszik mellettem. A frissen mosott ágyneműben, a haja szétterül a párnán a plafont fürkészi egyik keze a feje alatt van, a másikkal az én kezemet fogja. Nem is hiszem el, hogy megtörtént. Vajon illene megszólalni? Lassan 5 perce fekszünk csöndben egymás mellett, vagy baj ha megszólalok?
Vagy ha csak odabújok hozzá és talán megszólal?
A fejemet átteszem a mellkasára és a fel-le mozgással együtt lélegzek tovább.
-Szivem.
-Igen?-vajon mit szeretne mondani, lehet, hogy nem ilyennek kéne lennie?
-A lapockád egy kicsit húzza a hajam.
A nem várt mondatra csak elnevetem magamat és felülök a takarót a meztelen testemen tartva.
-Mi az?-kérdezi.
-Azt hittem, valamit rosszul csináltam vagy esetleg elrontottam.-nevetek tovább.
-Nem dehogyis, bár érthető lett volna. De most gyere vissza, fázom nélküled.-eleresztve a fülem mellett a mondatát a fejemet a térdeim közé teszem és beletemetem a paplanba, úgy gondolkozok tovább. Érzem, hogy feláll mellőlem majd elém térdel. Szinte rámfekszik és utána csak megölel.
-Miért kapom?
-Mert nem tudom elmondani, hogy mit érzek.-dünnyögi.
-Èn igen, pillanatnyilag agyon nyomod a kis testem.
-Jaj, a kis teste szegénynek.-tápászkodik fel.
Felnézek rá és ekkor veszem észre, hogy teljesen pucér.
-Harry, tudod, hogy szeretlek, de vannak határok.-nevetek.
-Mire gondolsz?-kérdezi és elmegy a fürdőbe.
-Jó, hogy közvetlen vagy, de ne ennyire!-kiáltom utána.
Választ nem kapok így összeszedem a cuccomat és a fürdőbe bepakolok utána a telefonommal játtszva várom Harryt. Kijön és én is elmegyek fürdeni. A takarómban csoszogok el félútig ahol Harry megszól, hogy ez bizony így nem fog menni. Durcásan visszanézek rá és aztán a legcsábosabb mosolyommal leejtem a takarómat és megpróbálva, hogy életemben először szexi legyek elsétálok az ajtóig. Ott rákacsintok a meglepődött Harryre és lezuhanyzok.

Nem is tudom mi lett volna, ha Harry nem keres fel. Ha nem beszélünk meg mindent tegnap este. Most kézenfogva esszük a reggelinket. Mióta felöltöztünk folyton valamilyen fizikai kontaktusba kerülünk. Muszáj, mert, ha nem fog félek, hogy elmegy.
-Min gondolkodik az okos fejed?
-Mikor lesz a következő turné?
-Csak nem jönni szeretnél?
-Isten ments, dehogy! Csak kíváncsi vagyok mikor hagysz el megint hosszú hónapokra.
-Ah, figyelj a következő még egy év és addig új számokat is fel kell venni.-süti le a szemét.
Megcsókolom ès aztán belenézek a gyönyörű zöld szemeibe.
-Majd megnézek egy-kèt koncertet. Közben bevásárolok ezt azt. Elélek a hotel és szálloda szobákban. Néha-néha.-incselkedek.
-Az én barátnőmnek a legszebb gyémántkarkötőt és a legnagyobb lakosztályokat.-nevet és homlokon puszil.
Felállunk én elmosogatok és aztán a kanapéra heverünk. Egymás mellett fekszünk, és mindketten a plafont bámuljuk.
-Tudod, adtam volna életjelet akkor is, ha nem hívnak a kórházból. Előbb vagy utóbb.
-A mi lett volna, ha... már régen nem izgat. A lényeg, hogy így alakult. Okkal történt és megtörtént. Ha nem akkor személyesen fogom tökön rúgni a karmát.
-Honnan tudod, hogy fiú?-néz rám.
-A fiúk csinálnak ilyen dolgokat.
-De ne mondj ilyet. Kérlek. Ok vagy nem ok. Így történt igen, de lehetett volna rosszabb.
-Szinte mindegy Harry. Én már beletörődtem.

Vége

Ömm szóval egy ellaposodó sztori kapott egy még laposabb befejezést. Nem szerettem volna így, de annyi motivációm sem volt, hogy a vége értelmes legyen.
Köszönöm annak aki elolvasta és nem tudom mit kellene még mondani, de ennyi lett volna a kis fikcióm. :)