Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Cuatro

//Fanartot készítette: Lozuuka//

💎Piper pov💎

- Hogy érted ezt? - ráncolta a homlokát Jason.

- Álmodt az anyjával. És látta a tőröm - adtam választ a kérdésre - Biztos vagyok benne, hogy őt keressük.

- Én igazán nem akarok ünneprontó lenni - rázta meg a fejét Leo - De ugye a szobámban van pezsgőfürdő?

- Majd [T/N] megmondja - vontam vállat.

- Rendben, de az olyan király lenne - tette az álla alá a kezét, és ,,álmodozóan" nézte a plafont.

- Leakadva a pezsgőfürdőről - pillantott szigorúan Jason Leóra - Csak ennyiért nem hiszem, hogy őt keressük.

- De igen! Amikor kicsik voltunk együtt kéregettünk. Azt az autót is együtt kértük el. Nem beszélve a gyújtogatásokról... - bizonygattam tovább - A lényeg, hogy ismerem [T/N]-t, tudom, hogy ő az.

- És mi lenne, ha kiderítenénk, amíg itt vagyunk? - vetette fel Leo - Aztán ha nem találunk semmit, tovább megyünk.

Pár percig meglepetten pislogtunk a fiúra, majd mihelyst sikerült felfogni, mit is mondott, összenéztük Jasonnal.

- Én benne vagyok - nyújtottam a kezem.

- Én is - csapott bele a szőke fiú.

🎤Our pov🎤

- És meddig fogja itt tartani őket, Ms [V/N] - adta a kezembe a tálca szendvicset Rodrig.

- Nem tartom itt őket. Csak helyet adok nekik, ahol aludhatnak - pillogtam meglepetten a testőrre.

- Magácska tudja, Ms [V/N] - sóhajtotta, én pedig kisétáltam a tálcával a kezemben újdonsült lakótársaimhoz.

- Én benne vagyok! - jelentette ki Piper, és Jason felé nyújtotta a kezét.

- Én is - csapott bele a szőke fiú.

- Miben vagytok benne? - húztam fel a szemöldököm, ahogy letettem a szendvicseket a dohányzóasztalra.

- Semmi, semmi - rázta a fejét Pipes - Milyen szendvicsek? - terelte a témát, a tálcára bökve.

- Ezek sonkásak - mutattam a legszélső kupacra - ... ezek vegetáriánus szendvicsek. Azok pedig sajtosak.

A három társam szinte egyszerre vetette rá magát a kajára, én pedig a meglepettségtől hirtelen azt sem tudtam, hogy melyik világban vagyok.

Mióta nem ehettek?

Úgy néztek ki, mintha már legalább két napja nem jutottak volna ételhez.

Végül csak mosolyogva figyeltem, hogy lassan elfogy az összes szendvics, majd Piper, Jason és Leo jóllakva hátradőlnek a kanapén.

- Inni ne hozzak? - tettem fel a kérdést mosollyal az arcomon, melyre lelkesen bólogatni kezdtek.

Kiszaladtam a konyhába, az üres tálcával, és Rodrig segítségével telepakoltam innivalóval, és visszavittem a nappaliba.