Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Treinta y uno

🎤Our pov🎤

Sok minden történhet egyetlen nap alatt.

Majdnem félbevágnak, aztán megszöksz, hogy megbosszuld, és végül hallgatod a párod, ahogy letol emiatt. Ja, igen, közben amúgy éppen összevarrják az oldalad, de az ne zavarjon.

- ...aztán meg kinyiratod magad. Nem is tudom, ki a hülyébb, én, vagy te... - fogta a fejét Leo, én viszont egy szavát se vettem komolyan.

Legyőztem Kalüpszót, így ő szépen eltakarodik innen, mi pedig gondtalanul éljük majd tovább az életünket.

- Kész van - jelentette be ünnepélyesen Will, majd a kezembe nyomott egy nektárral teletöltött poharat - Ezt idd meg, estére kapsz majd másikat, holnap délután pedig mehetsz haza.

- Rendben, köszi, Will - villantottam hálás mosolyt a szöszi fiú felé, aki válaszul megrázta a fejét, majd kezetfogott Leóval, és elhagyta a helységet. Így ketten maradtunk a fiúval.

Egy darabig kínos csendben ácsorogtunk... vagyis én ültem, ő állt, de a lényeg érthető, aztán felsóhajtott, de nem szólalt meg.

Nyílvánvaló volt, hogy nagyon felbosszantottam. De akkor is, nyertem!

Örülnie kéne, nem pedig haragudni...

Bár lehet, ez csak az én, gyerekes felfogásomban létezik.

- Ne haragudj, Leo... - szólaltam meg végül, de nem tudom, mennyire tettem jól.

- Ne haragudjak? Én nem haragszom! - huppant le mellém - Hanem... - kereste a szavakat.

- Haragszol - szuggeráltam a padlót - Tudom, hogy haragszol, de...

- Nincs de, [T/N]. Oké, nyertél, de mi lett volna, ha nem így történik? Mi lett volna, ha nem megsebesít, hanem átdöfi rajtad azt a rohadt kardot? - nézett rám, és olyan mély fájdalmat láttam a szemében, amiről azt hittem, ezt a srácot messziről elkerüli.

- Én...

- Te bolond sodrófa! - rontott be Piper a gyengélkedő ajtaján, ezzel félbeszakítva engem - Jason most mesélte, mit csináltál, mondd csak, normális vagy te, ember?!

- Én is örülök neked, Piper - vakartam kínosan a tarkómat, azonban szinte azonnal felszisszentem, és lekaptam a kezem magam mellé.

- Bolond sodrófa... - morogta a lány, majd a nyakamba vetette magát, amitől ismét csillagokat láttam.

Ezután szépen szólva kikergette Leót, hogy mi most csajos estét fogunk tartani, ne zavarjon.

A fiú meg hallgatott rá, és távozott.

Én meg elhatároztam, hogy majd kifaggatom Pipert Leo miatt.

Mert milyen hű de jó nap ez a mai!

- Na, akkor! - huppant le Pipes az ágyamra - Mesélj, mi újság?

- Mi újság lenne? Majdnem kinyirattam magam, kétszer is, és asszem összevesztünk Leóval... - húztam el a számat.

- Ilyesmi előfordul! - legyintette szórakozottan a lány - Mi is veszekszünk Jasonnel. Ilyen egy egészséggel kapcsolat.

- De miért aggódik ennyire? - tártam szét a karom - Tökéletesen uraltam a helyzetet!

- Mert fél, hogy elveszít - kuncogott fel - Olyan aranyosak vagytok.

- Jah, ilyenkor nagyon... - fontam össze magam előtt a karom.

- Leo elvesztette az édesanyját. Aztán folyamatosan menekült. Több, számára fontos személyt vesztett el valamilyen formában. Téged nem akar. Ezért aggódik - komolyodott meg egy csöppet Aphrodité lánya, mire nagyot néztem.

- Azt tudtam, hogy nem a legjobb a családi háttere, de... túl hihetetlen, hogy azután is ilyen... ilyen vicces, és jókedvű, hogy meghalt az anyja... - ráztam a fejem - Bele sem merem gondolni, mi lenne velem, ha az apám csak úgy... meghalna.

- Egyikőnk sem mer. Csak egyszer megtörténik...

- De mesélj te is, ne csak én jártassam a szám! - mosolyodtam el, mire Pipes belefogott egy nagyon hosszú mesébe, miszerint Jason hogy próbált bevágódni az apjánál. Vagyis hógolyócsatáztak...

***

- ...és már mehetsz is! - csapott a hátamra Will, amin legszívesebben elkáromkodtam volna magam.

Fene gondolta, hogy Apollón csemetéi ilyen erősek...

Piperrel a fél éjszakát átbeszéltük, és be kellett látnom, hogy, bár nagyon szeretem Leót, nem ugyanaz, mintha az embernek van egy legjobb barátnője. És nagyon is hiányzott.

Azonban Pipes elment reggel, én meg végigunatkoztam a napot. Aztán koradélután megjött Will, és elvégezte a vizsgálatot.

- Szuper, köszi szépen! - ugrottam a fiú nyakába, majd olyat nyújtóztam, mint még soha. És piszok jól esett - Isten vagy, Will!

- Azért az túlzás - nevetett fel a szöszi, majd elsorolta, hogy mire kéne figyelnem, illetve jelentkezzek majd nála, ha nincs valamim rendben. Mintha igazi orvosnál járnék, csak az sokkal hosszabb ideig tartana.

Ezek után szabad voltam, mint a madár.

A gyengélkedőből kilépve viszont azt se tudtam, mihez kezdjek.

Jasonnek meg kéne valahogy köszönni, hogy nem hagyott felnyársalódni, illetve meg kéne beszélnünk Leóval is a tegnapi dolgot.

De ennek hogy essek neki?

- Mit ácsorogsz még itt? - rángatott vissza a gondolataim közül Nico hangja.

- Próbálok rájönni, hogy a bal, vagy a jobb lábammal induljak el - szuggeráltam a cipőmet.

Nico halványan mosolyogva megrázta a fejét, amolyan 'tuti be vagy tépve' stílusban, majd mellém lépett.

- Ha rám hallgatsz, előbb a tüzeshez mész. Aztán intézed a szőkét - adott tanácsot, mire elkerekedett szemekkel fordultam felé - Most mi van? Beszélsz magadba...

- Ezt most úgy mondtad, mintha teljesen lelkifogyatékos lennék - fontam össze magam előtt a karom, durcásan.

- Lehet, nem tévednék akkorát - vont vállat, és, mielőtt még visszavághattam volna, egybe olvadt az árnyékokkal.

Hülye vagy, Nico!

De igaza van. Jobb, ha először Leóhoz megyek.

Két tippem volt, hogy hol lehet, és ezek közül egyikse jött be.

Mind a bunker, mind a Héphaisztosz bungaló kongott az ürességtől. Egyedül Nyssát találtam meg, aki nagy lelkesen közölte, hogy fogalma sincs, hol vannak a többiek.

Milyen fenomenális...

Szóval, jobb ötlet híján, fogtam magam, és visszameneteltem a 9-es bunkerbe.

Előbb vagy utóbb úgyis felbukkan, nem?

Akkor miért kutassam át érte a szigetet?

Ha nem akarja, úgysem találom meg.

A lábamat lóbálva üldögéltem azon a barkácsasztalon, amelyről tudtam, hogy a fiúé, közben pedig azon gondolkodtam, hogy mit is kéne mondanom neki.

Elvégre ha már itt vagyok, nem fogok megfutamodni.

Hirtelen kattogás ütötte meg a fülem. Az a jól ismert morze jeleket jelentő kattogást, melyeket még mindig nem értek, de dolgozom az ügyön.

- Szia, Festus...