Itt A Gimi!?✅ Befejezett

Part.38(Dec.24.vasárnap)

Most ide szeretnék írni előre, hisz megláttam valamit. Engem esetleg valaki az USA-ból és Finnországból is követi a storymat? Ha esetleg látja ezt a bejegyzést az a bizonyos ember, akkor minden féleképen írjon egy kommentet!

Ma van Szenteste! Úgy döntöttünk a szüleinkkel, hogy az én szüleimnél fogjuk tölteni a karácsony napjait, így ma 11 órára fog értünk jönni apum. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, mert ilyenkor együtt van az egész család, és ebbe beleértem Dávidékat is.

Tegnap este megmostam a hajamat, így ma délelőtt csak gyorsan le kellett tusolnom. Persze ez sem ment egy könnyen, mert Dávid is pont akkor akart menni, így meg kellet küzdenünk a fürdőszobáért. Sajnálatos módon ő nyert, ezért muszáj volt fél órát várnom ameddig lezuhanyzik, felöltözik, és fogat mos. Én is gyorsan elvégeztem ezeket a dolgokat és szaladtam is a szobámba becsomagolni a megmaradt ajándékokat. Erről jut eszembe! Tegnap sikeresen átadtam a barátaimnak is az ajándékot, és én is csomó mindent kaptam.
Már épp az utolsó doboznál voltam, mikor belépett a szobába apa.

-Szia kicsim!

-Apaaa! Menj ki! Épp csomagolom az ajándékokat! - förmedtem rá.

-Jó jó, már ki is mentem - lépett ki az ajtón.

Amint készen lettem, kezembe vettem a bőröndömet, és már mentem is le Dávidékhoz. Amilyen erősen csak tudtam megszorítottam aput. Gyorsan megreggeliztünk, és már el is indultunk Szegedre, vagyis oda ahol éltem.
Dáviddal a kocsiban mindketten hátul foglaltunk helyet, hogy apa nyugodtan tudjon vezetni. Próbáltunk minél kényelmesebben elhelyezkedni. Ezt nálunk az szokta jelenteni, hogy először is le vesszük magunkról a fölösleges ruhadarabokat, itt a hatalmas téli kabátunkra és a cipőinkre célzok. Utána Dávid felpakolja a lábait az ülésre, én pedig az ő lábaira. Közben pedig addig mozgolódunk, ameddig nem lesz a legjobb nekünk. Amikor meguntuk a beszélgetést (ami kb 10 perc volt) felhúztuk a hangerőt a rádióban, és énekeltük a mai slágereket.  Az igaz, hogy egyikünknek sincs a legszebb hangja, de szerintem el lehet viselni. Ez mindig visszaemlékeztet a kiskoromra. Amikor kocsiba szálltunk. és el kellet menni valahova, mindig így ütöttük el az időt. Régi szép idők...

Kellet azért egy kis idő, mire leérünk Szegedre, de megérte.

A házunk gyönyörűen fel volt díszítve, és az asztal is tele volt már jobbnál jobb ételekkel. Mindenkit köszöntöttünk egy-egy öleléssel, és már ültünk is le ebédelni.

A régi szokásokhoz híven, ma délután díszítettük fel együtt a fát. Ez évben az ezüst és a piros dominált. És persze ott volt a csillag is, amit mindig a család legkisebb tagja rakott fel, vagyis amióta megszülettem én. Felültem Dávid nyakába és elhelyeztem a fa legtetején. Gyönyörű lett az összkép.

5 órára elmentünk a templomba, és meghallgattuk a gyerekek verseit, és az ünnepi Istentiszteletet. Mindig csodáltam, hogy egyesek, milyen szépen mondanak verseket velem ellentétben. Méh hangsúlyozni sem tudok, ezért én inkább az ilyen alkalmakat próbáltam, mindig a legrövidebb verseket megszerezni.
Amint kiléptünk a templomból észrevettem, hogy a járdát egy kis réteg borítja, és közben valami szállingózik az égen. Ez nem más volt, mint a hó. Csodálatos látványt nyújtottak a hólepte, kivilágított utak. Mindenki biztosan állította, hogy nem lesz karácsonykor hó, de ezt megcáfolta a természet. Azért még léteznek csodák.

Otthon pontban 7-re megvacsoráztunk és körbeálltuk a fát. Anyu vezetésével énekeltük a szebbnél szebb karácsonyi énekeket. Ezek után Dávid megkereste mindenkinek az ajándékát és odaadta nekünk. Sok mindent kaptam, és mindegyiknek nagyon örültem, még annak a kötött zokninak is, amelyet a mama küldött nekem. Furcsálltam is igazából, hogy most ő nincs velünk, de azt mondta anya, hogy a barátnőivel tölti a Szentestét. Hát oké.. Persze annak is nagyon örültem, hogy a többieknek is tetszett az az ajándék amelyet én vettem nekik.

Bátran állíthatom, hogy a karácsony a kedvenc ünnepem, hisz ilyenkor a család és a szeretet van előnyben. Ilyenkor a testvérek nem veszekszenek, a kis gyerekek nem hisztiznek, nem kritizáljuk a másikat, hanem csak boldogok próbálunk lenni. Bárcsak egy évben nem csak 1 nap telne így, hanem mind a 365 nap. Így biztosan sokkal jobb lenne a világ.