Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Treinta y tres

Ide is elérkeztünk.
Embik, ez az utolsó rész 😂😂😂
Én se tudtam, hogy így lesz, még négy fejezetet rászámoltam, de rájöttem, hogy már nem tudom addig húzni a sztorit, ameddig szerettem volna.
Tehát a te és Leo története itt befejeződik.
Köszönöm, hogy velem tartottatok ez azalatt pár hónap alatt, remélem, ennek a befejezése már jobban tetszik 😁
Itt nem szándékozok külön fejezetet szentelni a köszönet nyílvánításnak, ezért koptatom itt az ujjam 😂.
Szóval igen, délután hozom az epilógust, és vége lesz a Ne Játssz A Tűzzel-nek 😁😉❤❤

🎤Our pov🎤

A felkelő Nap gyönyörű. Apollón igazán kitesz magáért ilyenkor.

Egyik térdemet felhúzva magamhoz, néztem tovább az eget.

Egyszerűen nem bírtam aludni. Csak forgolódtam, és a plafont bámultam. Vagy a falat.

És nem akartam felébreszteni Leót sem, ezért inkább kijöttem.

Ha valami jó abban, hogy Hesztia lánya vagyok, akkor az az, hogy nem kell osztozkodnom senkivel. Szóval Leo nyugodtan aludhat nálam.

Ideges voltam a mai megbeszélés miatt. Lehet, haza se jövök.

Minden azon múlik, hogy az istenek mennyire lesznek jókedvükben. Különben az egészet dobhatjuk a kukába.

Nekidőltem a mögöttem lévő oszlopnak, és azt vettem észre, hogy már rendesen meggyűrtem Leo ingjét.

Lehet, nem kéne ellopkodnom tőle...

Mégis, valahányszor eszembe jutott a mai feladatunk, ösztönösen kezdtem piszkálni az ing ujját, és az alját. Na meg akkora bukfencet vetett a gyomrom, amit egy profi katona is megirigyelt volna tőle.

Nagyot sóhajtva húztam fel a másik lábam is a korlátra.

Nem akartam anyámék elé állni. Eddig is nagyon jól megvoltam, miért pont most jutott az eszükbe?

- Te se tudsz aludni, [T/N]? - ásította nem sokkal arrébb Percy. Látszólag ő sem hunyta le a szemét túlzottan.

- Nem. Túl ideges vagyok - ráztam a fejem.

- Nem fognak bántani - lépett közelebb hozzám, így láthattam karikás szemeit. Tengerzöld. Minden poszeidónosnak ilyen szép szeme van?

- Honnan veszed? - fordítottam a tekintetem a felkelő Nap felé.

- Lehet, hogy Zeusz egy tégla agyi szintjén van, de anyád, és Héphaisztosz csak nem fogja hagyni, hogy megöljenek. Meg Aphrodité sem, tekintve a kapcsolatod Leóval - magyarázta, közben majd' elaludt - Szerintem Apollónnak sem lesz ínyére, Zeusz akarata, és mi is ott leszünk, Annabethszel és Kheirónnal. Na, meg, azonkívül, hogy megverted Kalüpszót, nem csináltál semmi rosszat.

- És itt kezdődik a probléma - támasztottam az állam a könyökömön - Kalüpszó nimfa, Atlasz lánya. Csak van valami tekintélye az istenek előtt, nem?

- Nem sok - dörzsölte meg az arcát - Az első titán háborúban a titánok oldalán harcolt, szóval, ha volt is, már elvesztette.

- Akkor sem biztosítja semmi, hogy nem hányják a szememre - ráztam a fejem.

- Majd megmondod, hogy önvédelem volt. Elvégre Kalüpszó támadt először, és vert meg téged - bökött rám - Vagyis teljesen jogosan tiportad a földbe.

- De... én nem érzem helyesnek - karoltam át a lábaim.

- Figyelj, [T/N]! - trappolt fel a verandára, és állt mellém. Így majdnem egy magasak voltunk. De pár centivel még mindig ő vitte a pálmát - Élni akarsz, igaz? - bizonytalanul bólintottam. Halványlila gőzöm sem volt róla, hova akar kilyukadni - Egy félisten életében ez a legfontosabb feladat. Tegyél meg mindent azért, hogy teljesítsd, rendben? Ha magadért nem is, legalább a pasidért...