Péntek....péntek....a legtöbben ezt a napot szeretik a legjobban....de nekem ez a nap, bevallom baromi szar volt, de szerintem inkább kezdjük az elejénél
Reggel a szokott időben ébredtem, és elvégeztem a reggeli teendőimet.
Mikor kiléptem az ajtón, Domival találtam szembe magamat.
-Szia-ölelt meg jó szorosan.
-Szia - viszonoztam a gesztusát.
Az úton egész végig egymás kezét fogtuk. Amint a sulihoz értünk Hanna rögtön elhúzott Domi mellől.
-Na Emmácskám, a legjobb barátnőd vagyok és a legjobb barátnőknek mindent kell tudniuk, hogy mi történik a másikkal, ezért te most mindent elmondol nekem.
Persze minden részletet megosztottam Hannával, a mondandóm végére így reagált:
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ÉN TUDTAM, HOGY ÖSSZE FOGTOK JÖNNII! - kiabálta. Muszáj volt befognom a kezemmel a száját, hogy ne beszéljen ilyen hangosan.
A mai nap persze nem maradhatott ki a szívatás sem.
Utolsó órám után vettem volna fel a táskámat, de az nem volt a helyén. Rögtön gondoltam, hogy ki állhat e mögött.
Az egész sulit átkerestem, de nem leltem sehol. Még a többiek is segítettek. Már éppen feladtam, és indultam haza, mikor egy fa tetején láttam meg.
Azt gondoltam, hogy Dávid biztos nem venné le nekem, ezért cselekednem kellet.
Elkezdtem felfelé mászni a fán.
A végére sikeresen megkaparintottam a hátizsákomat. Abban biztos voltam, hogy azzal együtt lehetetlen lett volna földet érnem, ezért inkább ledobtam... remélem nem tört el a telóm
Próbáltam óvatosan lejönni a fáról, de nagy szerencsétlenségemre megcsúszott a lábam, és a földön a bal karomon landoltam.
- Basszus, ez nagyon fáj - kezdtem el könnyezni.
Bevallom, én eléggé jól bírom a fájdalmat, de azért most sikítani is tudtam volna...
-Emma, mi történt? - szaladt oda hozzám Dávid a csapatával, Hanna és Domi.
-A kurva feladatod közben leestem a fáról - kiabáltam rá a bátyámra.
-Emma, én ezt nem akartam, tudod, hogy én sosem akarnám, hogy bajod essen - kezdtek el az ő szemében is könnyek gyűlni.
-Dávid, most engem nagyon nem érdekel, hogy mit akartál és mit nem, ezt majd később megbeszéljük, de most inkább hívjon valaki egy mentőt vagy vigyen el a kórházba, mert szerintem eltört a karom, és ez borzalmas érzés.
-Hívom a mentőket - csinálta meg végre Hanna a kérdésemet.
10 perc múlva már csak azt vettem észre, hogy Domi felvesz a karjaiba, és betesz a mentőbe.
Legközelebb mikor kinyitom a szemeimet egy vakítóan fehér szobában ébredek.
Kórházban vagyok.
És a kezemen egy gipsz volt.
Hirtelen az ajtón egy fehér köpenyes ember lépett be.
-Jó napot, Dr. Kapás Imre vagyok -mutatkozott be.
-Mi történt? - kérdeztem.
-Mi az utolsó emléke?
-Leestem a fáról, és a barátom betett a mentőautóba, ja és azt szeretném kérni, hogy nyugodtan tegezzen.
-Rendben - mondta - Na ez mind így volt amit mondtál. Miután behoztak a kórházba, vittünk a röntgenre és megnéztük a karodat. Megzúzodott a karod, meg eléggé beütötted a fejedet. Elvégeztük a további dolgainkat és most itt fekszel és beszélgetek veled.
-És meddig lesz fent a gipsz? -érdeklődtem meg.
-Legalább 1 hétig, szerencsére nem történt nagyon nagy baj.
-Oh..értem, de szerintem most inkább egy kicsit pihenek.
-Rendben, akkor nem is zavarok - ment ki a szobából.
Megláttam mellettem a minden bajt okozó táskámat.
Gondoltam, hogy megnézem a telómat, de amikor kivettem nagyon dühös lettem.
Be volt törve.
-Dávid megígérem, amint hazamehetek kitekerem a nyakadat a mai nap miatt! - szűrtem ki a fogaim között.
YOU ARE READING
Itt A Gimi!?✅ Befejezett
Teen FictionTudjátok milyen amikor elkezded a gimiben az első évedet? Új emberekkel ismerkedsz meg, akikkel lehet, hogy barátságot kötsz, de az is megeshet, hogy ellenségek lesztek. Új élményekkel gazdagodhatsz az évek során. Én olyan dolgokat értem el, éltem...
