The Book (H.S.)

1. rész:

Nevem Leila Elizabeth Morgan vagyok, egy átlagos diáklány aki egyetemen tanul. Zöldes barna szemmel rendelkezem és enyhén vöröses de mégis sötét barna hajam van ami épp derekamig ér. Semmi pénzért se válnék meg eme hosszú labancomért. Túl értékesnek tartom oly szinten, hogy síromig vinném.

Jelenleg kezdetét vette a nyári szünet és épp egy kávézóban dolgozom részmunka időben. Jól jön nyáron a kis plusz pénz. Annak ellenére, hogy nem hajtom túl magam de sajnos nem fizetnek jól, legalább jó a munkahely. Suli miatt nem tudnék teljes munka időbe dolgozni, mivel a suli akadályoz. Sajnos.

Szüleim nem élnek kis korom óta, szinte nem is emlékszem rájuk, egyetlen egy fénykép sincs róluk nem még, hogy emlékeznék. Egy gyámom volt aki egyben a legjobb barátom is Scott. Jó képű, magas, izmos de néha megrémiszt a tettével. Rideg fehér szeme van ahogy a hajszine is. Bár ez mellett egy érző szív lakozik benne.

Szerencsémre nem kollégiumban vagyok hanem Scott lakhelyén élek illetve élünk London majd nem belváros részén. Nos szerintem ennyi is elég erről beszélgetnem mivel reggeli rutinomat már elvégeztem és éppen útnak indultam a közeli kávézóba.

Elő vettem a fülesemet majd bedugtam és elindítottam a zenét. Reggeli kis ébresztésként jól esik egy dübörgő rock zene minthogy kávézzak vagy dohányozzak vagy éppen a rosszabbik eset, alkoholt fogyasztani sosem teszem.

Nos igen, a tüdőm nem bírja ahogy májam se, persze a szervezetem se.

Egyszer próbáltam de a végén az lett, hogy kórházba kerültem vele. Súlyos asztma miatt, kerülnöm kell azokat.

Beérve a kávézóba az öltözőbe gyors átöltözni mivel reggel hétkor nyitás van. Reggeli órákban sokan szoktak lenni, főleg akik munkába indulnak.

Gyors átöltözés után tükörbe néztem megigazítani a sminkem majd késznek nyilvánítottam magam.

Kilépve az öltözőből össze futok a főnökömmel.

Szintén magas körülbelül 180 centi, kicsit vékony alkata van de azért jól kivehető, hogy sportol. Barna szemei ragyognak mint égen a csillag és levesz a lábaimról. Persze az a sármos arc nagyon jól ál neki. Ha nem lenne 31 éves illetve idős hozzám akkor bebarlangolnám őt. Sajnos nem lehet, mivel nem csak idős de a főnököm is egybe, úgy hogy elég gáz lenne.

- Hát szevusz kicsilány. - üdvözöl reggeli rekedtes hangján a főnök aki egyben fogadott bátyám.

Nyugalom, semmi nincs, semmilyen rokoni kapcsolat nincs köztünk csak így játéként de ha jobban szemügyre vesszük tényleg olyan mintha bátyám lenne.

- 'Reggelt neked is David. - szintén üdvözöltem mosolyogva.

- Mi a pálya? - kérdezte majd össze borzolta a hajam amit utálok, de ő élvezettel szereti mikor bedurcizok.

- Már megint kezded? - gúnyosan elfintorgom magam ami ennek eredményekép elnevei magát.

- Még mindig. - kuncog fel.

Ekkor belép Hayley aki itt dolgozik. Irigylem ezt a nőt, nem is értem miért nem modellnek dolgozik, hisz annyira gyönyörű.

Világos barna haj, barna szem még smink nélkül is szép arca van, no meg modellhez képest 170 centi.

Rajtunk kívül van még Joseph és Lili. Négyes csapatok vagyunk, és egész jó, ha valamelyikünknek dolga akadt akkor gyors telefon hívás és ugrik be a másik kolléga.

- Hé csajszi, jó reggelt. - üdvözöl szint úgy majd megölel. Viszonzom az ölelést mivel két hete, hogy dolgozom igen jól kijövök mindenkivel. Hayley nagyon okos, intelligens és vidám csajszi. Annak ellenére, hogy szép azért mégis csak figyelem méltó és nem beképzelt mint a többi pláza cica.