Beletörődni

7.

*Harry*

Megállás nélkül csak takarítok. Anya bármelyik pillanatban itt lehet. Letörlöm gyorsan a pultot miközben Louis rajtam röhög.
-Haver, addig fogod törölgetni míg elkopik a rongy a kezedben.
-Addig beszélsz míg feldugom neked ezt a rongyot.-feleltem idegesen.
-Nem inkább azon kellene aggódnod, hogy hol van Rosie?-kérdezte mindenttudóan.
-Nem a szobájában van?-kérdeztem.
-Nem.-ingatja a fejét Loui.
Azonnal elkiáltottam Rosie nevét aki nem jelent meg.
-Basszus!-csaptam az asztalra. Hol lehet? Megint kiáltottam de ismét semmi. Röpke 5 perc szaladgálás után a házban lementem de sehol senki. Csak Louis.
Majd kinyílt a bejárati ajtó és Rosie lépett be rajta.
-Hol voltál?-húztam fel magam. Valami baja is eshetett volna.
-Csak kint.-motyogta megilletődötten.
-Szép vagy.-dícsérte meg őt Louis. Az aggodalomfelhő elszállt így megnéztem a lányt. Egy piros ruhát és citromsárga cipőt visel. Rajta van még a kabátja. A januári időjárás nem a legjobb. Gyorsan leveszi majd összerezzen a csengő hangjára.
-Ez anya.-csapom össze a tenyereimet. Kiszaladok elé és beengedem.
-Szia kicsim.-köszön.
-Szia, majd bent megölellek mert kint baromi hideg van.-mondom majd bemegyünk. Csak Louis mosolygós arca fogad.
-Elmemt letenni a cuccát.-válaszol a fel nem tett kérdésemre. Megölelem anyát majd Louis is köszön neki.
-Jó napot.-köszön félénken Rosie. Anya amint meglátja a lányt a nyakába ugrik.
-Úgy sajnálom ami Margaretékkel történt kicsim. Hogy viseled?-simogatja meg.
-Köszönöm, jobban mint gondoltam. Ön?-mosolyog kedvesen. Látszik, hogy azért zavarban van. Azt se tudja hogyan vegye a levegőt. Most kedvem lenne megölelni és a fülébe suttogni, hogy nincs semmi baj.
-Ne haragudj, én itt letámadlak és bizonyára nem is emlékszel rám. Egyébként tegezz csak nyugodtan.-heseget anya az orra előtt.
-Csak néhány emlékképem van, de szerintem nem sokat változtál.-mondja illedelmesen.
-Meglátogattad már a szüleidet?-kérdezi anya.
-Igen, párszor suli után is. Jó hír reményében.-válaszol kedvesen.
-Feltegyek egy teát?-szólok közbe. Amit el kell mondanom anyának ahhoz le kell üljön.
Bólint majd bemennek a nappaliba beszélgetni.
-Na én megyek Eleanorhoz. Majd jövök.-sóhajt Louis felveszi a kabátját és elmegy. Elkészítem a teát és kiviszek 3 bögrét is egy tálcán, cukorral, citrommal és tejjel. Amint bemegyek látom, hogy nagyon elmélyülten beszélgetnek. Kifújom a levegőm és leülök anya mellé szemben Rosieval és kicsit oldara fordulok, hogy mindkettőjüket lássam. Nem kellett volna, Rosie olyan nőiesen ül ott. Kihúzott háttal keresztbetett lábakkal és a könyöke enyhén összenyomja a melleit így szép ívet adnak neki. Túl feltűnő lenne, ha tovább nézném. El kell fordítanom a fejem.
-Anya el kell mondanom valamit.-fújom ki a levegőm.
-Mi lenne az?-lepődik meg anya.
-Nos...mint tudod jövőhéten indul a turnè és nem lenne senki aki itt lenne Rosieval így jönne velünk.-mondom mire kicsit felgörbül a szája széle aztán pedig visszaáll az eredeti helyzetébe.
-Jó ötlet ez? Te örülsz neki?-fordul anya Rosie felé.
-Nekem igazából teljesen mindegy, tanulni bárhol tudok. A barátaimmal a kapcsolatot interneten is tudom tartani.-von vállat kedvesen. Amit nem tudom, hogy lehet de neki sikerül.
-A barátod mit szól ehhez?-kérdezi különös hangsúllyal.
-N-nekem nincs barátom.-illetődik meg Rosie. Egy pillanatra rám pillant és aztán újra anyára. Olyan csillogás van a szemében amit a reményvesztett szóval tudnék leírni. De ezenkívűl még érzések hada. Mi van ma a nőkkel?
-Én pedig beszéltem Paullal, minden rendben van.-mondom.
-Értem.-bólint anya-Akkor viszont nekem is rendben van.-mosolyodik el. Gondolatban belecsapok a levegőbe és elkönyvelem annak, hogy mèg sokáig fogom látni Rosiet. Töltök anyának és magamnak teát majd Rosie felè fordulok.
-Nem szeretem, de köszönöm.-nyújta ki a kezét előre.
-Milyen angol vagy te?-kérdezem. Anya pedig beleboxol az oldalamba. Amin Rosie egy jót derül, de igyekszik nem mutatni. Pff, nők.
A nap többi részében anyáék beszélgetnek és úgy érzem máris megkedvelték egymást. Igen, hisz Rosiet lehetetlen nem utálni. Anya hirtelen feláll és elmondja, hogy neki sietnie kell. Felveszi a cipőjét és a kabátját.
-Nagyon örültem Rosie, nagyon szép lány lettél.-öleli meg. Majd ő csalódottan oldalra tekint. De miért? Azt hiszi, hogy nem szép? Pedig ha tudná miket csinálnék én vele ebben a szent percben,órában...napon.
-Nagyon örülök, hogy megismerhettelek.-mosolyog. Kikísérem anyát majd a kapuban visszafordul és az arcom elé tarta a kinyitott kocsikulcsát.
-Ne merészeld nekem tönkretenni ezt a lányt, láttam hogyan nézel rá. Szerintem pedig...az érzés kölcsönös lehetm És amúgy áldásom, ez a fura helyzet ne álljon közétek. Csak legyetek boldogok.-gesztikulál finoman. Megpuszil és beül az autójába. Kölcsönös? Á, biztos nem... Visszamegyek a házba majd feltekerem a termosztátot. Rosie megy fel a lépcsőn és hallom, hogy szipog.

*Rosalia*

-Minden rendben?-szólít meg Harry.
-Aham.-motyogom, pedig közel sem. Miért nem veszi már észre? Vagy nem is akarja, csak egy kislány vagyok a számára.
-Nem hiszem, készítsek egy teát?-próbál poénkodni.
-Harry én...én...hagyjuk. Nem fontos.-legyintek és felmegyek a szobámba. A délután további részét ott töltöm. Majd meglátom a csörgő telefonomat. Maya videóhív.
Felveszem és köszönök.
-Szia, tudnál segíteni nekem a tör...-kezdi el de felnéz és aztán pedig elszörnyed.-Mi történt?
-Semmi, csak Harry.-nevetek fel kínomban.
-Mit tett?-kérdezi ugrásra készen.
-Semmit...de pont ez az.
-Egy kicsit érthetőbben ha kérhetem. Ha azt mondod semmi vonat elé ugrom.
-Semm...csak annyi, hogy èn szeretem de úgy látszik ez...csak egyirányú.-sóhajtok.
-Beleszerettél Harrybe?-néz sajnálóan. Én csak bólintok.
-De semmi baj, végülis csak egy világsztár és minden nap látom.-nevetek nyomorult helyzetemen.
-Nincs minden veszve. Ne add fel. Te nem adhatod fel.-fenyeget meg.
-És ha igen?-kérdezem.
-Tudod, te tartod bennem a lelket. Ha feladod én is és Bloom is. Nem reménytelen ez a szerelem csak kell neki egy kis fenékberúgás.-mondja én pedig felkuncogok. Mostmár őszintén.
-Ennek egy egész marhacsorda üldözés kellene. De nem érdekel, ha nem viszonozza akkor sincs semmi csak egy kicsit kétségbe fogok esni.-mondom.
-Dehogynem érdekel. Mi törtènt, hogy ennyire szereted?-kérdezi.
-Tudod...Harry törődő és aranyos. Szellemes és páratlan...ő olyan tökéletes. Mellette egy senki vagyok.-sóhajtok és érzem azt a bizonyos gombócot a torkomban. Maya megszólalna, de benyitnak hozzá.
-Még írj feltétlen!-mondja és letesz. Ki kell mennem az udvarra, ki kell szellőztetnem a fejemet. Túl sok a gondolatom. Megfordulok a székemben és ott áll ő. Ledöbbenve az ajtómban.
-Ezt gondolod rólam?