Tudjátok milyen amikor elkezded a gimiben az első évedet? Új emberekkel ismerkedsz meg, akikkel lehet, hogy barátságot kötsz, de az is megeshet, hogy ellenségek lesztek. Új élményekkel gazdagodhatsz az évek során.
Én olyan dolgokat értem el, éltem...
Bevallom féltem a mai naptól... Nem tudom, hogy mi az igazság, de ma ha minden igaz megkérdezem, ha előtte esetleg nem tudom meg.
Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és felvettem valami összeállítást.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hajamat csak kifésűlte.
Készítettem magamnak egy szendivecset és vettem el magamhoz egy kis pénzt is.
Amint kiértem oldalra pillantottam és észrevettem két személyt akivel amúgy is beszélnem kellett......de nem most. Ezért gyorsan becsuktam magamután az ajtót, már éppen kiléptem a kert kapuján, megszólítottak.
Megfordúltam és elindultam feléjük... -Sziasztok - köszöntem nekik egy műmosolyt magamra erőltetve.
-Hello - köszöntek mindketten.
-Na Emma, be szeretném mutatni neked az uncsitesómat, Lolát - mutatott az említett felé.
Mikor ezt a mondatot kimondta egy hatalmas kő esett le a szívemről.
Meg kell tanulnom, hogy Hannának csak igaza lehet.
Amúgy nagyon örülök, hogy Domi nem csak ámítani akar...szerintem lassan meg kellene beszélnünk ezt a dolgot, hogy egyáltalán mi van közöttünk...
Már nem nagyon tudtunk beszélgetni Lolával, mert nekünk kezdődik az iskola, ő meg már készülődik haza.
-Emma, szerintem beszélnünk kéne -mondta az út közben Domi.
-Szerintem is....
-Ma ráérsz? Elmehetnénk a Mekibe
-Nekem tökéletes.
A suliban elmeséltem Hannának a történteket. Nagyon örült neki, hogy az a lány (mostmár tudom a nevét, hogy Lola) nem Domi barátnője. De azért azt is hozzátette, hogy neki amúgy is mindig igaza van, meg ő mindent tud bla bla bla.
Azért ma sem volt hiány a szivatásokból.
De sajnos vagy nem sajnos volt olyan amelyet nem csak én kaptam meg.
Kint ültünk a padon Ricsivel, és elmeséltem neki is a történteket.
A suliajtón láttam, amint kilépett Dávid és a kis csapata. Tejszínhabbal, meg tudjátok van az a kis szarság ami ilyen ragacsos valamit fúj ki.
Közeledtek hozzánk, és elkezdtek azokkal teleborítani minden porcikánkat.
De a padon észrevettem pár darab ilyet, amelyet nem használt senki.
Gyorsan elvettem kettőtt, és letámadtam vele a fiúkat.
Pár percel később Ricsi is beszállt a harcba.
Úgynézett ki mindenki, mint egy szivárvány.
Csak egy volt a baj.
Nekem meg Ricsinek volt csak ruhája. Nekem Dávid hozott, Ricsi meg számított az ilyen szivatásokra.
Ezért szegény Dávidnak és a többieknek így kellett résztvenniük még 3 órán.
De amúgy szerintem nagyon viccesen néztek ki.
A suli után Domi mellett indultam el a Meki felé.
Az út közben igazából nem történt semmi, még egymáshoz sem szóltunk.
A Mekibe beérve leadtuk a rendelésünket, és elfoglaltunk egy asztalt az egyik sarokban
-Na Emma, remélem tudod, hogy miről akarok veled beszélgetni, mert ha nem ez eléggé kínos társalgásnak fog bizonyulni, mint amilyen alapból - vakarta meg a tarkóját idegességében Domi.
-Emma, én ezt már mondtam neked, hogy nekem nagyon tetszel, és nem csak barátságot érzek irántad, és nem szeretnék csak a barátság zónában leragadni...ezért azt szeretném kérdezni, hogy lenne e kedved a barátnőm lenni? - fejezte be a monológját.
-Először is leszögezném, hogy szerencséd van, mert én is ebben a témában szerettem volna beszélni, ezért szerintem nem volt kínos, és másodszor, igen, szívesenennék a barátnőd - álltam fel és odamentem hozzá és megöleltem.
-Na ennek nagyon örülök - mosolyodott el.
Még olyan fél órát töltöttünk a Mekiben, majd elindultunk hazafelé.
A kapu előtt két puszival és egy öleléssel váltunk el egymástól.
Otthon tanultam, megcsináltam a házimat.
Ezt a Domis dolgot még nem volt kedvem megosztani Dáviddal, majd holnap...ami késik, nem múlik.
Mikor elvégeztem minden dolgomat, boldogan tudtam befeküdni az ágyamba.
Úgy érzem ez egy gyönyörű nap volt, és remélem a jobbnál jobb dolgok csak úgy fognak jönni, de sajnos nem egy tündérmesében vagyunk....
