Beletörődni

26.

Ahogy elnézem tetszik neki Birmingham pedig semmi különleges, gyönyörű, de nem annyira.
-Voltál Londonon kívűl máshol is?-kérdezem miközben kèzenfogva sétálunk egy eldugottabb helyen a többiekkel.
-Az országban nem, de külföldön rengeteg helyen. Spanyolország, Németország, Amerika.-gondolkodik.-És te?
Elkezdenèm mondani, de lecsitít.
-Hülye vagyok, ez nem az első turnétok...majd megnèzem a neten. Biztos sok helyen jártál már.-kuncog.
-Úgy is mondhatjuk.-bólintok. Nem szólok neki, de egy kicsit zavar a dolog. Ő csak beírja a nevemet és máris mindent tud. De számomra ő egy folyton változó könyv. Megpróbálom olvasni, de amint egyről a kettőre jutnék átíródnak a sorok. Nem egyszerű az biztos. Előre megy a fodrászunkhoz mert hívta őt addig négyen egy sorban sétálgatunk tovább.
A kirakatokat ès a várost nèzzük. Néhány rajongó idejön hozzánk aláírásért vagy fotóért. Direkt kicsit kihalt sétáló utcát választottunk, de hát mindenkinek szíve joga, hol járkál.
-Harry Rosieval jól megvagytok?-kérdezi egy rajongó és próbál nem belesikítani az arcomba.
-Igen, miért?-kérdezek vissza amire látszólag nem számított és így meglepem őt.
-Mert régen láttuk, azt hittük összevesztetek vagy valami. De megmondod neki, hogy gratulálok a Got Talenthez. A BoyBand lett az egyik kedvencünk.-hadarja majd elköszönünk és elmegy. Mi is tovább állunk. Niall miatt, viszont meg kellett állnunk egy Nando's-ban. Éppen kaját veszünk el tőle majd leülünk egy padra ahol természetesen nem férünk el négyen, de mit számít? Louis leül a földre.
-Haver, ha elvetted a minimum az, hogy megeszed.-lök meg Niall finoman. Válaszul csak egy nagyot harapok a hamburgeréből. Beszélgetünk még egy keveset és amikor pedig már elkezdem hiányolni a barátnőmet Louval jönnek ki egy kisebb boltból.
-Mit csináltatok?-kérdezem.
-Semmi különöset.-mosolyognak össze. Oké szóval valami női titok. Nem feszegetem. Nem merem feszegetni.
-Nekem elég volt a város.-mondja Quash.
-Nekem is.-vágja rá utána mindenki szép sorban.
-Nekem még nem.-rántok vállat.
-Sajnálom.-néz rám Louis majd elindul visszafele a szállodához nyomában egy testőrrel és Louval.
-Maradsz velem?-kérdezem Rosiet.
-Persze.-bólint majd ad egy puszit az arcomra és átkarolja a vállamat. Megfogom az egyik kezemmel a csuklóját és simogatni kezdem.
-Hagyjuk a szerelmeseket.-legyint Liam majd elmennek és ketten maradunk. Tovább sétálunk egy nagyon szűk utcán előttem Rosie és fogom a kezét. Egy rövid sötétkék nadrág és egy spagettipántos kheki színű trikó és azon valami kis mintás kardigán, meg egy sportcipő. Rajtam farmer és póló van, egész jól nézünk ki egymás mellett.
Zeneszó fogad ahogy kiérünk egy másik sétáló utcára.
-Erre a zenére táncoltunk egyszer.-mondja a fülembe, hogy halljam, mert elég hangos a zongora.
-Akkor jöjjön és táncoljon!-szólitja meg Rosiet a férfi aki zenél.
-Ömm...kedves, de nem köszönöm.-utasítja vissza.
-De jó lenne.-unszolom én is.
-Még a barátja is benne van. Kérem.-mutat maga elé a földre a férfi. Én közben folyton rágom a fülét. Nem láttam még táncolni, de szeretném. Egy remek alkalom. Sóhajt utána leveszi a kardigánját ès a zenével együtt kezd balettozni, előveszem a telefonom és levideózom.

Látszik, hogy tényleg élvezi amit csinál. A videó készítésem leáll és először nem tudom, hogy miért. Aztán rájövök:hívnak. Ismeretlen szám. Felveszem és egy fiatal hölgy szól bele.
-Jó napot, a kórházból hívom. Maga Rosalia Honeys gyámja, ugye?-amint megkérdezi az ütő is megáll bennem. Túl tökéletes volt minden  ahhoz, hogy igaz legyen.