Diecisiete

2K 171 92
                                    

🎤Our pov🎤

Elég idegesítő tud lenni, ha pakolás közben a barátnőd feltúrja a szekrényed, aki nem mellesleg a szépség istennőjének lánya, és minden egyes ruhadarabodhoz fűz egy-egy hozzászólást.

Már a sokadik ilyet hallgatva raktam el egy újabb farmert, amikor Piper egy újabb kényesebb témát hozott fel:

- Na és, mi is történt pontosan tegnap, amiről nem tudok? - kérdezte szemöldök húzogatva - És mi volt az a reggeli jelenet?

- Hát... - fogtam bele, kissé nyögve-nyelősen, és elmeséltem mindent egészen attól fogva, hogy eltörtem a tányért odáig, hogy hajnalban kifiguráztuk a horrorfilmeket. Többször vörösödtem el, mint gondoltam volna, és már a pakolással is régen végeztünk, mikor befejeztem a mesélést.

Piper végig visszafojtott lélegzettel hallgatta, és csak ritkán kotyogott közbe, olyankor is csak annyit, hogy „én megmondtam", vagy „a [shipnév] mindent visz!".

- Ez olyan romantikus. A mi kapcsolatunk Jasonnel a Köddel kezdődött. Az közel sem volt ennyire romi... - sóhajtotta - De totál megérte.

- Elhiszem - nevettem fel.

- De a Félvér Táborban még mindig Percabeth láz van. Na meg Solangelo - magyarázta felhőtlenül, én pedig ráhagytam. Amúgy se tudom, miről van szó.

- Szerinted a fiúd mikor ébred fel? - tereltem a témát.

- Perceken belül. A tiéd kezelésbe vette - vigyorodott el.

Ekkor robogott el valaki az ajtóm előtt, hangosan röhögve, nem sokkal azután egy másik valaki, számomra idegen nyelven káromkodva követte.

- Mondtam - nevetett fel Piper, és felpattanva az ágyról kinyitotta az ajtót, és a fiúk után szaladt.

Én eltettem a sporttáskámat az ágyam alá, és majd csak azután követtem őket.

A nappaliban találtam rájuk, ahol Jason elég mérges (és vizes) ábrázattal markolta Leo ingjének nyakát, aki csak vigyorgott, míg Piper próbálta leszedni a szőke srácot a másikról.

Mihelyst Leo meglátott, egy pillanat alatt kiszabadított magát Jason kezei közül, és kisfiúsan mögém szaladt.

- [T/N], segíts! A csúnya bácsi bántani akar! - mutogatott Jupiter fia felé, aki továbbra is mérgesen, de tanácstalanul álldogált, Piperrel a karján.

- Leborítottál vízzel! - rázta az öklét Leo felé - Na meg mióta vagyok én csúnya bácsi?!

Leo nem válaszolt, csak kinyújtotta a nyelvét, és fölényesen vigyorgott a dühöngő srácra.

- Te egy nagyon szép bácsi vagy, Jason - szólalt meg Piper nyugtatás képpen.

- Köszönöm, Pipes... hé! - nézett összeráncolt homlokkal a barátnőjére, aki elengedett egy ugyanolyan vigyort, mint korábban Leo.

- Tudod, hogy szeretlek!

- A világért sem zavarnálak meg benneteket, de van egy kis dolgunk - köszörültem meg a torkom.

- Jaj, tényleg! Ne haragudj, [T/N] - szabadkozott Piper - Most már beszélhetünk.

- Miről is? - fordult körbe Jason, értetlen arckifejezéssel.

- Beszéltem az apámmal - adtam az egyszerű választ - És álmodtam is.

- Akkor csücsi le, és dumáljunk, mert lassan haza kéne mennünk - ütögette a nem létező óráját Leo, átnyúlva a vállam felett.

Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}Onde histórias criam vida. Descubra agora