Tudjátok milyen amikor elkezded a gimiben az első évedet? Új emberekkel ismerkedsz meg, akikkel lehet, hogy barátságot kötsz, de az is megeshet, hogy ellenségek lesztek. Új élményekkel gazdagodhatsz az évek során.
Én olyan dolgokat értem el, éltem...
Ma már az ikrek nem jöttek iskolába. Korán reggel indult a repülőjük Londonba. Szombaton az egész osztály ott volt náluk és elbúcsúztunk tőlük. De azért lehetett egy kis feszültséget érezni a levegőben.
Hétfő, hétfő, hétfő...milyen szóval illetsem ezt a napot...nagyon jó volt.
Délelőtt nem volt olyan érdekes. Szerencsére megúsztam a felelést kimából, de Patrik már nem annyira. De azért sikerült összehoznia egy nagyon gyenge 3-ast.
Ebéd után hazafele vettem az irányt, de Domi ezt nem engedte.
Azt mondta, hogy ideje randizni. Ugye milyen jó meghívás volt? 😂😂
Először elsétáltunk egy közeli kis kávézóba, leültünk egy sarokban lévő asztalhoz.
Az egész hely nagyon hangulatos volt. A falak világos barna színűek voltak, vízszintesen fehér csíkokkal. Az asztalok fölött végig kék-lila színben pompázó égősorok voltak felfüggesztve. A bútorok szerintem tölgyfából készültek. Az ajtó körül a falon képek, és fesmények voltak. Volt egy ami nagyon megtetszett nekem. Egy rózsaszín levelű fa. Nem tudom, hogy használtak e ennek a képnek elkészítéséhez photoshopot, de akkor is gyönyörű ez a kép:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egyszer csak odasétált az asztalunk egy idősebb néni.
-Sziasztok gyerekek! Mit kértek?
-Jó napot! Én egy fahéjas kávét szeretnék fahéjas-csokoládés sütivel, a lánynak pedig forrócsokit brownie-vel szeretnék kérni.- adta le a rendelést Domi.
-Rendben, körülbelül 20 perc és kihozzuk- mosolygott ránk.
-Köszönjük- szólaltunk meg egyszerre.
Az a húsz perc hamar eltelt. Mikor kihozták a sütiket én rögtön hozzákezdtem. Mikor a forrócsokiba belekóstoltam egyszerre volt Isteni és szar. Az íze csodálatos volt, de forró is így szerencsésen leégett a nyelvem. Ameddig én legyezgettem a nyelvemet, hogy ne fájjon annyira, Domi addig meg csak majd kipukkant a röhögéstől.
-Kössz az együttérzést - durciztam
-Jajj, tudod, hogy szereteleek - jött oda mellém és adotr az arcomra egy nagy puszit.
-Én is - mondtam azon a tipikus durcás hangon (**szerk. Perfect megfogalmazás**)
Elég hamar elfogyasztottuk a sütiket.
Mikor kiléptünk a hidegbe én újra a házam felé kezdtem el menni, de Domi pont a másik irány felé húzott.
-Ne siess királylány, még nem fejeztük be a randinkat. És tudd, én ezt a dolgot soha nem vállaltam volna be, ide csakis miattad jövünk - mondta.
Nagyon kíváncsi lettem, hogy hova mehetünk...
Mikor már megláttam a helyszínt, felcsillant a szemem, és mostmár én vettem át az irányítást Domi fölött.
Elkezdtünk szaladni a hatalmas épület felé. Itt nem más volt, mint a műkorcsolya pálya.
Vettünk egy 2 órás jegyet, és kibéreltünk 2 pár korcsolyát.
Éb könnyedén léptem fel a jégrá,és már mentem is a pálya közepe felé.
De azért hátrafordultam, hogy megnézzem Domit, hogy hogyan áll. Hát...éppen a földön ült. Gyorsan odasiklottam hozzá, és felsegítettem.
-Látom nem tudsz korcsolyázni - mondtam.
-Nem, de te nagyon szeretsz! Ezért hoztalak el ide - mosolygott rám.
-Görkorcsolyázni tudsz? - kérdeztem tőle.
-Azt igen.
-Akkor ez sem leaz nagyon nehéz, nyugi! Csak állj fel, és fogd meg a kezem, és bízz bennem - bíztattam.
Hú, rendben - fogta meg a kezem.
Először szépen lassan haladtunk körbe-körbe, és közben egyre gyorsítottunk.
20 perc utá m sikeresen tudott menni magától körbe a korláttól olyan 1 méterre, hogy ha elesne, azért meg tudjon kapaszkodni valamiben. Nagyon gyorsan tanul.
15 percre rá már középen ment, de nem tudott még fékezni, ezért mindig nekiment nagy erővel a korlátnak.
Odamentem neki segíteni megtanítani a fékezést. Ez újabb 15 percet vett ígénybe.
Lassan letelt már az első óra, mikor kiszaladtunk meginni egy teát, hogy felmelegedjünk.
Utána meg már egymás mellet haladtunk a jegen végig beszélgetve a maradék időt. Már elég biztosan állt Domi a korikon, de azért néha-néha volt néhány kisebb-nagyobb esése, ami számomra vicces volt.
5 óra körül indultunk el haza.
-Emma, hallod nagyon fáj a seggem, nem tagadt fel a sok eséstől? - kérdezte kétségbeesett arccal.
Én meg jó barátnőhöz híven rácsaptam a seggére.
-Áuuu! Emma meg vagy bolondulva?! Mondtam, hogy nagyon fáj! - utált a hátsófelére.
-Legalább megedződik!
-Jajj, jó hogy említed! Már el kellene mennem edzeni, mert kezdek elpuhulni - húzta fel a pólóját, hogy megmutassa, hogy mennyi "sok hája" van. Majdnem elnevettem magam. Szerintem még rajtam több felesleg van, mint rajta.
Eléggé izmos, de nem az a baromira nagyon, mint például Berki Krisztián. Van kockahasa (ami egyébként nagyon nem rossz 😄😉), a vádlija nagyon erős, hisz mondtam, hogy a focicsapat kapitánya. Karjain is éppen elegendő izom van. De egyébként azért több van, mint egy átlagos 15 éves fiúnak. Lehet, hogy valakinek az ilyen fiúk nem jönnek be, de nekem Domi, pont így tökéletes.
-Domi, elmehetek veled én is?
-Persze, akkor szerdán suli után majd elmegyünk, mer holnap lesz a fociedzés, és ahogy tudom most lesz neked is az első tánc órád. Remélem jobban fogsz táncolni, mint a bálon - viccelődött.
-Haha Domi. Baromi vecces vagy
-Na de megérkeztünk, megyek be, mert azért még holnapra kell még tanulnom. Sziaa! - adtam egy hosszú puszit a szájára.
-Szia - ölelt meg jó szorosan.
Beszaladtam a házba és elgondolkoztam a mai napon. Nagyon örülök, hogy nekem van egy olyan barátom, mint Domi. Örülök, hogy egyáltalán ismerjük egymást.
