Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Catorce

🎤Our pov🎤

A korai vacsit (vagy késői ebédet) követően vállaltam a mosogatást, meg mindegy egyebet, amit ehhez lehetett kötni. Piper és Jason úgy döntöttek, hogy sétálnak egyet (és messze elkerülik Leót), így összeszedelőzködtek, és elmentek azzal a mondattal, hogy jönnek mindjárt, ne rosszalkodjunk.

A fejemben folyamatosan Piper szavai visszhangzottak, miszerint lehetne esélyem Leónál, mert sokkal emberibb vagyok, mint Kalüpszó. De...

Ha egy olyan nimfát kidobott, mint ő, akkor velem egy percig sem bírná.

Rájuk is csak bajt hozok ezzel a gyulladásos dologgal, arról nem is beszélve, hogy az apám pont most volt hajlandó hazajönni.

Nem hiszem el, hogy már megint csak kellemetlenséget okozok másoknak.

A nagy agyalásban nem figyeltem kellőképpen a kezemben tartott tányérra, így az kicsúszott a kezemből, és nagyon koppanva landolt a csempén. Mondanom sem kell, darabokra tört.

- Francba! – dohogtam, ugyanis a tállal ment a benne lévő víz is, így az egész konyha úszott.

- Mi történt? – jelent meg az ajtóban Leo.

- Veled meg mi lett? – kérdeztem visszafojtott nevetéssel.

A srác felsője félre csúszott, a nadrágja úgyszintén. Zokni nem volt rajta. De még a haja is kész szénakazal volt.

- Aludtam – adta az egyszerű választ – Te jössz.

- Újra élem a gyerekkorom, és pocsolok. Hát nem egyértelmű? – mutattam körbe.

- De, nem is értem, hogy nem esett le hamarabb – kapott a fejéhez vigyorogva, majd megindult felém.

Már éppen szólni akartam, hogy el fog esni, amikor pár méterre tőlem megcsúszott, és gyorsan megkapaszkodott valamiben. Ami történetesen a mögöttem lévő pult volt.

Két oldalról csapódott körém a keze, elzárva a menekülési útvonalat, majd amint sikerült feltornáznia magát szembe nézhetett velem.

Mindössze pár centi választott el egymástól minket. Éreztem a meleg leheletét az arcomon, és a testéből áradó hőt.

Az illata csak ezután csapott meg. Olaj keveredett akáccal. Eddig eszembe sem jutott ezt a két aromát összekeverni, de attól a pillanattól kezdve ez lett a kedvencem.

Ilyen közelről megállapíthattam, hogy a fiú szemei sötétbarnák, majdhogynem feketék.

A mellkasunk majdnem összeért, így minden egyes levegővételt éreztem.

Kerek két percig nézhettük egymást.

Én nem tudtam, ő meg nem akart elmozdulni, így csak szemeztünk.

Aztán a fiú közelebb hajolt, én pedig ösztönösen hunytam le szemem, és vártam.

- Mi ez a nagy csörömpölés? – jött apám hangja a nappali felől, mi pedig úgy reppentünk szét, mint egy madárraj, ha valami fenyegetőt észlel.

- Semmi, apa – köhintettem egyet, és elrejtve a vörösödő fejem leguggoltam, hogy felszedjem a porcelán darabokat.

- A semminek nincs ekkora hangja – jelent meg egy szál törölközőben, az ajtóban.

- Apa, nem öltöznél fel végre?! Kiégeted a retinám! – takartam el az arcom, ezzel is biztosítva, hogy ne látszódjon a piros fejem.

- Jól van, na! Csak ellenőrzöm, hogy mit csináltok – sétált vissza a hálója felé.

- Jézusom – sóhajtottam úgy az egész helyzetre.

Olyan gyorsan kapkodtam össze a porcelán darabokat, ahogy csak tudtam, így sikeresen megvágtam a kezem. Még a tenyeremben lévők is kiestek, így kezdhettem elölről.

- Jól vagy? – ugrott mellém Leo, aki eddig nem messze szedegette a darabokat.

- Persze. Csak egy kis horzsolás. Ne foglalkozz vele – legyintettem, és már kezdtem volna újra felkapkodni a porcelánt, ha nem fogja meg a kezem, és nyom bele egy üvegcsét.

- Igyál belőle egy kicsit. Ez az a nektár, amiről tegnap meséltem – állt fel, és a felmosóért indult.

Érdeklődve szemeztem a üveg tartalmával, amely arany színben csillogott, ha a fényben tartottam.

Vajon mennyit ihatok belőle?

Végül úgy döntöttem, hogy lecsavarom a kupakját, de egy kortynál többet nem iszom. Az hiányzik, hogy részegen tornázzak. Már ha ez alkoholnak számít.

Gyorsan ittam, nehogy megérezzem az ízét, majd leraktam a pultra.

Bár még így is fel tudtam fedezni, hogy a kedvencemhez hasonlít. Szívesen ittam volna még, de jobbnak láttam, ha inkább nem nyúlok a lötty után.

Ismét szedegetni kezdtem a darabokat, majd mihelyst végeztem, kihajítottam őket, és szó nélkül elvettem a felmosót Leótól.

Miután mindennel végeztem a nappali felé vettem az irányt, és lehuppantam a kanapéra egy nagy sóhaj kíséretében.

Csak ekkor jutott el a tudatomig, hogyha apa nem jött volna elő, akkor megcsókolt volna.

Te. Atya. Úr. Isten.

Az arcom ismét vörös színben pompázott, és ahogy a kikapcsolt tévé képernyőjében láttam, még füstölt is. Pazar.

Hirtelen Leo huppant le a másik oldalra, aki otthonosan mozogva kapcsolta be a készüléket, amely valami béna romantikus film ment. Ebből is látszott, hogy a fiú korántsem arra figyelt. Csak úgy tett, mint akit nagyon érdekelt annak a párnak a szerelmi kapcsolata.

Én a lábaimat felhúzva próbáltam lehiggadni, hogy legalább a fejem ne füstöljön, de nem igazán jött össze. És erre nagyban rásegítettek a filmet elhangzó, igen erotikus hangok...

Végül felpattantam, és a fürdő felé vettem az irányt, hátha a hideg víz segít.

Megmostam az arcomat, és felkötöttem a hajam, hogy jobban érjen a víz.

- Hasonlítasz anyádra. Ő is mindig lángolt, ha zavarban volt – szólalt meg valaki az ajtóban, melyre akkorát ugrottam, hogy majdnem a kádban kötöttem ki.

- Apa, megijesztettél – tettem a mellkasomra a kezem.

- Specialitásom – vigyorodott el.

- Hogy érted, hogy lángolt? – ráncoltam a szemöldököm. Még az lehet, hogy Jasonnek igaza lesz...

- Gőzölt a feje, és olyan vörös volt, mintha nyakon öntötték volna festékkel. Emlékszem, mennyire zavarban volt az első randinkon – mosolyodott el – Rettenetesen hasonlítasz rá.

- Jobban, mint kéne... - motyogtam az orrom alatt.

- Ez is igaz – értett egyet velem, amin igencsak meglepődtem – Fogadjunk, hogy a barátaid azért jöttek, hogy elvigyenek, nincs igazam?

- Talán egy kicsikét... - billegtem előre-hátra – De ezt te honnan tudod?

- Anyád mesélte – vonta meg a vállát – Ahogy azt is, hogy mit várjak tőled. Próbált felkészíteni egy félisten fogadtatására, ami szerintem sikerült. Egész jó apa voltam, nem gondolod?

- Ha szerinted jónak számít, hogy sose vagy itthon, és rábízol egy jött-ment istenre, aki ráadásul római, akkor igazán példamutató vagy – forgattam meg a szemem.

- Sajnálom, [T/N], de ennek így kellett történnie.

- Igen, Leo, Piper és Jason azért jöttek, hogy magukkal vigyenek, így mentesülsz minden apai felelősségtől, és nem kell többet költened rám. Ott alszol, ahol akarsz, azt viszed haza, akit akarsz. Engem mostantól nem érdekel. Nem felelsz értem többé – intettem búcsút indulatosan, és becsapva magam után a fürdő ajtaját a szobám felé vettem az irányt.