🔥Leo pov🔥
- Higgy nekem, jó lesz - húztam magam után [T/N]-t, egy pillanatra sem engedve el.
Majd' kicsattantam a boldogságtól, hogy ez a lány megint az enyém, olyan volt az az egy nap, mintha maga lett volna az örökkévalóság.
Szokták mondani, hogy sose tudod meg, mit vesztettél, csak ha visszakapod.
Most értettem meg igazán, mennyire igaz is ez a mondat.
Hiányzott a nevetése, a hangja, az érintése... meg úgy az egész lénye. Olyan érzés volt, mintha egy nagyon rossz álomból ébredtem volna fel.
Arról, hogy Kalüpszó mit is csinált tegnap, [T/N] meséjéig fogalmam sem volt. Hiába beszéltem vele a tábortűz ideje alatt, ő csak annyit mondott, hogy tisztázott néhány „szabályt" a lánnyal.
Hihetetlenül mérges voltam rá, de inkább élveztem az együtt töltött perceket [T/N]-el/al.
- Ha te mondod... - felelte bizonytalanul, mire rávigyorogtam.
- A kilences bunker valami isteni, főleg az Argo II-vel és Festusszal kicicomázva. Tetszeni fog - szedtem gyorsabban a lábam, majd a már ismerős ajtók előtt megtorpanva elengedtem a lányt, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. De aztán azonnal nyúltam is a törékeny kezekért - Emberek, Leo Valdez megérkezett! - kurjantottam el magam, de válasz már nem érkezett.
- Egyedül vagyunk? - lépett mellém [T/N].
- Nagyon úgy tűnik. Lehet, a többiek a bungalóban vannak - vontam vállat - De nem is kellenek ahhoz, hogy megmutassam Festust. Le fog esni az állad! - bizonygattam, majd beljebb sétálva, a nyakamat nyújtogatva kerestem a szememmel Festus bronzcsillogású testét.
- Biztos, hogy le fog - mosolygott halványan a lány.
- Festus, megjöttem! - fordultam körbe ismét elkiáltva magam, azonban a fémsárkány nem jött.
- Biztos, itt van? - ráncolta a szemöldökét [T/N] - Nem lehet, hogy a tesóid elvitték?
- Nem. Festus mindig itt van. Csak elő kell csalogatni - kacsintottam egyet, melyre a lány vörösödve kapta el a fejét, én pedig a munkaasztalomhoz lépve (elengedve [T/n]-t), kutatni kezdtem valami kaja után a sárkányomnak. Hátha a szagára előjön.
- Most pontosan mit is csinálsz? - kérdezte a lány, közvetlen mögülem, átlesve a vállam felett.
- Festus egy különleges sárkány. Imádja az olajat. De nem a szokványosat. Neki külön meg kell bolondítani - magyaráztam, miközben tovább pakolgattam a kacatok között.
- Megbolondítani? - nevetett fel [T/N] - Mégis hogyan?
- Beleborogatni ezt-azt, amit szeret... áh, meg van - halásztam ki egy nagyobb vödröt, ami tele volt a keresett olajjal - Csak figyelj, most jön a legjobb rész...
Azzal a vödröt letettem a földre, és vártunk.
Kattogás és csörömpölés töltötte be a helységet, majd nem sokkal később megpillanthattunk Festus csillogó hátát. Hamarosan már az egész sárkány alakja kibontakozott előttünk, ahogy rohan a vödör felé.
- Hű... - ütötte meg a fülem [T/N] csodálkozó hangja.
- Ugye, milyen szép? - vigyorogtam elégedetten - Hé, Festus, ha megetted a vödröt is, lennél szíves idefáradni?
A sárkány először még csak a Tobaco szószos olajat nyalogatta, és azzal foglalkozott, és amint az elfogyott, felemelt fejjel tett meg két lépést, hogy felmérje a mellettem álló lányt.
- Ez... gyönyörű, Leo - nézett fel a nála jóval nagyobb bronzszerkezetre, csillogó szemekkel.
- Ugye? Csodaszép - karoltam át a lány derekát - Festus, bemutatom a barátnőmet, [T/N]-t. [T/N], ő Festus, a világ legkirályabb sárkányra.
- Örülök, Festus - mosolygott fel Boldogra - Leo sokat mesélt már rólad.
Festus kattogott, és megszagolta a lány haját. Tetszett neki.
Megfogtam [T/N] kezét, és felvezettem a sárkány nyakára, jelezve, hogy simogassa nyugodtan, nem fogja bántani. A lány kapott az alkalmon, és mindkét tenyerével Boldog fejét és nyakát cirógatta.
Szimpatizáltak egymással. Ez már jó jel.
- Mit szóltok, repüljünk egyet? - vigyorodtam el. Festus ismét kattogással jelezte, hogy neki tetszik az ötlet, míg [T/N] elsápadt.
- Leo... én még sosem repültem...
- De hát rengeteget költöztetek, nem? - ráncoltam a szemöldököm.
- Igen, de mindig városról városra. Apám rendszeresen ült repülőn, én viszont csak autóban. Még buszon, vagy vonaton sem... - bámulta a koszos padlót.
- Akkor épp itt az ideje, hogy kipróbáld. Egy bronzsárkányon más repülni, mint repülőn - kacsintottam ismét, majd kézen fogva a lányt, intettem Festusnak, hogy kövessen.
A nagy ajtókon Boldog lazán kifért, és megállva a tisztáson várta a további teendőit.
- Ne aggódj, [T/N], vigyázok rád, megígérem - nyomtam egy puszit a homlokára, és segítettem neki felszállni a sárkányra, majd én is beugrottam a lány mögé. Átkarolva a derekát fogtam meg a kantárt, és jeleztem Festusnak, hogy emelkedhet.
A hatalmas test beindult. Szinte éreztem mindenegyes fogaskereket, ami mozgott, és segített a magasba emelni a szerkezetet.
[T/N] görcsösen szorongatta a karom, mintha attól tartott volna, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhatunk. Ez viszont teljeséggel lehetetlen volt.
Hamarosan már jóval a föld felett voltunk. Alattunk tökéletesen látszódott a tábor alakja, illetve New York városa is. Sokszor láttam már ugyan, de sohasem unom meg.
- Nézz szét - tanácsoltam a még mindig engem szorongató lánynak, aki óvatosan kinyitotta a szemeit, és lepillantott.
- Hű, de magasan vagyunk... - borzadt el, és a fogása is erősebb lett.
- Ne le, szét! - nevettem el magam. [T/N] először nem akarta azt tenni, amit mondok, de miután megismételtem, csak engedett, és körbepillantott.
- Lenyűgöző... - mosolyodott el, nekem pedig ez a mosoly mindennél többet jelentett.
- Jaja, kezdem azt hinni, hogy minden gyönyörűt megtalálok - pusziltam meg a feje búbját, és nem kellett látnom az arcát ahhoz, hogy tudjam, megint elpirult.
Imádtam, hogy zavarba tudom hozni. És csakis én. Másnak nem hagyom.
Aranyos volt, ahogyan elvörösödött, és próbálta elrejteni az arcát.
Félelmetesen nagyon szerettem ennek a lánynak mindenegyes porcikáját, és a világ összes bronzlapjáért sem adtam volna oda őt senkinek. Vagy az érzést, amit már a puszta jelenléte okozott.
- Leo... - szólalt meg egészen halkan, és csak a menetszélnek köszönhettem, hogy egyáltalán meghallottam - Soha többet nem akarok veled veszekedni - sóhajtotta, majd hátradőlt, így a feje a kulcscsontomra esett.
- Én sem veled, [T/N], rossz nélküled - helyeztem az állam a lány fejére.
- Szeretlek - bukott ki belőle, és éreztem, hogy most én vörösödöm. Talán még az orrom is meggyulladt. Ilyen is ritkán fordul elő.
- Én is téged - mosolyodtam el végül. Még ha ki tudnám fejezni, mennyire...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
Hayran Kurgu[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...
