Tudjátok milyen amikor elkezded a gimiben az első évedet? Új emberekkel ismerkedsz meg, akikkel lehet, hogy barátságot kötsz, de az is megeshet, hogy ellenségek lesztek. Új élményekkel gazdagodhatsz az évek során.
Én olyan dolgokat értem el, éltem...
A mai nap nagyon jól keltem, frissnek és üdének éreztem magam. Madarak gyönyörűén énekeltek.
Na jó is lenne, ha ez a nap is így kezdődne, de nem.
Reggel arra ébredtem, hogy vagy 2 ember rámugrott, és vajon kik voltak azok?
Hanna meg Dávid
Az ajtóból pedig Petra figyelte az eseményeket.
-Baszódjatok meg mindketten, mindjárt széttöritek minden csontomat - erre szerencsémre Hanna már nem tartózkodott az ágyamon.
-Dávid, utoljára mondom, ha nem mászol le rólam, akkor megígérem soha nem lehet gyereked, tudod amit én megígérek azt mindig meg is teszem - kezdtem el vigyorogni.
Na Dávid ettől már megijedt ezért inkább, kiszaladt a szobából.
Egyszer kiskorunkban nem akarta nekem odaadni a tv távirányítóját, és én erre megfenyegtem, hogy levágok a hajából, ha nem nézhetem Az Én Kicsi Póninkat. Ő persze tovább nézett valamilyen hülye kocsis mesét. Én kimentem a konyhába, a fiókból elővettem egy ollót, lassan odasétáltam Dávid háta mögé, és levágtam legalább a haja felét. Persze Dávid ennek nagyon nem örült, elkezdett hisztizni a szüleinknek, hogy én levágtam a haját. A szülők ezen egy jót nevettek, de azért kaptam egy kis büntit, és persze sokáig nem adták a kezembe az ollót. De ekkor Dávid megtanulta, hogy én mindig ha valakit megfenyegetek, azt be is tartom.
-Ez mi volt? - kérdezte Hanna arra utalva, hogy Dávid hirtelen kiszaladt a szobából.
Elmeséltem nekik is ezt a kis történetet.
-Uram atyám, ez most komoly? - kérdezte Petra, miközben majd megfulladt a nevetéstől.
-Ja, de most kérlek menjetek ki, mert oké, hogy már ti fel vagytok öltözve de én még csak egy pizsiben vagyok - mutattam végig magamon, erre ők is kimentek a szobámból.
Gyorsan megmostam a fogamat és az arcomat.
Ezt a ruhát vettem fel:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És így készítettem el a hajamat:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felkaptam a sportáskámat és a hálózsákomat. Felvettem az adidas cipőmet és egy bézs színű dzsekit.
...............14 órakor...............
Végre vége van a tanításnak. Már mindjárt itt vannak a mi termünkben a tesi szakosok, már nagyon meg akarom ismerni őket.
-Na gyerekek! Mindenki maradjon csöndben, mert jönnek a testnevelés szakosok, mi itt hagyunk titeket velük - mondta az ofőnk a másik osztály osztályfőnökével az oldalán, vagyis István bácsival. (Pista bááá szerk.😂)
Mikor belépett az ajtón a többi diák, nem nagyon foglalkoztam velük, inkább a telefonomat bújtam.
De hirtelen valaki átölelt hátulról, és ezt súgta a fülembe:
-Mi az Emma? Már nem is köszönsz nekem? - kérdezte.
Persze rögtön felismertem a hang tulajdonosát, ezért megfordultam és megöleltem Domit.
-Domi, nem is mondtad, hogy ebbe a suliba jársz!
-Hát, te sem - igaza volt.
-Khm - hallatszott mellőlünk.
-Sziasztok - köszönt nekünk Hanna.
-Én Hanna vagyok Emma legjobb barátnője, és ha kérdezhetem te ki vagy és honnan ismered Emmát? - nézett eléggé furcsán Hanna Domira.
-Hello, én Domi vagyok, Emma szomszédja, örülök, hogy megismerhettelek.
-Jaa, szint úgy. Egy kicsit elrabolhatom Emmát?
-Persze, nyugodtan - válaszolt Domi és azzal elrángatott.
-Ugye milyen helyes szomszédjaim vannak? - mondtam.
