Itt A Gimi!?✅ Befejezett

Part.36.(Dec.21.Csüt)

Tegnapi napon volt egy kis incidens a suliban. Nem műkódött a fűtés, ezért hazakűdtek minket.

Ma 9 körül keltem fel. Mikor lementem a konyhába egy kisírt szemű Dáviddal találtam szembe magamat, aki éppen egy dobozt sört tart a kezében.
Gyorsan odaszaladtam és elvettem tőle az alkoholt tartalmazó italt, és jó erősen megöleltem.

-Elmondod, hogy mi a baj? - kérdeztem meg.

-Igen, gyere - indult el a nappaliban lévő kanapé felé.

-Hallgatlak - mondtam.

-Tudod, hogy nekem már csak egy nagyszülőm élt? Apai ágról a papám, akit nagyon szerettem, hisz kiskoromban, mikor apuék dolgoztak mindig ő vigyázott rám. De itt az élten van a hangsúly. Vasárnap délután apa egy rossz hírrel hívott fel. Az nap reggel találták meg a papámat holtan az ágyában feküdve. Elaludt. Örökre. Azért annak örülök, hogy nem szenvedett, és békésen tudott elmenni. De nagyon hiányzik - kezdett el egyre jobban könnyezni.

-Nyugi Dávid, ne sírj. Ő mindig figyelni fog rád odafentről, és büszke lesz rád, ha valamilyen jót fogsz cselekedni. - próbáltam megnyugtatni

-Köszönöm, hogy vagy nekem hugicám - ölelt meg.

-Mindig itt leszek neked bátyuskám.

-Készítsek kakaót? - tudom, hogy ugyanúgy imádja, mint kiskorámban egyetemben velem.

-Megkérhetlek rá?

-Már készítem is - szaladtam ki a konyhába.

A kettő legnagyobb bögrébe öntöttem bele a tejet.
A mikróba beraktam 4 percre megmelegedni.
Igaz, egy kicsit forró lett, de megvártuk ameddig kihűl.
Levettem a polcról a kakaót, amit rögrön bevittem a nappaliba két kanállal, és szívószállal együtt.
Aztán visszamentem a konyhába, és a két bögrét ráraktam egy nagy tálcára.

A forró tejünket ízlés szerint tudtuk ízesízeni.

Gyorsan lehoztam a szobámból még egy bolyhos pokrócot, amivel betakaróztunk, és közben kerestünk egy jó filmet.
Közben éreztem, hogy megrezzent a zsebemben a telefonom, ami azt jelentette, hogy egy üzenetem érkezett.
Domi volt az.

Domi: Szia, nincs kedved átjönni?

Én: Bocsi Domi, de most nem lehet. Dávidnak szüksége van most rám. Meghalt a nagypapája, muszáj neki egyvlelki támasz.

Domi: Rendben Emma, most tényleg jobb ha ott vagy mellette, de valamikor muszáj lesz bepótolnuk.

Én: Rendben, megígérem. Na de mostmár mennem kell, szia

Domi: Szia

-Ki volt az? - kíváncsiskodott Dávid.

-Csak Domi, kérdezte, hogy átmegyek e, de én mondta, hogy most nem.

-És miért nem?

-Mert neked most nagyobb szükséged van rám, a hugicádra, és Domi meg megértette a helyzetet.

-Rendben - és azzal elindítottuk a filmet.

Egész nap ezt csináltuk. Mindeketten kikapcsoltuk a telónkon a wifit, hogy ne zavarjon meg minket senki a filmezésünk közben. De azért rendeltünk 1 óra fele kettő pizzát, hogy azért ne haljunk éhen.

Nagyon jó volt vele lenni egész nap. Már hiányzott egy olyan nap ahol csak mi vagyunk. Hugi és bátyus.
Igaz, nem az igazi testvérem, de én teljes mértértékben úgy gondolok rá, mint egy védelmező nagy bátyóra.

Ez a rész egy kicsit meghittebb lett. A testvéri szerete nagyon fontos. Nekem is van két fél tesóm akik jóval fiatalabbak nálam. Néha én is legszívesebben kinyírnám őket, de mégis nagyon szeretem mindkettőjüket. Ha nektek is van tesótók (vagy legalább egy olyan ember akire úgy tekintetek) menj oda hozzá, öleld meg, és mond azt neki, hogy ,,szeretlek"
Nem tudhatod mennyi ideig mondhatod ezt a szót még neki. (Ez ugyanúgy vonatkozik a többi szerettedre is)
Remélem tetszett a rész, ha igen, tudod mi a dolgod.
Mindenkinek további szép napot, sziasztok.