Évek teltek el úgy, hogy semmilyen problémába nem ütköztünk.
Percy és Annabeth összeházasodtak, lassan megszületik az első gyerekük. Piper és Jason eljegyzési szakaszban vannak, míg a Jupiter Táborban Frank és Hazel egyelőre nem is tervezik összekötni az életüket.
Tyson és Ella pedig remekül megvannak. Jó rájuk nézni.
Will és Nico igencsak furcsa helyzetekbe kerültek az elmúlt időszakban, de sikeresen megoldották a felmerülő problémáikat.
Mi pedig Leóval tökéletes összhangban feküdtünk a tengerparton, kellemes melegben, hallgatva a tenger moraját.
Az csak dobott a hangulatunkon, hogy Kalüpszó elköltözött az apjához, így a táborban sem rontja tovább a levegőt.
- [T/N]?
- Hm? - reagáltam valamit, azonban a szemem továbbra sem nyitottam ki. Túl kényelmes volt.
- Mennünk kéne ebédelni - csavargatta az egyik tincsem. Mondandójával ellentétben egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki olyan nagyon menni akarna.
- Mi van, Valdez, éhes vagy? - emeltem fel a fejem vigyorogva.
- Áh, az asszonykám főztjéhez képest a tábori kaja moslék... jó, annyira azért nem rossz - ült fel félig ő is.
- És ki az asszonykád? Ismerem? - pislogtam ártatlanul.
- Ó, hát, az egyáltalán nem biztos - vágott gondolkodó arcot.
- Nem akarsz mesélni nekem róla? Hátha ismerem - húztam törökülésbe a lábam, és a térdeimen támaszkodva figyeltem a fiú reakcióit.
- Miert is ne? - vonta meg a vállát - Nagyon szép lány, sőt, gyönyörű. Mindig csillog a szeme, és nagyon okos. Emellett remek szakács, és nagyon tüzes...
- Akkor te igazán szerencsés ember vagy, Valdez - bólogattam elismerően.
- Bizony ám! Csak egyetlen gond van vele... - hajolt le az arcommal egyvonalba.
- Micsoda? - kerekedtek el a szemeim.
- Tudod a keze... - emelte fel a saját kacsóját, amit én felvont szemöldökkel néztem végig - Látod ezt az ujjat? - bökött rá a gyűrűsujjára. Válaszul bólintottam - Na most, szépnek szép ez az ujja, de tudod, egy gyűrűvel sokkal szebb lenne...
Kellett pár perc, míg leesett, mit mondott.
Aztán pedig olyan intenzív vörösödést szenvedtem el, ami szerintem még az űrből is látszódott.
A fiú előttem nevetésben tört ki a reakcióm láttán.
- LEO VALDEZ, TE MOST MEGKÉRTED A KEZEM?! - estem neki azonnal, de még mindig csak röhögött.
Ez is csak ő lehet... de így szeretem.
VÉGE
KAMU SEDANG MEMBACA
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
Fiksi Penggemar[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...
