Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Veinte

🔥Leo pov🔥

Árgus megjelenése legalább annyira meglepett, mint [T/N] anyjának kiléte.

Bár arra lehetett volna számítani.

A férfi felénk haladt, szemeivel folyamatosan a környéket leste, mintha bármelyik pillanatban megtámadhatnának minket.

Aztán amikor odaért elénk, várakozóan megállt.

- Nem is tudod, mennyire örükünk neked - vigyorodtam el.

[T/N] szorosabbra fogta a mellkasom, és egy pillanatra felrémlett, hogy ő még nem igazán ismeri a sofőrünket.

- Ó, igen, [T/N], ő itt Argosz, vagy Árgus, kinek hogy fekszik jobban - kapott észbe Jason, mielőtt megszólalhattam volna - Ő szokta fuvarozni a félvéreket az otthonuk és a tábor között.

- Ó, hát, öhm... - lépett el mellőlem a lány, és a kezét nyújtva Argosz elé állt - [T/N] [V/N] vagyok. Örülök a találkozásnak.

A férfi biccentett egyet, de nem viszonozta a gesztust. Úgy lehetett vele, hogy az ő nevét már tudja, így neki nem kell külön elmondania.

A lány tétlenül ejtette le a kezét, és tanácstalanul fordult vissza hozzánk.

- Azért jöttél, hogy elvigyél minket, igaz? - puhatolózott Piper, melyre ismét egy biccentés volt a válasz - Remek, akkor induljunk! - csapta össze a tenyerét.

Árgus megfordult, és szó nélkül megindult, mi pedig követtük.

Mert mi mást csinálhattunk volna?

[T/N] mellé sietve összekulcsoltam az ujjainkat, amolyan ,,tőlem úgysem szabadulsz" féle vigyort villantva, amit csak egy szemforgatással viszonzott, de a mosolya elárulta, hogy valójában nagyon is tetszett neki.

A minibuszba bedobálva a holminkat (vagyis, amíg én és Jason a táskákat pakoltuk a csomagtartóba, addig a lányok elhelyezkedtek az üléseken), mi is lehuppantunk, ki-ki a saját barátnője mellé, és miután Árgus is elfoglalta a kormányt, elindultunk.

Szerintem még ki sem értünk a városból, [T/N] már aludt. Természetesen az én vállamra hajtva a fejét.

Hála a hiperaktivitásomnak, illetve a Jason által készített kávénak, én ugyan nem aludtam. De még csak meg sem fordult a fejemben ez a gondolat.

Inkább a lány tincseivel játszottam, majd amikor azt is meguntam, elővettem a szerszámtáskámból néhány kisebb bronz lapot, illetve csavart, és igazi héphaisztoszoshoz híven neki álltam szerelni.

Hosszú utunk lesz, jobb dolgom meg úgysincs, amíg [T/N] ki van ütve.

- Remélem nem tervezed kidobni - fordult hátra Piper, az alvó lány felé biccentve.

- De, amint kitesszük a lábunkat a buszból - vigyorodtam el.

- Komolyan, Leo...

- Természetesen nem. Hülye lennék - ráztam meg a fejem.

- Szuper. Melegen ajánlom - emelte fel a mutatóujját, fenyegető stílusban.

- Miért is kételkedsz te bennem? - húztam össze a szemöldököm.

A lány nem válaszolt, pusztán megrántotta a vállát, és előre fordult.

Ennyit a válaszról...

A nagy fabrikálás közben agyalni kezdtem, mert szereléskor jönnek a legjobb ötletek.

Legalábbis nekem.