🔥Leo pov🔥
[T/N] és Piper távoztával egy fokkal nyugodtabban kezdtem hozzá a feladatomhoz.
Végig száguldott rajtam az adrenalin, és kezemben a lángoló kalapáccsal estem neki a legközelebbi szörnynek.
A szemem sarkából figyeltem, hogy Jason is így tesz, azonban már az első döfést elrontotta.
- Told fentebb azt a szemüveget, Szuperman! – szóltam oda neki, mire megforgatta a szemét.
- Bölcs tanács, Leo, majd egyszer megfogadom.
Hamarosan mindkét empusza alulról szagolta az ibolyát, aranyport hagyva maguk után.
- Ez könnyebb volt, mint gondoltam – engedte le a kardját Jason, és nagyot sóhajtva nézett körbe.
- Majd kifizetem... talán – húztam a számat a megpörkölődött ruhadarabok láttán, amiket én gyújtottam fel egy kicsit.
- Itt vagyok - futott be Piper [T/N] nélkül.
- Már elintéztük – veregettem magam vállba.
- Nem hárman voltak? – kérdezte a lány, a két por kupacot vizsgálva. Összenéztem a mellette álló sráccal, akinek ugyanolyan ijedséggel vegyes felismerés futott át az arcán, mint nekem.
- Gondoljátok, hogy... ? – hagyta lógva a kérdést Jason, de a lényeg így is érthető volt.
- Hol hagytad [T/N]-t, Piper? - kérdeztem a lánytól, szokatlanul komoly hangon.
- Két emelettel feljebb egy virágboltban – válaszolta, és kihúzta a tőrét az övéből.
Többre nem is volt szükségem. Az üzletből kirontva a lépcső felé vettem az irányt, a nyomomban Jasonnel és Piperrel.
- Hogy hagyhattad ott?! – förmedtem rá a lányra, aki kissé megszeppent, de azért válaszolt.
- Rohantam nektek segíteni. Fogalmam sem volt, hogy utánunk jött egy.
- Most nem ez a lényeg – szólt ránk Jason – Majd veszekedtek, ha [T/N] meg van.
Az első emeletre felérve egy sikítás hasított a levegőben, melyet egy fülsértőbb visítás követett.
A sikoly kétséget kizáróan a lányhoz tartozott, míg a rikácsolást inkább az empuszához kapcsoltam.
Ez még jobban ösztönzött arra, hogy szedjem a lábam.
Már a második lépcsőn jártunk, amikor füst szaga csapta meg az orrom, és a fejünk felett látni lehetett a szürke felleget.
- Mi a... ? – nyekkent fel Piper – Hogy gyulladt ki egy párás helyen bármi is?!
- Nem tudom, de amíg itt trécselünk, lehet, [T/N]-t megölik! – indultam ismét útnak.
Jasonék kicsit lemaradva követtek, hiszen ők nem tudtak úgy haladni a füstben, mint én.
A virágbolt közelébe érve már a lángokat is láttam, így még sietősebbre vettem a tempót.
A bejárat előtt lefékezve megpillantottam a lányt, ahogy kissé füstölögve térdre rogy, és dülöngélve elájul.
Gondolkodás nélkül vetettem magam a lángok közé, lecsillapítva azokat, és meg sem álltam [T/N] élettelen testéig.
Letérdeltem hozzá, és a mellkasára téve a fülem hatalmas megkönnyebbüléssel sóhajtottam fel. Még élt.
Az arca kissé nyúzott volt, és egy szép kis vágás is ékeskedett rajta, illetve a vállai is sebesek voltak, méghozzá elég csúnyán, de legalább még élt.
Menyasszony pózba felemeltem a földről, és kivittem az omladozó helységből.
🎤Our pov🎤
Fura érzések kavarogtak bennem. Olyan volt, mintha darabokra szaggatták volna a tudatom, és azok veszekednének. Hasogatott a fejem, és nem tudtam megmondani, hol is vagyok.
Az egész egy rossz álomnak tűnt, ami soha nem akar megszűnni.
Idegen hangok ütötték meg a fülem. Vagyis... ismerősek voltak, de közben mégsem.
- Megszegted az esküdet! – csengett egy férfi hangja. Hasonló volt Jasonéhez, csak ez sokkal tekintélyt parancsolóbb volt.
- Na és? Te is megszegted, fivérem – jött rá a felelet egy könnyelmű női hang formájában. Őt határozottan ismertem. Csak azt nem tudtam, hogy honnan.
- Az más volt!
- Aha, persze. Sőt, Hádész és Poszeidón is sutba vágta a ti nagy szövetségeteket. Egyetlen lányom van. Nem halsz bele – szinte láttam magam előtt, ahogy forgatja a szemét.
- Hesztia! Szüzességi fogadalmad kötelez! Veszélyes lehet. Nem tudhatjuk, hogy mekkora az ereje – vetette be az utolsó aduászát a férfi.
- A fiad és a barátai szépen elviszik a táborba, ott pedig Kheirón kezelésbe veszi. Nem lehet baj...
Megkíséreltem kinyitni a szemem, amely meglepő módon sikerült, én pedig egy nagy teremben találtam magam, fehér oszlopokkal és tizenkét hatalmas aranytrónnal.
Láttam már filmet, ahol megpróbálták rekonstruálni ezt a helyet, de azok eltörpültek ehhez képest.
Két lehetőség volt erre a magyarázat. Vagy egy filmforgatáson vagyok, vagy ez az igazi Olimposz.
- Mellesleg Nico di Angelo is veszélyes. Nem is beszélve Percy Jacksonról, vagy Annabeth Chase-ről. A hetek mindegyik tagja különleges. És te ettől félsz, Zeusz – folytatta zavartalanul Hesztia, mintha engem észre sem vennének.
Amint megláttam, egyből leesett, hogy honnan volt olyan ismerős a hangja.
Ő volt az a nő, akivel pár hete álmodtam.
Előtte pedig a Zeusznak nevezett egyén állt, keresztbe tett karokkal, tógában.
- Nem félek. Elismerem, tartok egy újabb háborútól, amely majd ezt a gyereket fogja követni, de tegyél úgy, ahogy jónak látod. De egyetlen hiba, és vége. Téged pedig az Olimposzhoz láncollak – hagyta faképnél a nőt a férfi, és elhagyta a teremet.
- Sajnálom, [T/N], én mindent megpróbáltam – sóhajtotta gondterhelten Hesztia, és ő is elhagyta a helyet.
***
Laposakat pislogva nyitottam ki a szemem, és szemeztem egy kört a plafonommal.
Mit keresek a szobámban?
- [T/N], végre felébredtél! – köszöntött Leo a jobb oldalamról – Alaposan megijesztettél minket, tudod-e?
Óvatosan felé fordítottam a fejem, és próbáltam a félhomályban kivenni a vonalait.
- Meddig aludtam? – krákogtam, és próbáltam felülni, azonban vissza is estem. A vállamba fájdalom nyilallt, mire felszisszentem.
- Csak két napig, nem olyan sok az – legyintett szórakozottan. Legalábbis ezt tudtam ki venni az árnyakból – Egyenlőre ne mozogj sokat. Időbe telik, amíg hat a nektár.
- A micsoda? – kérdeztem vissza.
- Sárga lötty, amitől meggyógyulsz – fordította le nekem, de még így se lettem sokkal okosabb.
- Hogy kerültem ide? – tettem fel a következő kérdést.
- Haza hoztalak. Mivel a két szép lábadon nem tudtál jönni – nyomta fel a kislámpát az ágyam mellett, így láthattam, ahogy vigyorogva kinyújtja a nyelvét.
- Mármint te... és... óh... - nyögdécseltem össze-vissza, amin a fiú csak nevetett.
- Valami olyasmi.
Éreztem, hogy a vér a fejembe száll, és lassan elpirulok. Elvégre ő hozott haza. A saját karjaiba...
Apám, mi történhet még?!
أنت تقرأ
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
أدب الهواة[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...
