🎤Our pov🎤
- Ti hős szerelmesek, ki az ágyból, indulunk! - riasztott fel Piper, aminek az lett a következménye, hogy ha Leo nem fogta volna a derekam, leesek az ágyról.
- Mi a fene... - morogtam, kissé rekedten, és próbáltam kidörzsölni a szememből az álmot.
- Hány óra van? - tette a szemére a karját Leo. Neki sem eshetett jobban felkelni, mint nekem.
- Fél kettő. Nem sokára itt a fuvar - libbent ki a szobámból Pipes.
- Aludni akarok még... - húzódtam közelebb a fiúhoz, és lehunytam a szemem.
- Ja, hülye ötlet volt ma menni... - csatlakozott Leo is az ,,akkor is aludni fogunk" tervemhez.
- Pedig kíváncsi vagyok a táborra - morogtan félálomban, és inkább felültem, mielőtt tényleg elalszom.
A szememet dörzsölgetve másztam arrébb, hogy ne a srácot nyomjam össze. Így is rajta aludtam el, tuti, fáj már mindene.
- Olyan kényelmes volt! - nyöszörgött a fiú, én pedig felkuncogtam.
- De jelenésünk van - álltam fel, és elővarázsoltam a sporttáskámat az ágy alól.
- Nem lehetne később? - tette fel a kérdést - Nem haragudnék meg...
- Te voltál az ötlet gazda - böktem rá a mutatóujjammal - Kapd magad, vagy itt maradsz.
Erre a mondatomra felült, és hitetlen szemekkel nézett rám.
- Úgysem mernéd!
- Csak figyeld meg - sétáltam ki vigyorogva a szobámból.
Nyújtózkodva, ásítozva és az arcomat nyomkodva meneteltem ki a konyhába, ahol Jason éppen a kávéfőzővel szenvedett, Piper pedig jóízűen röhögött mellette.
- Állítani kéne rajta... - jegyezte meg a lány.
- Mondom, hogy megoldom! - sziszegte idegesen a nagydarab fiú.
- De így sose fog sikerülni - folytatta a piszkálódást Piper.
- Jason... a világért sem akarok bele szólni, de nem kéne, mondjuk, bedugni? - lóbáltam a kezemben a kávéfőző zsinórját.
A szőke meglepetten emelte rám a tekintetét, aztán jó erősen homlokon csapta magát.
Piper csak majd' megfulladt a röhögéstől, és a könnyeit törölgetve támaszkodott neki a konyhapultnak.
- Ne. Mondjatok. Semmit - emelte fel az ujját Jason, majd odasétált mellém, és egy mozdulattal a konektorba dugta a zsinór végét. Abban a pillanatban a gép zubogni kezdett, és lassan lefőtt a kávé.
- Legközelebb légy körültekintőbb, Jason.
- Te tudtad, mi? - kérdezte felvont szemöldökkel a fiú a még mindig vihogó lányt.
- Persze. De most hagyjak ki egy ilyen lehetőséget? Ez így sokkal viccesebb volt - kezdett lenyugodni, aztán megint rázendített.
ESTÁS LEYENDO
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
Fanfic[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...