🎤Our pov🎤
A napok teltek, és lassan már hetekké nőtték ki magukat.
A táborlakók valamelyest kibékültek velem, meg az egész helyzettel, hogy egy örökszűz istennőnek is lehet gyereke, illetve nagyon jó kapcsolatba kerültem a hetek tagjaival.
Kiderült például, hogy eddig én vagyok Leo legszimpibb barátnője (na meg az egyetlen, aki még kordában is tudja tartani). Egyszer Annabeth azt mondta (szerintem soha nem felejtem el), hogy ha anyám nem ismert volna el, akkor egy athénés gyereknek is elmennék az eszemmel.
Meghatott, és jót tett annak a kevés önbizalmamnak, ami volt, ezt nem tagadhatom.
Na, igen, Kalüpszó. Még a hülye is láthatta, hogy pikkel rám. Főbb cselekedetei közé tartozott a beégetésem, illetve, hogy kigáncsolt, vagy valami hasonló.
De rendszerint ő járt rosszabbul.
Ugyanis Leo minden lépésemet nyomon követte. Nem viccelek. Tényleg. Minden. Egyes. Lépésem.
Fogta a kezem, és egy tapodtat sem mozdult mellőlem. Így amikor a nimfalány ártani akart, egyszerűen visszaszólt, vagy úgy állt be, hogy elkapjon.
Közben pedig mindenféle hülyeséget súgott a fülembe. Természetesen spanyolul, hogy mások ne értsék, ha meghallják.
Egyszóval; sokkal szorosabb lett a köztünk lévő kapocs, ami csak még jobban összetartott minket. Főleg azóta a bizonyos ,,majdnem szakítottunk, de mégsem" dolog óta.
Igazából egyáltalán nem bántam. Tudtam, hogy szeret, és csak ez volt a lényeg. És amíg a fiú folyton lábatlankodott, addig sem tudta a lány további hülyeségekkel tömni a fejem.
Jason (természetesen amikor ideje engedte) tanítgatott kardot forgatni, illetve Leóval is egészen jól haladtunk a tűz irányításával.
Már amikor azzal foglalkoztunk...
Szóval az életem valamelyeset kezdett egyenesbe jönni.
Túlestem az első szekérversenyemen (amin részt sem vettem, csak néztem de mindegy), illetve a zászlóvadászaton is.
Mindkettő elég furcsa játék, de tetszett. Igaz, majdnem lelőtték a karom, de az nem számít.
Frankék továbbra is a táborban maradtak, azonban senki sem tudta miért. Viszont Jason egyszer kikotyogta, hogy a döntésre várnak, ami rám vonatkozik, és amíg ezt meg nem tudják, addig nem mennek sehova.
Így csodálhattam, ahogy Mars fia állattá változik, illetve Hazel magához vonzza a drágaköveket.
Igazából én egészen jól szórakoztam.
Amíg Leo szerelt a kilences bunkerben, addig én vagy Festusszal szórakoztam, vagy csak szimplán néztem, hogy rakja össze a darabokat pár másodperc alatt.
Egészen lenyűgöző volt.
Ahogyan az Írisz-üzenet használata is. Mert valahogy tudatnom kellett apámmal, mi is van velem, a telefont meg egyéb elektronikai eszközöket meg elfelejthettem.
- Nagyon el vagy gondolkodva - zökkentett ki a bambulásból Leo hangja, amely visszhangzott a hatalmas teremben.
- Mi? Ja, igen, persze... - kaptam fel a fejem.
KAMU SEDANG MEMBACA
Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}
Fiksi Penggemar[T/N] igyekszik normálisan élni, a folyton utazó apjával, aki városról városra járva tartja szüntelenül a koncertjeit, amikor egy váratlan fordulat következik be az életébe. Még pedig, hogy kiderül, az anyja nem egy utcai csavargó, hanem egy istennő...
