🎤Our pov🎤
A szemeim körülbelül akkorák lehettek, mint egy-egy tányér, és még a szám is tátva maradt.
Az elmúlt szűk egy hónapban semmit sem hallottam az apámról. Néha megnéztem a neten, hogy éppen mit csinál, él-e még, és ennyi.
Így hát érthető, hogy mennyire meglepett az, hogy haza jött.
- [T/N], kik ezek? – mutatott körbe a többieken apa.
- Hát... a barátaim... - vakargattam kínosan a tarkómat – A szőke a konyhában Jason Grace, ő itt Leo Valdez, Piperre pedig emlékszel... gondolom – mutattam be mindenkit.
- És mit keresnek itt? – tette fel a következő kérdését.
- Csak... öhm... hát... szóval... - álltam egyik lábamról a másikra – A városban vannak, és én amúgy képen is egyedül vagyok. Meghívtam őket – találtam ki egy gyors kifogást.
- Aha... legközelebb erőltesd meg magad, ha hazudsz – lépett mellém, és összeborzolta a hajam.
- Apa...
- Szóval, mit kerestek itt, gyerekek? – fordult a hármashoz, akik már mind a nappaliban álltak.
- [T/N]-nek/nak igaza van, Mr [V/N] – vetette be Piper a varázsbeszédet – Csak látogatóba vagyunk.
- Legyen. Azért remélem az én szobámat kíméltétek – fordított nekünk hátat, és vigyorogva a tarkójára helyezett kézzel elsétált a szobák felé.
- Apa! – meneteltem utána – Hogyhogy most jöttél csak haza?!
- Dolgom volt – vont vállat.
- Neked mindig dolgod van...
- Akkor legközelebb haza se jöjjek? – sandított hátra.
- Lehet, megoldana több problémát... - morogtam az orrom alatt, de nem tűnt úgy, mintha meghallotta volna – Minek jöttél haza?
- Most miért? Nem látogathatom meg az egyetlen lányomat? – kérdezte egy „szomorú" mosoly kíséretében.
- Nem – válaszoltam kegyetlenül.
- Az kár – rendezett le ennyivel – Meddig terveznek maradni a kis barátaid? És hol van Rodrig?
- Hát... - nyeltem egy nagyot. Na, most ezt, hogy magyarázom ki? – Kényszer szabid van. Még nem tudják ők sem.
- Már megint hazudsz? – kérdezte szemrehányón, mire megráztam a fejem – Lehet, beíratlak egy tanfolyamra, ahol megtanítanak hazudni. Valami rémesen csinálod.
- Kösz, apa...
- Á, az én szobámhoz nem nyúltatok, ezt örömmel látom – tárta ki az ajtót, majd levetődött az ágyra – Most alszom egyet, csinálj kaját, légyszi.
- Persze – forgattam meg a szemem, majd bezárva magam után az ajtót visszaballagtam a nappaliba, onnan pedig tovább a konyhába.
- Szóval apud hazajött? – fogadott a helységbe lépve Piper, melyre bólintottam.
- Nagyon úgy tűnik – sóhajtottam gondterhelten.
- Akkor most hogyan tovább? – huppant le az egyik székre Leo – Leütjük a papit, vagy... ?
- Leo!
- Most mi van?
- Szerintem tud a dologról... - szólalt meg Jason – Elvégre Mercurius azt mondta, hogy egyszerű volt a testőröddé válni. Hogy sikerülhetett volna, ha nem tudja apád a titkot?
CZYTASZ
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
Fanfiction[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...
