The Book (H.S.)

3. rész:

Letelt a műszakom, be is vásároltam vacsorára ami el is készültem vele. Viszont meglepődtem, hogy Scott itthon van és épp segít nekem. Megterítettem az asztalt, helyet foglaltunk és neki álltunk csendben enni. Ez a csend most nekem nagyon jól esik. Főleg a mai nap miatt, az a Mr. Beképzelt Göndör felidegesített, legszívesebben pofán vágtam volna egy péklapáttal. Scott megtörte a csendet ezzel együtt a gondolkodásomat is.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte.
- Mindenen. - válaszoltam.
- És mi az a mindenen?
Felsóhajtoztam és azon morfondírozom, hogy elmondjam-e avagy sem. Túlságosan félt, és nagyon vigyázz rám. Nem szeretném ha megkeresné és agyon verné ezt a beképzelt uraságot. Tudok magamra vigyázni és meg tudom védeni magam.
- Egy beképzelt göndörön. - sóhajtottam fel. Ő csak felhúzza az egyik szemöldökét mivel nem érti miről is van szó.
- Csak két napja találkoztam vele. Első napon tökön rúgtam, míg a mai napon igen csípősen beszóltam neki. - mesélem el.
- Mit tettél már vele azzal a szerencsétlennel? - sóhajt fel.
Szerencsétlen? Mit tettem vele? Inkább ő mit tett velem és nem szerencsétlen hanem BEKÉPZELT.
- Én semmit, hanem Ő. - hangsúlyoztam ki. Erre ő inkább megköszörüli a torkát ezzel jelezve, hogy folytassam. Merjem folytatni?
- Véletlen egybe esésként nem figyeltem oda és neki estem. Hiába adtam bocsánatot, felhúzta magát majd kicsit a falhoz szorított... - itt abba hagytam és rá néztem. Láttam rajta igen ugrásra kész de várja a további mesémet. - ...önvédelemből tökön rúgtam majd ott hagytam. Ez mind a munkahelyemen volt. Daved ez miatt figyelmeztetett semmi több. Viszont ma meg, beképzelt undok paraszt viselkedéssel szórakozott velem, és kis héján majd nem sikerült ismét tökön rúgni. - büszkélkedtem a végén és mosolyogtam.

Scott egy ideig csendben ül és gondolkozik, szinte innen hallom ahogy a fogas kerekek zajongnak a fejében. Félre húzom a szám mivel tudom, hogy jön a hegyi beszéd de erre ő inkább felsóhajt majd mosolyogva megrázza a fejét.
- Ügyes kislány. - szélesebben mosolyog. - Példát vettél rólam, büszke vagyok rád. - mondta.

Már megint kislány? Ő is így hívott, már kezd idegesíteni most már egyre jobban. Szinte gőzölög a fejem és a fülemből is jön.
- Te is kezded? - morgok rá durcásan. Mérges nem tudok rá lenni mivel olyan mintha bátyám lenne.
- Mit? - fel vonja a szemöldökét hitetlenkedve.
- Ő is mindig így hív... - nem folytattam tovább.
- Micsoda? - csattan fel. Kezdődik. - Csak én hívhatlak téged így meg a főnököt "kicsi lánynak" - kihangsúlyozva rajzolt a levegőbe macska körmöket.
Nem szóltam semmit, csak szedtem össze a mosatlanokat majd mosogatógépbe be tettem. Le legyintettem Scott-ot aki az orra alatt morog továbbra is, én meg mentem a szobámba a pizsamámért aztán irány fürdő.

***

Ágyban csak forgolódok, egyszerűen nem tudok elaludni. Nyugtalan vagyok, hogy miért? Egyszerű a válasz. A beképzelt öntelt fene gyerek mit képzel magáról, hogy még nem végeztünk? Mégis miről nem végeztünk? Vagy bosszút akar állni, akkor csak rajta, úgy sem riadok meg tőle akár ki is az. Viszont nem csak ez zavar, hanem az mikor a gyönyörű szemeibe néztem egyszerűen elvarázsolt és ez csak jobban felidegesít mivel az agyamba véstem a tekintetét. Miért volt rám dühös mikor bocsánatot kértem? Látszik nem normális az ember biztos, vagy lehet beszívott. Eme gondolkozás után nagy nehezen rá vettem magam, hogy végre aludjak, ami meg is lett. Félkómásan csak arra riadtam fel, hogy rezeg a telefonom az éjjeli szekrényemen. Még is ki a franc zaklat már ilyenkor?

Oda nyújtózkodtam, elvettem aztán az időt meglestem. 02:32. "Kösz szépen, akár ki is vagy, de reggel úgy kinyírlak, hogy még a nevedet is elfelejted." Nos igen, agresszív vagyok ha valami vagy valaki ok nélkül felébreszt és félig kómásan igen tudok elmebeteg módjára viselkedni.
Megnyitottam az üzenetet és egy ismeretlen írt.

"Holnap kapni fogsz azért amit tettél, babygirl."

Mi van? Mi a faszt csináltam már megint? Meg mi az, hogy babygirl? Hiába gondolkozok, hogy ki a franc lehetett az szinte semmire se jutottam. Mérgembe a szobám ajtajához dobtam és aludtam vissza, szintén nehezen. Kösz szépen de idióta ismeretlen.

***

Reggel eléggé ramatyul ébredtem fel, szó szerint mint egy mosott szar. Ahogy a tükörbe néztem, megijedtem saját magamtól. Sápadt bőrszín, karikás szemek és nyúzott arc. Gratula magamnak de inkább annak a pasinak és annak az ismeretlen idegennek aki zaklatott az éjjel.

Rendben vágtam magam, zuhanyzással és a szokásos smink erejéig. Viszont reggelizni nem volt kedvem, illetve nem is volt étvágyam csak bevágtam egy jó meleg citromos teát, annak ellenére, hogy nyár van most jól esik az ital. Scott gondolom még az igazak álmát alussza, így hagytam üzenetet majd útnak indultam a munkahelyemre. Arra gondoltam, munka után elmegyek vásárolni aztán majd jó nagy adag bolognai-t csinálok vacsira. Ahogy a meló helyhez értem pedig csak pár lépés vagy előttem az ajtóig, de egy Range Rover autóból láttam kiszállni két pasast. Az egyiket rögtön felismertem és én erre szemeimet forgattam. "Már megint?"
Fogtam magam majd az ajtó felé mentem. Volna.
- Hello cicamica. - szólalt meg mögöttem valaki. Igen vékony hangja van az illetőnek de még is reggeli rekedt hangán mélyebbnek hallatszott. Nem néztem hátra csak nyitom az ajtót de erre megint valaki lefogja a kezem.
- Hova sietősen cica? - kérdezte. Nálam itt be telt a pohár, hátra néztem majd a kezére, aztán nagyot rá csaptam mérgembe.
-Elnézést, nem hiszem, hogy nagyon jó puszi pajtásak lennék. - mérgelődtem közbe szúrós tekintettel néztem rá. - Úgy, hogy fejezze be a cicamicázást, mert nekem senki számomra.

Kifújtam a bennem ragadt levegőmet, majd épp hátat akartam fordítani mire ismét megszólalt.
- Nyugi, nem akarlak bántani, meg ne egyél. - emelte fel mindkét kezeit védekezőképpen. - Louis vagyok, Louis Tomlinson. - nyújtotta a kezét közbe egyenesen a szemembe nézve mosolygott bizalmasan. Azok a kék szemek, te jó ég nagyon rideg.
- Le... - hirtelen abba maradt a bemutatkozásom, mivel nem biztos, hogy érdemes elmondanom a nevem. De mivel eléggé normális és kedvesnek tűnik, így miért is ne?
- Leila Morgan. - ráztam vele kezet.

Ekkor a göndör beképzelt uraság is oda jött hozzánk.
- Már is becsajoztál Tomlinson? - gúnyosan vigyorog közbe lenézően végig mér.
- Szó sincs róla. Ha már ide járunk kávézni, jó jönne egy kis ismeretség. - ezt mind mosolyogva mondta, közbe a göndörön lefagyott a mosoly.
Kínos csend telepedett közénk így muszáj voltam megtörni.
- Nos, hát akkor örülök, hogy megismerhettelek, de nekem munkába kell állnom. - magyaráztam majd mosolyogva ismét ajtót nyitottam.
Bólintott az egyik azaz Louis, míg a másik inkább gyilkos tekintettel végig mért.
- Rendben, majd találkozunk. - intett majd leléptek.
Kifújom a bent tartott levegőt és irány munkába állni.

Kérlek
✏ és ⭐
Köszi