🎤Our pov🎤
Elköszöntem Nicótól, és belépve a nagy épületbe szemügyre vettem a helyet. Rengeteg ágy volt, annyi szent, és még több széthagyott holmi. Mintha bomba robbant volna a helységben, esküszöm, úgy nézett ki.
- Hű... - nyögtem elfúló hangon.
- Hát te meg ki vagy?
Szinte meg sem lepődtem a kérdésen. Újabban mindenkinek ez az első reakciója, amint meglát, különösen a mai napon.
- [T/N] [V/N] vagyok.
- Ú, ő még új, Connor, még nagyon új – robbant be mellém egy velem egy magas, barna hajú srác.
- De nincs nála semmi – csengett kissé csalódottan egy félelmetesen ugyanolyan hang, majd a másik oldalamon megjelent egy, az előző fiúra, kísértetiesen hasonlító srác.
- Honnan tudod? – ráncoltam a szemöldököm.
- Már átnéztem a holmid – vigyorodott el.
- Hé!
- Egyébként én Connor vagyok. Ő meg az ikertesóm, Travis, Hermész legmenőbb fiai vagyunk – mutatott először magára, majd a vele szembe állóra Connor (?).
- Téged még nem ismertek el, igaz? – kérdezte Travis, melyre megráztam a fejem.
- Még nem. De Jason szerint csak idő kérdése – vonogattam a vállam.
- Ez igaz... gyere, megmutatjuk az ágyad! – ragadta meg a kezem, azt hiszem, Connor, és egy sarokban elhelyezett emeletes ágy felé kezdett húzni.
Lelkes srác, az biztos.
- És ennyien vagyunk az egész kabinban? – érdeklődtem kíváncsian. Mondjuk, ez egy elég hülye kérdés volt, de mindegy.
- Dehogyis. Tény, sokkal kevesebben vagyunk, mint két évvel ezelőtt, de az el nem ismert félvérek továbbra is idekerülnek, illetve az újak is – tájékoztatott Travis.
- Jelenleg csak huszonhatan vagyunk ebben a bungalóban – folytatta Connor – Vagyis huszonheten.
- De akkor minek ennyi ágy? – ráncoltam a szemöldököm.
- Fel vagyunk készülve több félisten fogadására. Kheirón ragaszkodott hozzá – magyarázta Travis, és levetődött az enyém melletti ágyra.
- Bizony. Neked pedig van akkora szerencséd, hogy felettem aludhatsz – vigyorodott el Connor.
- Tessék? – kérdeztem vissza, hátha rosszul hallottam valamit.
- Tiéd a felsőágy – mutatott felfelé, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Rendben...
Felmásztam a kerethez rögzített falétrán, és magamban mosolyogva vettem észre a sporttáskámat, ahogy ott hevert az ágy végében, kihúzott cipzárral.
- Gyakorolj még, Connor – szóltam le vigyorogva.
- Csak kíváncsi voltam, észreveszed-e – vonogatta a vállát a fiú, én pedig mosolyogva huppantam le a matracra. Izgalmas napjaim lesznek, az biztos.
***
Már erősen sötétedett, amikor elég hangosra véve a hangerőt elhagytunk a 11-es bungalót. A csapatunk kibővült Juliával, aki szintén Hermész lánya, és Damiennel, Nemeszisz fiával.
Egész jó fej a társaság, és amellett, hogy ideiglenes szobatársak vagyunk (kivéve Damient. Nem is tudom, hogy keveredett hozzánk), betöltötték az első tábori barátaim szerepét.
YOU ARE READING
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
Fanfiction[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...
