Beletörődni

25.

Már egy ideje utazgatunk, egész pontosan 3 hete. Még nem untunk rá egymásra Harryvel, ahogy azt sokan gondolták és meg is kaptuk mindketten üzenet formájában én kicsit kevesebbszer, mert csak facebookom van. Az oka annak, hogy mondhatni, nagyon jól megvagyunk Harryvel lehet az is, hogy nem sokszor találkozunk. Ott vannak a táncpróbák a Got Talenthez.  Legtöbbször viszont tanulok, ő próbán, fogadáson vagy koncerten van. Ezekre én pedig nem nagyon járok. Általában a hotelben időzöm. Harry többször megkért, hogy menjek velük a koncertre, de nem szeretnék a fotósok miatt.
Pedig, úgy érzem ezzel megbántom őt. Szörnyű érzés-szerintem-mindkettőnknek.

*Harry*

-Min gondolkozol szivem?-kérdezem, mert megint nagyon elmerengett. 5 perce csak ül az ágyon, néz kifele a fejéből, és a száját harapdálja.
-Csak matek...-heseget a kezével. Hátulról felé hajolok így teljesen bezárva őt.
-"1878-ban Nagy-Britannia és Franciaország már titkos szerződést kötött az afrikai török birtokok felosztásáról."-olvasok fel egy mondatot. Majd megpuszilom a feje tetejét.
-Te sem láttál még ennél különösebb matek feladatot ugye?-tárja szét a kezét, rájátszva a füllentésére.
-Hmm valóban, de tényleg mi a gond?-kérdezem újra.
-Csak, hiányzol.-válaszol szomorúan mosolyogva.
-De itt vagyok. Sőt, most semmi dolgunk nincs mèg 4 órán át.-súgom a fülébe.
Megfeszül a teste, de most először csak elmosolyodik. Már többször jeleztem neki a szándékaimat, hogy olyan közel szeretném tudni magamhoz amilyen közel csak lehet.
-Mit rejt a mosolyod?-kérdezem és leteszem a cuccokat az ágyról és szembe ülök le vele. Az ajkába harap és úgy néz ki nagyon vetekszik magával mit mondjon.
-Tudom, hogy te szeretnéd meg minden, de én még nem állok arra készen lelkileg.-mondja az ujjaival idegesen babrálva.
-Nem baj ha nem csak...-a számra teszi a mutatóujját és folytatja:
-Mint már mondtam, tudom, hogy te szeretnéd és èn szeretnèm ha te is szeretnéd. Érted?-néz rám félve.
-Nem igazán, de ha...-ismét elmosolyodik így abba hagyom a beszédet.
-Akkor megmutatom inkább.-fektet végig az ágyon majd felém mászik és elkezd puszilgatni.
-Csak egyszer tudnám mi jár a fejedben.-sóhajtok.
-Jobb ha nem tudod.-mosolyog tovább majd folytatja amit elkezdett.

*♡♡♡*

Életem egyik legjobb fél órája után nem férek a bőrömbe. Egy szál alsóban fekszem a barátnőm mellett hevesen dobogó szívvel.
-Jó volt?-kèrdezi szinte már gyermekien.
-Köszönöm.-bólintok.-Had mutassak én is valamit.-mondom, de megállítja a kezeimet.
-Ne félj, csak én vagyok ígérem jó lesz.-csitítom el, majd, mintha kicsit ellazulna engedi magát. Elkezdem simogatni az oldalát, apró csókokat adni a testére mindenhol. Kigombolom a nadrágját és az érzékeny pontjához teszem a kezem. Érzem, hogy kezd nedvesedni. Az a tipikus mosoly most az én arcomra kúszik fel, majd elkezdem mozgatni az ujjaimat. Halkan sóhajtozik, amit elnyom egy kopogás, tényleg most?! Felállok és megkérem Rosiet, hogy nyisson ő ajtót. Rendbe szedi magát majd Lou vigyori arca a következő amit látok.
-Megyünk a városba ti nem jöttök?-Rosie titokban rám nèz, èn bólintok.
-Nagyon szivesen, pár perc.-mondja kedvesen majd becsukja az ajtót.
-Majd folytatjuk, ígérem.-súgom a fülébe amikor már lefele megyünk a hallba a liftel.
-Örülnék neki.-mosolyog ártatlansággal.
-Lehet nem kellene elmondanom, de csodálatos, hogy ilyen közel kerültem hozzád.-mondom ki a nyílvánvalót.
-Lehet nem kellene ilyet mondanom, de csodálatos, hogy nagy a szíved és másod is.-kacsint kacéran majd nevetve kilép a liftből.
-Hogyaza...mit tettem ezzel a lánnyal?