Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Veinticuatro

🔥Leo pov🔥

Egyszerűen elment.

Otthagyott, és haragudott rám. Pedig semmi rosszat nem csináltam.

Csak álltam ott, földbe gyökerezett lábbal, és azon agyaltam, mivel haragítottam így magamra.

Fájt, bevallom, de fogalmam sem volt, mi történhetett közte és Kalüpszó között. Én egy kedves és segítőkész lánynak ismerem. Oké, tud bunkó lenni, de...

[T/N] semmit nem tett ellene. Ergo; Kalüpszónak nincs oka bántani.

Most mégis itt hagyott, és szép szóval is elküldött a francba.

Pedig pont ezt akartam elkerülni.

- A Tartaroszba, de elcsesztem valamit – fordultam sarkon, és egyenesen az Aphrodité-kabinig rohantam.

Bármit is tettem, majd Piper segít helyre hozni. Legalábbis remélem.

Talán kicsit nagyobbat ütöttem az ajtóra, mint kellett volna, ugyanis egy nem kicsit ideges Drew nyitott ajtót.

- Mi a francot akarsz? – kérdezte, alaposan félretéve a jó modorát.

- Pipert. De gyorsan – vágtam rá, pattanásig feszült idegekkel.

- Ára lesz, Valdez – dőlt neki lazán az ajtófélfának.

- Nekem erre nincs időm – morogtam, és arrébb tolva a lány bementem az ajtót.

Drew nem éppen szép szavakat a fejemhez vágva trappolt mögöttem, ami történetesen egyáltalán nem érdekelt.

- Piper! – kiáltottam el magam, mire a lány pár másodperc alatt mellettem termett.

- Leo, te nem [T/N]-el/al vagy? – ráncolta a szemöldökét. Úgy tűnt, őt sem nagyon zavarja testvére folytonos káromkodása.

- Nem, és pont itt van a probléma – ragadtam meg a csuklóját, és kihúztam a kabinból. Egyrészt azért, mert elegem volt Drewból, másrészt pedig, mert nem akartam, hogy bárki hallja. Nem tartozik másra.

- Kezdesz megijeszteni, mi bajod van? – húzta ki a kezét a markomból – És hol van [T/N]?

- Csináltam valamit... fogalmam sincs, mit, és megsértődött – tártam szét a karom, magatehetetlenül.

- Hogy jövök én a képbe? – ráncolta a szemöldökét a lány.

- Úgy, hogy segíts, Pipes! Belehalok, ha elveszítem! – csaptam össze a tenyerem, és vettem könyörgőre a formát. Hogy mit ki nem hoz az a lány belőlem.

- Nyugi, nyugi, megteszem, amit tudok, csak meséld el, mi történt – igyekezett megnyugtatni, amiért rendkívül hálás voltam.

Vettem egy mély levegőt, és belefogtam. Annyi mesélnivalóm nem volt. Csak a pár perccel ezelőtt történteket vázoltam fel röviden. Már amennyire lehetett ezt rövidíteni.

- Hm... adj egy kis időt. Vacsora után megkereslek, és mondom, mi legyen a terv, oké? Csak mert most elkésünk a vacsoráról – zárta le a beszélgetésünket, én pedig sóhajtottam egyet.

Végül is, ez is több mint a semmi.

🎤Our pov🎤

Jason intését teljes mértékben letojva mondtam el Percynek kábé mindent, ami az elmúlt szűk egy hónapban történt. Félig a fiútól való tartásom, félig a meggyepált lelkivilágom miatt számoltam be a legkisebb hülyeségemről is.