Ne játssz a tűzzel! {Leo ValdezxReader} {𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱}

Doce

🎤Our pov🎤

Amióta itt vagyok gyakran feljövök a tetőre. A szobám ablakából tökéletesen fel lehet mászni, és még csak le sem eshetsz.

A hűvös esti levegő az arcomba fújta a hajam, de egyáltalán nem zavart.

Nem haragudtam Jasonre, elvégre igaza van. A legjobb lenne, ha nem élnék. Ezt többször is megkaptam már. Egyszer egy francia tanáromtól, mikor kiderült, hogy nem tudom megtanulni azt a nyelvet, aztán attól a Zeusztól is. Szerintem az apám sem akar engem, ahogy az anyám sem.

Piper is csak azért játszott velem, mert senki mással nem tudott.

Elvisznek a táborba, és akkor mi lesz?

Ott is ki fognak közösíteni, mert az anyám szégyenfoltja vagyok. Legalábbis, ezt szűrtem le a beszélgetésükből.

Még Mercurius is lelépett.

Halkan sóhajtottam, miközben letöröltem egy újabb könnycseppet az arcomról.

Vajon, ha akkor nem mentem meg Leót, mi lett volna?

Hagynak tovább ebben az álomvilágban, mintha minden rendben lenne?

Idegesített a tudatlanságom, és a tudásom egyszerre.

Vissza akartam szerezni a régi életem, amikor még a spanyol miatt aggódtam a legjobban. A tanárnőt azóta sem láttam, de nagyon az eszembe sem jutott.

- Zavarok? – huppant le mellém Leo jó kedvűen, mintha az előbbi meg sem történt volna.

Megráztam a fejem, hogy jelezzem, maradjon, ha akar. Amúgy se érne sokat, ha elküldeném.

De azért egy tisztes öt méter távolságot hagytam magunk között.

- Megijesztettél, azt hittük, kiugrottál az ablakon – dőlt végig a cserepeken – Miért húzódtál el annyira?

- Már így is megégettelek. Nem akarlak bántani – húztam jobban össze magam.

- Engem nehéz lesz – nevetett fel, mire kételkedve emeltem fel a fejem.

- De hát ott volt a kezed, amikor meggyulladt a vállam...

- Héphaisztosz, az apám, a kovácsolás és a tűz istene. Örököltem a képességét, így... - nyújtotta ki a kezét, melyen apró láng lobbant – én is képes vagyok tüzes lenni.

- Akkor így tudtál kihozni a virágboltból – esett le a dolog.

- Aha – bólintott egyet, és a kezében tartott tüzet nézte.

- Ne haragudjatok, csak bajt hozok mindenkire. Pipert is ezért vitték a Vadonba. Sajnálom – motyogtam el a végét újabb könnyekkel fűszerezve.

- Nem kell sajnálnod semmit. Ha Pipes nem jött volna, akkor sose ismerem meg. Ahogy Jason sem. És soha nem megyünk el együtt Gaia ellen, és nélküle nem mentjük meg a világot – sorolta, és közelebb merészkedett hozzám.

- Ki az a Gaia? – kérdeztem felhúzva a szemöldököm.

- Egy ronda banya, aki megölte az anyámat – szorult ökölbe a keze, és megint olyan volt a hangja, mint percekkel ezelőtt Rodrig előtt.

Nem szóltam semmit, csak közelebb húzódtam hozzá, és a kezére csúsztattam a sajátom.

Többet nem tudtam tenni.

De úgy tűnik nem is kellett.

Leo megfogta a kezem, és elmosolyodott.

Ez nem az a fajta vigyor volt, amit már megszoktam tőle, sokkal inkább szomorkás.