Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Veintidós

🎤Our pov🎤

- Eléggé... - vakartam a tarkómat, és felmértem az ismeretlen lányt.

Ő nem volt ott a hegyen. Ezt azonnal leszűrtem. Karamell színű haja, aranybarna szemei, hibátlan, hófehér bőre volt, és a többiekkel ellentétben, rajta nem narancssárga, vagy lila póló volt, hanem egyszerű fehér. Szakadt farmerral és bakanccsal.

Egyszóval, nagyon szép volt. Meg merném kockáztatni, hogy még Pipernél is szebb.

- Még új vagy, igaz? - kérdezte kedvesen - Hova szeretnél eljutni?

- Mondhatni, igen. Leo Valdezt ismered? - kérdeztem rá, hátha van annyi szerencsém, hogy elnavigál hozzá.

A lány arcáról lefagyott a mosoly, és mély megvetéssel fordult felém.

- Te lennél az új barátnője, igaz? - tette fel a kérdést undortól csöpögő hangnemben.

Kissé váratlanul ért ez a hirtelen hangulatváltás, és, nem tagadom, rosszul is esett, de próbáltam higgadtan kezelni. Mint Jason Mr D-t.

- Tudod, merre van, vagy nem? - sóhajtottam végül.

- Ne fáraszd magad azzal a sráccal. Úgyis lecserél, ha talál jobbat - hagyta figyelmen kívül a kérdésem - Miből gondolod, hogy te jobb vagy, mint én? - lépett vészesen közel hozzám, és megragadva az állam kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Azt sem tudom, ki a fene vagy! - keltem ki magamból.

- Butább vagy, mint gondoltam - mosolyodott el keserűen - Kalüpszó vagyok, kicsi szívem. A te barátocskád volt barátnője...

Ahogy kiejtette a nevét, én ösztönösen nyeltem egyet.

- Örvendek?

- De ne aggódj - hagyott ismét figyelmen kívül - amint észreveszi, mekkorát hibázott, mikor szakítottunk, visszafogad, téged pedig kidob, mint egy használt rongyot...

- De neked ott van az az aphrodités srác, nem? - pislogtam nagyokat.

- Ugyan, alkalmi partnerek is kellenek - vont vállat a lány - Ilyen vagy te is. Csak egy baba, amit Leo kedvére rángathat. De nyugi, már nem kell sok, és elhagy. Csak győzd kivárni - kuncogott fel, majd ellépett tőlem, és dúdolva elsétált.

Én meg, mint egy teljesen szerencsétlen, csak álltam, és elkerekedett szemekkel bámultam a lány után.

Nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak, vagy nevessek.

Ennél szánalmasabb próbálkozást még nem láttam, az tény, de mégis szöget ütött a fejemben, amit mondott.

Akaratlanul is elkezdtem gondolkodni rajta, és visszaemlékezve az elmúlt napokra elkeseredve fedeztem fel a hasonlóságokat.

Amikor majdnem megcsókolt a konyhámban, amikor letámadott a folyosón...

A légzésem felgyorsult, és a levegőt kapkodva rogytam a fűre. Persze, most nincs itt senki...

Hiányolja Kalüpszót. Tényleg csak egy játék vagyok...

Csak kihasznált, mint a nimfa azt a fiút. Csak egy alkalmi partner vagyok.

A könnyeim utat törve maguknak eredtek meg, egyenesen a föld felé.

Nem akartam elhinni...

Akkor minden, amit mondott, csak kegyes hazugság volt? Tényleg képes lett volna elárulni engem?