Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Siete

⚡Jason pov⚡

A napok teltek, mi pedig már lassan ott tartottunk, hogy az ok, amiért itt vagyunk, kezdett elfelejtődni.

Besegítettünk mindenhol, ahol csak tudtunk, így hálálva meg a szállást, valamint az ételt, amelyet kaptunk.

Viszont Piper mondata, miszerint [T/N] a félisten, aki miatt jöttünk, sokszor felmerült, mint beszédtéma, mihelyst a lány aludni ment.

Azonban akárhányszor beszéltük át, mindig zsákutcába futottunk az igazat illetően, így egy ideje nem is foglalkoztunk vele.

De van, ami nem hagyott nyugodni.

Még pedig, hogy amióta itt vagyunk, egy szörny sem támadott meg minket.

Ez az egy dolog az agyamra ment, és nem tudtam elfelejtkezni róla egy pillanatra sem.

- Na, Leo, ne már! – nyújtózott [T/N] a távirányítóért, melyet a srác tartott a magasban.

A lány kérésére Leo csak elvigyorodott, és még magasabbra emelte a szóban forgó tárgyat.

- De már.

Piper mellettem kuncogott a jelenten, ahogy Leo és [T/N] vitatkoztak. Szinte láttam a szemében, hogy valami közös néven gondolkodik ennek a kettőnek.

- Leo!

- [T/N].

- Na, jó, feladom! – sóhajtotta mérgesen a lány, és lehuppant Pipes mellé a kanapéra.

- Legyél kicsit kitartóbb, [T/N] – nyújtotta át a távirányítót Leo a duzzogó lánynak, aki viszont válasz helyett szimplán nyelvet öltött.

- Ne durcizz, [T/N] – bökte oldalba barátnőjét Piper.

Egyébként nem az volt, hogy ma vásárolni fogunk? – szúrtam közbe.

- Tényleg! Szupcsi shoppingolás! – lelkesedett Leo, melyre [T/N] is felengedett egy kicsit, és Piperrel hangosan felnevettek a srác hülyeségén. Én csak mosolyogva ráztam a fejem, majd felállva a kanapéról vártuk vendéglátónk válaszát.

- Menjünk – tápászkodott fel ő is az ülőalkalmatosságról, majd nyújtózott egyet.

Fél óra elteltével már mind a négyen a közeli áruház mozgólépcsőjén ácsorogtunk, ismételten [T/N] utasításait várva.

Nem vagyok hozzászokva, hogy nem én irányítok, de vásárlás terén cseppet sem vagyok a toppon. A Jupiter Táborban nem volt szükségem erre a képességre, így nem is tanultam bele.

Vásárolni amúgy sem voltam még. Vagy ha mégis, akkor annak nem volt túlzottan jó a vége.

- A szerszámboltban leszek! – jelentette ki Leo, mihelyst felértünk az emeletre, és minden egyéb figyelmeztetést nélkülözve eltűnt.

- Megyek utána – szaladt el Piper is, így egyedül maradtam a szintén zavarodott [T/N]-nel/nal.

- Oké... ez gyors volt – rázta meg a fejét, azonban még mindig elég meglepődött arcot vágott. Aztán rá nézett – Te is lelépsz, vagy... ?

A mondata második felét lógva hagyta, de a lényeg így is leesett.

- Maradok és segítek.

- Hú, köszi, Jason – szakadt fel a lányból egy megkönnyebbült sóhaj – Akkor irány a zöldséges!

- Mi lett a testőröddel? – tettem fel a kérdést, ezzel feldobva valami beszédtémát, ugyanis kezdtem kissé kínosnak érezni a csendet, amely közénk telepedett.