🎤Our pov🎤
A kanapén ülve figyelmesen hallgattam Jason hegyi beszédét, miszerint a görög és római istenek léteznek, a szörnyeikkel együtt.
Mesélt arról, hogy ki kinek a rokona, próbálta felvázolni, hogy a testvériség mennyire nem számít náluk, illetve, hogy néha megszegik a házastársi esküt. Van, aki elég sokszor.
-... és így születnek a félistenek is. Mi hárman - mutatott körbe magukon - Mind egy-egy istennek a gyerekei vagyunk.
- Ez, de király! - tátottam a szám, mint egy hal. Belegondolni, hogy isteni vér van az ereikben... hihetetlen.
- Annyira azért nem. A legtöbbünknek elég ramaty a családi háttere - pillantott Jason félve Leóra - És nem feltétlen azért, mert isten az egyik felmenőnk. Az erő, amelyet megöröklünk, nagyban befolyásolja a halandó fél szemléletét rólunk. Nem beszélve az ADHD-ról, vagy a diszlexiáról.
- De akkor is. Van erőd, egy isten az egyik szülőd. Olyan, mintha szuperhős lennél! - pattogtam a kanapén, lelkesen. Nem foglalkozva a vállammal - Természetes, hogy jár ezzel valami rossz. Az élet nem fenékig dinnye.
- Dinnye? - szólt közbe Leo visszafojtott nevetéssel.
- Dinnye - bólintottam a fiú felé, majd ismét a szőkéhez fordultam - Tehát akkor az a bizonyos tábor... ?
- Igen, igen. A félistenek veszélyben vannak a nagyvilágban. Azaz a halandók között. Ezért az istenek létrehoztak egy tábort, ahol menedéket nyújtanak nekünk. Ez a tábor már azóta működik, mióta az istenek léteznek. Pontosabban a görögök óta. Azonban, ahogy jöttek a rómaiak, és megmásították az isteneket és... - beszélt, és beszélt és beszélt.
Lassan már fel sem fogtam mit mondd, csak úgy dőltek belőle a szavak.
Mintha egy beakadt fordítógép lett volna.
Segélykérően pillantottam körbe, hátha valaki veszi a lapot, hogy én ebből már egy szót sem értek, és a segítségemre siet.
Piper az ablak mellett állt, látszólag nagyon elgondolkodva valamin, és a halálfájdalmat tükröző arca adta a tanúbizonyságot, hogy lélekben nem itt jár.
Leo a szerszámtáskájával szórakozott, így esélyem sem volt elmenekülni.
- Ehm... Jason? - szólaltam meg bizonytalanul, mire a fiú abbahagyta a folyamatos, levegő nélküli beszédet - Én ebből egy mukkot sem értek.
- Ne haragudj... A Jupiter Tábor befolyásoltsága - sóhajtott gondterhelten - Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor két tábor létezik. Egy római és egy görög. A Jupiter Tábor és a Félvér Tábor.
- Na, így már világosabb - dőltem hátra elégedetten - Ti gondolom az utóbbiból jöttetek. Vagyis... azt hiszem.
- Fogjuk rá - ült fel Leo, megelőzve Jasont a válaszadásban - Én és Pipes görögök vagyunk. De Jason elgörögösödött római.
- Ezt akartam mondani... - motyogta az egyetlen római a csapatunkban.
- Elgörögösödött római? Az meg milyen? - érdeklődtem, hátha kapok rá választ.
- Jason barátunk két éves korában került a Jupiter Tábor falai közé. Azért van olyan menő tetkója - huppant át mellém a spanyol félisten, és a szőke karját megragadva megmutatta az SPQR feliratot, és a hozzá tartozó rengeteg vonalat - Na most. Van egy istennő, akit minden félisten szívből gyűlöl. Legalábbis mi igen... Ha azt mondom, az istenek királynő beugrik, nem?
ESTÁS LEYENDO
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
Fanfic[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...