Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Quince

(A kép kapcsán képzelőerő bekapcsol 😂)

🎤Our pov🎤

A fejemmel a párnámat püföltem, miközben a mai nap eseményein agyaltam.

Először Piper felvilágosított, hogy szerelmes vagyok az egyik haverjába, aki képes volt kidobni egy nimfát. Aztán Leo majdnem megcsókolt, és végül az apám közölte velem, hogy végig tudott a félisten mivoltomról, csak mélyen hallgatott róla.

Mozgalmas nap volt, pedig a felét átaludtam.

A tekintetem a kezemre tévedt, amin már csak egy apró forradás volt. Tehát Leo löttye hatott.

Mindenféle ok nélkül mosoly kúszott az arcomra. Végül is a fiú lépett először. Akkor lehet, hogy van remény?

A szememre ejtettem a karom, és már félálomban voltam, amikor motoszkálást hallottam az ajtó felől.

Lustán ültem fel, és hunyorogtam a sötétben.

- Ki vagy? Figyelmeztetlek, meggyulladok – nyújtóztam egyet, és tovább hunyorogtam.

- Én is – hangzott a felelet, mire abbahagytam a kalimpálást.

- Leo? – kérdeztem vissza meglepetten.

- Ja, valami olyasmi – gyulladt kis fényt a sötétségben, megvilágítva a fiú arcát. Az ujja hegyén csíntalan kis láng ropogott, félhomályba vonva a szobát.

- Mit keresel itt? – dörzsöltem meg a szemem. Azt hittem, kerülni fogjuk egymást, mint délután.

- Csak fel akartam menni a tetőre... lehetőleg úgy, hogy ne keltselek fel. De ez nem sikerült – vakargatta a tarkóját.

- Minek akartál te a tetőre menni? – ráncoltam a szemöldököm.

- Gondolkodni – vont vállat – Tudod, néha az olyan ökröknek is kell, mint én.

- Nem is vagy ökör – kuncogtam el magam – Inkább mondanék egy marhát.

- Miért? – vigyorodott el.

- Mert egy idióta vagy – nevettem el magam – De ugyanakkor hasznos. Megnevetetted az embereket, és tartod bennünk a lelket. Nagyon jó ember vagy – mosolyodtam el, majd rögtön utána a számra is tapasztottam a kezem. Én most komolyan ezt mondtam? Ráadásul neki?!

Megint égett a fejem rendesen, és átkoztam magam, amiért kinyitottam azt a fene nagy szám.

- Mármint... én... - makogtam megint, és éreztem, hogy ismét füstölögni kezd a fejem.

Leo felnevetett az égésemen, és lehuppant mellém az ágyra. A tenyerembe temettem az arcom, és főttem a saját levemben.

- Higgadj le, vagy bekapcsol a tűzjelző – tette megint a vállamra a kezét.

Láthatóan nagyon jól szórakozott rajtam. Örülök, hogy ő nem érzi magát olyan kínosan, mint én...

- Nem olyan könnyű, ha itt röhögsz mellettem – motyogtam a tenyerembe.

- Akkor üljek eléd? – tette fel kérdést, ami inkább kijelentésnek hangzott.

Egy pillanatra kiegyenesedett az ágy mellettem, aztán besüppedt előttem.

- Te most szórakozol velem... - dünnyögtem tovább kínomban.

- Most miért? –kérdezte „szomorú" hangon, ami lehet, bejött volna, ha nem röhögi el magát. Megfogta a csuklóm, és próbálta lefejteni az arcomról a kezem. Sajnos sikerült is neki.