Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Dieciséis

🎤Our pov🎤

Leo először meglepődött a mozdulataimon, de nem tartott sokáig, míg kapcsolt, és viszonozta a csókot.

Kezdetben óvatosan, mintha valami antik baba lennék, de ez egyre inkább átment mohó követelőzésbe.

Végül is, Jason szerint is olyanok vagyunk, mint két gyerek.

Levegőhiány miatt pihegve váltunk el, én pedig erőteljesen vörösödve engedtem el az ingjét.

- Bocsi... - vigyorodtam el kínosan, és éreztem, hogy meggyulladt a fülem.

A fiú is kipirosodott, és elengedte a kezem.

A szívem a torkomban dobogott, és megijedtem, hogy most sikerült elrontanom a barátságunkat. Pedig inkább legyünk csak barátok, minthogy ne tudjunk meglenni egy légtérben...

De rendesen elszörnyülködni sem volt időm, ugyanis azzal a lendülettel, hogy elengedte a kezem, a derekam után kapott, és most ő kezdeményezett.

Elaltatva ezzel mind a fülem, mind a kezünkben égő, apró lángot.

***

- Minek megy oda?! Ez teljesen hülye? - mutogattam a tévére.

- Mindenki tudja, hogy mindig a pincében vannak. Ez a csaj sose nézett horrorfilmet? - horkant fel Leo, nem tetszését kifejezve.

- De most komolyan - morogtam, és végszóra a csaj lement a pincébe, és mily meglepő, meghalt a gyilkostól - Mondtam!

- Minden film ilyen rossz? - vette a kezébe a távirányítót, és kutatni kezdett a csatornák között.

- Hajnali kettőkor már ne keress jobbat - nyújtóztam egy, és végignyúltam a kanapén, így a fejem a fiú ölében kötött ki.

- Semmilyen rajzfilm, vagy valami? - hunyorgott, mire megráztam a fejem.

- Semmi. Max ezek a béna horrorok, vagy detektíves filmek. Semmi nekünk való, megnyugodhatsz - tettem a hasamra a kezem, és figyeltem, mit csinál.

- Ez gáz - nyomta ki a készüléket, és simogatni kezdte a fejem - Akkor mit csináljunk?

- Aludjunk? - tettem fel a logikus kérdést, kissé cinikusan, megspékelve egy ásítással.

- De én unatkozom, [becenév] - játszott az egyik tincsemmel.

- Jó, és mit csináljak? - ragadtak le a szemeim - Nem kajacsatázunk!

- Pedig én arra gondoltam - szontyolodott el.

- Egyébként mikor terveztetek visszamenni a táborba? - tereltem a témát, hátha elálmosodik végre ő is.

- Nem tudom, még nem került szóba... - felelte elgondolkodva - Ha Piperék holnap felkelnek, akkor összeülünk, és megbeszéljük - nyújtózkodott most már ő is.

- Akkor aludhatunk? - ásítottam még egy kört.

- Aludjunk - egyezett bele, bár nem igazán számított volna, ha nemet mond.

Arra nyomott el az álom, hogy Leo a fejemet simogatva nyomott még rá egy puszit, és suttogott még valamit, csak azt már nem értettem.

Egy hegyen álltam. Pár méterre tőlem egy nagy fenyőfa magasodott az ég felé.

Tenger csobogását is hallottam, amit nem sokkal később meg is láttam.

A hegy másik oldalán több épület is helyet foglalt, rengeteg gyerekkel.