🎤Our pov🎤
Nem tudtam volna megmondani, fiú vagyok-e vagy lány. Egyszerűen voltam. Lebegtem a nagy semmiben. Mintha egy testetlen lélek lettem volna.
Egy megformálatlan agyagdarab a nagy űr közepén.
Óvatosan nyitottam ki a szemem, majd lehajtottam a fejem, és érdeklődve figyeltem, ahogy a testem felveszi a normális alakját.
- Végre, [T/N]! – szólított meg valaki, mire ijedten kapkodtam a fejem - Azt hittem már soha nem találkozunk!
- Kicsoda maga? – húztam össze a szemem, ahogy megpillantottam egy halványan világító alakot.
Egy nő sziluettje bontakozott ki előttem. Olyan színű haja volt, mint nekem, illetve a szemei is hasonló árnyalatban pompáztak. Akár az ikertestvérem is lehetett volna. Annyi különbség volt köztünk, hogy az idegenről sütött a felsőbbrendűség. Mintha valaminek a főnöke lett volna.
- Ne mondd, hogy nem ismersz meg! Pedig mindig ott voltam melletted. Végignéztem, ahogy felcseperedsz. És mit ne mondjak, olyan szép lettél, akár a nagynénéd – lépett hozzám közelebb, és végigsimított az arcomon.
- Nekem akkor sem ismerős... – löktem le a kezét magamról. Azonban a nő megsértődés helyett harsányan felnevetett.
- Az apád jellemét örökölted – jegyezte meg szórakozottan – Ha nem lenne Zeusz szabálya, veletek maradhattam volna. De hát, neki mindent el kell rontania...
- Még egyszer megkérdezem, ki maga? – ismételtem meg az előbbi kérdésem.
- Kicsim, én vagyok a te...
És itt kép szakadás.
Arra ébredtem, hogy a fejem hasogatott, valamint borzasztóan sötét volt.
Laposakat pislogva meredtem előre, miközben próbáltam befókuszálni, hol lehetek.
Alattam puha paplant éreztem, valamint a fejem alatt is a már jól megszokott párna volt, amely olyan illatot árasztott, mint a samponom. A szobámban lehetek...
Megpróbáltam felülni, de valaki egyből visszanyomott az ágyra. Kattant a villany, én pedig összeszorított szemekkel feküdtem tovább.
- Kisasszony, az egészségi állapota nem engedi meg, hogy felelőtlenül cselekedjen... – köhintett az orvosom, melyre halványan elmosolyodtam. Mr West kiskorom óta felügyelte az egészségem, és vigyázott is rá. Ezek szerint nem álmodtam a fiút, valamint a szörnyet.
- Meddig voltam kiütve? – dörzsöltem meg a szemem.
- Pár óráig, kisasszony. Alaposan ráijesztett a barátaira, valamint Rodrigra – nyújtott felém egy szem gyógyszert, illetve egy pohár vizet.
- Köszönöm – vettem át a poharat, valamint a pirulát, de amint lement a gyógyszer, kiköptem a vizet - Tessék?!
- Ez elég illetlen volt, Ms [V/N] – rázta meg rosszallóan a fejét. Szőke fürtjei követték fejének a mozgását, fakeretes szemüvegén árnyjátékot játszott a lámpa sárgás fénye – Igen, két fiú és egy lány. Vagy elküldjem őket?
- Nem! – jelentettem ki talán túl gyorsan is – Máris megyek!
- Csak kérem, vigyázzon magára, kisasszony – sóhajtotta gondterhelten, melyre elvigyorodtam. Mindig is nyughatatlan voltam. Talán a hiperaktivitásom az oka, de egy betegségben sem dőltem ki. Vagy talán még az átlagnál nagyobb testhőmérsékletem is szerepet játszhatott ebben.
أنت تقرأ
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
أدب الهواة[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...
