Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Veintinueve

🎤Our pov🎤

Nagyokat pislogva fordultam a hang irányába, és mikor megpillantottam a lányt akkorát nyeltem, hogy szerintem még a római táborban is hallották.

- Jason, remélem ezt te sem gondoltad komolyan... - jegyeztem meg, kissé remegő hangon.

- Miért ne? - kérdezett vissza, mire, amolyan ,,kinyírlak" fejjel fordultam felé - Eddig csak az én harcmodoromat ismerted ki. Ezzel nem sokra mész. A szörnyek is mind különbözőek. És Kalüpszó szívesen vállalkozott a feladatra.

- Hát hogyne - mosolyogta a nimfa, bár semmilyen természtességet nem láttam rajta - Nagyon örülök, hogy segíthetek [T/N]-nak/nek fejlődni. Igazán jól fogunk szórakozni.

Azt én kötve hiszem...

- Remélem... - járatta kettőnk között a tekintetét római barátom.

- Nem, nem, Jason, nem - ráztam sebesen a fejem.

- Ugyan, [T/N], csak gyakorlunk egy kicsit. Nem lesz semmi baj - mosolygott Kalüpszó, azonban én egy szavát sem hittem el. Segélykérően fordultam a szőke felé, aki viszont csak a kezembe nyomott egy kardot.

- Ne durvuljunk, rendben? - nézett komoly tekintettel a lányra Jason, miközben neki is adott egy fegyvert.

- Úgy ismersz engem, mint aki durvulna? - pillogott ártatlanul Kalüpszó, azonban Jasont nem győzte meg.

- Úgy bizony.

Én csak sután elvigyorodtam, és szembeálltam a kissé haragos tekintetű lánnyal. A szőkének nyílván már akkor sem jött be, mikor együtt volt Leóval, most meg pláne.

- Te csak ne vigyorogj... - sziszegre idegesen, és támadóállásba helyezkedett.

- Miért ne? Talán zavar? - utánoztam le az előbbi pillogását.

- Letörlöm a ronda fejedről azt az idegörlő vigyort - rontott nekem, amit sikeresen hárítottam.

De nem ment ez ilyen simán.

Az első csapásait még valahogy kibírtam, de olyan gyorsan és erősen támadt, hogy viszonozni a kedvességét már nem tudtam.

Kezdtem fáradni, és ez abban mutatkozott meg, hogy iszonyatosan lassultam.

Emiatt sikeresen ejtett egy vágást az arcomon, amit egy elégedett vigyorral nyugtázott.

- Azt hiszed, hogy olyan tökéletes vagy, mi? - csapott le újra, de még éppen idejében tartottam magam elé a kardom, hogy ne tegyen kárt bennem - De csak szólok, Leo mindig melléfog lányok terén. Ne hidd, hogy pont te lennél  számára a tökéletes. Hiszen csak egy kitagadott vagy. Na meg az istenek úgysem hagynak élni.

- Hova akarsz kilyukadni? - húztam össze a szemöldökömet.

- Gondolj bele... - folytatta felhőtlen boldogsággal, én pedig kezdtem kételkedni az éppelméjűségében - Egy olyan istennő lánya vagy, aki egész életében szüzességi fogalmat tett. Ráadásul nem a gyengébbik fajtából való... kizárt, hogy életben hagyjanak. Ha másért nem is, akkor majd büntetésből. De ígyis-úgyis megölnek...