Tres

2.3K 198 53
                                    

🎤Our pov🎤

Ismét csend telepedett közénk, ezt viszont nem tudtam hová sorolni. Én nem éreztem kínosnak, de a vendégeken látszott, hogy zavarban vannak.

A csendet ezúttal Leo törte meg, mégpedig azzal, hogy elém lépett.

- Hát, köszönöm szépen, megmentetted az életem, [T/N] - tárta szét a karját vigyorogva.

- Semmiség - mosolyogtam fel rá, ugyanis egy csöppet magasabb volt nálam.

- Semmiség?! - kérdezett vissza megemelt hangnemben - Jövök neked eggyel. Piper, majd emlékeztess rá, légyszi.

- Mintha kéne - forgatta meg a szemét a lány.

- Mindenesetre, ennyit akartunk. Mennünk kell, mielőtt kiszagolnak... - indult el az ajtó felé a szöszi. A kijelentésére értetlenül fordultam utána.

- Csak mivel megyünk, Jason? - kapta el a fiú vállát Piper.

- Ja, Festus haza szaladt a dinoszaurusztól - egészítette ki a problémát Leo - És ő nem jön, ha fütyülök.

- Belekeveredtetek valamibe? - tettem fel a kérdés. Látszólag meglepődtek, hogy én is itt vagyok. Nem szokhattak hozzá, hogy háromnál többen vannak.

- Neem - mosolyodott el kínosan Piper - Csak... egy táborból jöttünk... bevásárolni. De eltévedtünk, és... vissza kéne jutni.

- Szólok Rodrignak, szerintem szívesen elvisz titeket - mutattam a konyha felé, ahol a testőröm tartózkodott.

- Nincs erre szükségünk, de azért köszönjük - bólintott Jason.

- Ahogy gondoljátok - vontam vállat, majd felkaptam a zöld dobozom - Azért majd értesítsetek, ha leléptek.

- Mindenképpen! - mosolygott rám Piper, majd összedugták a fejüket, és halkan sutyorogtak.

Én addig a szobám felé vettem az irányt, hogy bevegyem a bogyót, és hagyjam őket beszélgetni.

💎Piper pov💎

Megvártuk, amíg csapódik az ajtó, és [T/N] eltűnt a falap mögött.

Sosem gondoltam volna, hogy valaha is viszont látom ezt a lányt, most mégis az ő házában vagyunk. Megmentette Leót, és még meg is sérült a fiúért.

Mindig is tudtam, hogy nagy szíve van. Sokszor vitte el a balhét helyettem, de sosem panaszkodott miatta. Örültünk, hogy van valaki, akivel játszhatunk.

- Tényleg ismeritek egymást?! - esett nekem rögtön Leo, melyre bólintottam - Héphaisztoszra! Ekkora szerencsénk nem lehet!

- Tényleg... vajon Fortuna mellénk állt volna? - tűnődött Jason.

- Nem tudom, de tovább kéne mennünk. Minél hamarabb - sürgettem őket, mire kaptam két értetlen pillantást.

- Ennyire nem bírod a csajt? Pedig nekem szimpi - vont vállat Leo.

- Nem erről van szó! - hárítottam azonnal - Hanem már így is túl sokszor sodortam bajba. Isten ments, hogy egy csapat szörny megtámadja miattunk.

- Ez benne van a pakliban. De máshova nagyon nem mehetünk. Kheirón szerint itt van az a félvér, akit keressünk - emlékeztetett a szőke fiú. A monológjával most is elkápráztatott, de próbáltam a kislányos rajongásom elrejteni. Hülye Aphrodité-vér...

Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}Where stories live. Discover now