Itt A Gimi!?✅ Befejezett

Part.20.(Szept.30.szombat)✅

A péntekem nagyon szarul telt, de ezt muszáj el felejtenem, mert holnap van Hanna szülinapja és még egy csomó dolgom van!

Tegnap este már szerencsémre kiengedtek a kórházból, de a gipsz sajnos rajtam maradt. Nagyon kényelmetlen amúgy!
Nem tudom, hogy hogyan fogom benne kibírni a hátralévő 1 hetet.

A mai nap olyan 10 óra körül elindultunk Dáviddal a városba megtalálni a legjobb ajándékot Hanna számára.

Nagyon sok boltot bejártunk de eddig nekem semmi sem tetszett annyira...

Dávid persze nagyon hamar lerendezte.

Vett neki egy Milka csokit és Happy Birthday-es bögrét.

De végül nekem is eszembe jutott egy csodálatos szülinapi ajándék.

Egy fényképezőgép.
Úgy is Hanna már nagyon szeretett volna egyett.
Ezért gyorsan kerestünk egy üzletet ahol meg is tudjuk venni, nagy nehezen de találtunk, és végül kifizettem az árát.

Már csak meg kellett venni a kaját, piát, nem alkoholt, mert még egyikünk se töltötte be a 18-at, otthon úgy is van 2 karton sör amit még apáék hoztak hozzánk az egyik grill parti után, szerintem az bőven elég lesz, mert azért az osztálytársaim, szerintem nem nagy alkoholisták.(Dávidról nem nyilatkozok 😂😂)

Torta, még a tortát is meg kell venni!
Meg persze valami kis díszítés is kell, amivel egy kicsit hangulatosabbá tesszük a lakásunkat.

Gyorsan bementünk a kedvenc sütizőmben, és onnan rendeltünk egy tejcsokis tortát holnapra. Ezért majd az egyik fiúnak el kell jönni.

A sütis mellett szerencsénkre volt egy ajándék bolt ahol tudtunk venni lufit, Happy Birthday feliratot meg ilyesmiket.

Amúgy miközben vásároltunk Dávid egy pillanatra sem vette le rólam a szemét, figyelte minden egyes lépésemet.
Mikor valamiért fel kellett nyúlni rögtön segített.

Biztos bűntudata lehet a tegnapi miatt, de most legyen is.
Tényleg nagyon elcseszte azt a napot.

Dél körül elmentünk valamit kajálni és utána már indulhattunk is haza.

Otthon nem sok mindent csináltunk.
Hanna átjött olyon 3 körül.

Mikor ezt elmondta eléggé bepánikoltam....
Gyorsan el kellett rejtenem minden díszt, ajándékot, hogy még véletlenül se találja meg.

Szerencsémre nem töltött olyan sok időt nálunk, akkor is csak beszélgettünk és TV-t néztünk a nappaliban.

5 körül meg Domi állt meg az ajtónk előtt:

-Szia - adott egy puszit az arcomra.
-Hali

-Hogy van a karod? - kérdezte.

-Amúgy már jobban, de még nagyon, de nagyon sokáig rajtam lesz a gipsz...

-Mennyi az a nagyon de nagyon sok idő? - mosolygott rám.

-Kemény 1 hét..

-Uram Atyám az tényleg nagyooon sok - kezdett el nevetni.

-Domi, legyél már együttérző - durciztam be.

- Naa, ne legyél már morci - ölelt meg hátulról - nem olyan sok az az 1 hét, nem fogsz bele halni.

-Jól van, megpróbálom...

-Na ez a beszéd! - nyomott egy puszit a homlokomra.

Domi maradt vacsorára is, de előtte azért tanultunk egy kicsit.

A nap további részében nem történt nagyon semmi.

Lefekvéskor ezzel a gondolattal bújtam bele a pihe puha ágyikómba:
A holnapi nap naggyon hosszú, és fárasztó lesz....

Na emberek itt is van a kövi rész.

Mindenkinek további szép napoot!!
😊❤❤❤😆😙😙