Beletörődni

23.

A telefonom rezgésére kelek fel. Ne, elaludtam. Most biztos egy szènakazal a hajam. Átmászva Harryn felveszem a telót.
-Szia.-szólok bele halkan és a busz leghátuljába megyek. Majd bekapcsolom a laptopomat amit már előkészítettem és bejelentkezek az alkalmazásba.
-Szólj ha kész vagy és akkor hívj skypeon. Az osztály felé fordítalak oké?-kérdezi.
-Nem lehetne inkább az, hogy egy kicsit féloldalasan az osztály és a tanár úr között?-kérlelem.
-De persze, most szólított fel. Hívj!-teszi le telefont aztán megkeresem a nevét és rányomok a kis telefonra. Beállítom a kamerát és a hajamat is kicsit megigazítom. Szörnyű úgy ahogy van.
-Jó napot!-köszönök a tanár úrnak amikor csörgés abba marad és a zeneterem kerül a szemem elé.
-Szia, örülök, hogy látlak mi újság veled?-érdeklődik kedvesen. Miközben azon gondolkodom mikor tépjem le az arcomat. Imádom a tanáromat, csak ne most bájcsevegjen.
-Rendben vagyok köszönöm.-válaszolok illedelmesen.-Ön?
-Èn is köszönöm. Mit fogunk hallani?-kérdezi. Na végre, rátértünk a tárgyra.
-Ariana Grande, Nicki Minaj Side to side. Egy kicsit átírva.-mondja most Troy.
-Hallgatom.-bólint a tanár úr és Troy az osztály fele fordít. Ahol megvető és kíváncsi pillantások fogadnak. Néhány csoporttársam a nyakát nyújtogatja, hátha lát valami érdekeset is. Na itt ugyan nem fog-kárörvendek magamban. Maya és Bloom hatalmas vigyorral integet nekem. Visszamosolygok rájuk aztán meghallom az ütemet. Amit Troy készìtett géppel, hogy "ütősebb" legyen. Amikor az első hangok megszólalnak megáll a busz. Hirtelen tágra nyílik a szemem és kétségbe esem. Louis szól, hogy le kell szállni megállunk pihenni. Lenémítom a mikrofont és a kamerát kikapcsolom. Gyorsan úgy csinálok, mintha minden teljesen rendben lenne. Aztán lerohanok a buszból és befutok a busz mögé ahol van valami kisebb ház és amögé is. Király. Biztonságosabb. És még a wifi is elér idáig. Visszaállítok mindent és aztán bocsánatot kérek. Elhazudom, hogy valami megszakadt. Ami nem igazán sikerül, tekintve, hogy nem tudok hazudni. Troy előlről kezdi és aztán én belépek amikor kell és elkezdek "rappelni".
A befejező dallammal abbamarad a zongora és aztán egy kisebb tapsot kapunk. Igazából, lehetett volna jobb, de a célnak megfelel.
-Ez gyönyörű volt gyerekek, nagyon jól összehangoltátok és újat alkottatok.-mondja elismerően.
-Köszönjük.-mondja szerényen. Istenem, de bírom ezt a fiút!
-Troyé az érdem.-teszem hozzá.
-Hát ez mindenképpen ötös.-írja be a jegyet. Trixy jelentkezik és a tanár úr felszólítja.
-Milyen Harry Stylessal hálni?-teszi fel a kérdést. Először nem tudom mit gondoljak.
-Nem szeretnék válaszolni.-mondom ingerülten.
-Rendben, ha ennyi. Akkor örültünk, hogy láttunk. Viszlát Ms.Honeys.-mosolyog a tanár úr biztatóan.
-Viszontlátásra, sziasztok!-köszönök el majd leteszem. És becsukom a laptopot. Visszamennék a többiekhez, de Harry támaszkodik a kis sárga ház ajtajának.
-Mióta állsz itt?-kérdezem ijedten.
-Mióta lerohantál a buszból.-válaszol.
-Ez egy sulis program volt és csak azért nem szóltam mert nem szerettem volna, hogy halld ahogy bénázom.-hadarom el gyorsan.
-Egész jó volt. Nem értelek néha.-ül le a padkára a járda szélén.
-Szörnyű volt.-nevetek és ráhajtom a fejem a vállára amikor leülök mellé.
-Miért húztad fel magad az osztálytársad kérdésén?-szólal meg egy perc csend után.
-Nem is tudom. Mert mindenki ezt kérdezgeti. Mintha, csak emiatt lennénk együtt. Mintha te csak annyi lennél, hogy jól tudod...aztán szakítunk. Eléggé idegesít.-mondom.
Éreztem, hogy gondolkodik, de ilyeneken...Hirtelen felém fordul.
-Nagyon szeretlek Rosie.-mondja mélyen a szemeimbe nézve.